Ha valaki manapság az Egyesült Államokban elveszíti az élettársát, munka nélkül marad, megbetegszik, vagy egyszerűen csak eléri a nyugdíjkorhatárt, könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy képtelen lesz tartani a lépést a Covid-járvány kezdete óta rohamosan növekvő lakbérekkel. Szakértői becslések szerint a következő évtizedben egyre többen mennek majd nyugdíjba egyenesen az utcára, a 65 évesnél idősebb hajléktalanok száma pedig várhatóan megháromszorozódik.

Karla Finocchio lecsúszása akkor kezdődött, amikor 18 év után szakított élettársával. Az 55 éves phoenixi nő ideiglenesen egy unokatestvéréhez költözött, és azt tervezte, hogy a gerincműtéte után járó 800 dolláros (kb. 3600 lej) rokkantsági nyugdíjából kivesz egy lakást. De a koronavírusjárvány miatt a bérek körülbelül harmadával megugrottak, és egy garzonlakás havi díja is meghaladta az 1200 dollárt. A nő azóta az öreg kisteherautójában alszik, és – az Associated Press riportja szerint – csupán egyike annak a több százezer idős embernek, aki ősz(ülő) fejjel kerül utcára – a szó legszorosabb értelmében.

Pontos és aktuális számok sajnos nem állnak rendelkezésre, mivel az Egyesült Államok Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztériuma megváltoztatta a Kongresszusnak benyújtott eves jelentései módszertanát, és 2018-tól az idősekre vonatkozó adatokat a 25 év fölötti felnőttekkel összevonva közli.

Veteránok, baby boomerek, mentális problémák

A The New York Times már korábban jelezte, hogy a hajléktalanok között egyre több az idős, főleg egyedülálló férfi. 2014-ben 306 ezer, ötven évesnél idősebb tengődött az utcákon, ötödével több, mint 2007-ben. Akkor – közel egy évtizede tehát – a hajléktalanpopuláció 31 százalékát tették ki. A következő években a helyzet tovább romlott, és 2017-re – az utolsó évben, amikor elérhetők korosztályokra lebontott országos adatok – 33,8 százalékra ugrott az 50 évesnél idősebb hajléktalanok aránya a szükség- vagy átmeneti szállásokon.

Az utcára került fiatalok száma is nőtt, de jóval kisebb ütemben. A 18-30 évesek – akik közül sokan a 2008-ban kezdődött gazdasági világválság idején érték el a munkaképes kort – a hajléktalanok 24 százalékát tették ki. A baby boomerekhez hasonlóan ezek a fiatalok is egy gazdasági recesszió idején váltak nagykorúvá, és beszűkülő lakás- és munkaerőpiaccal szembesültek. Sokan közülük árvák vagy elszöktek otthonról, esetleg családi erőszak áldozatai voltak. Ugyanakkor a hajléktalanok között felülreprezentáltak a háborús veteránok.

Egy tanulmány szerint 2015-ben közel 133 ezer olyan egykori katonát tartottak nyilván, aki az év során legalább egy éjszakát hajléktalanszállón töltött. A szám a szükségszállásokat igénybe vevők 11,5 százalékát tette ki. A fedélnélküli veteránok 97 százaléka egyedül él, több mint 90 százaléka férfi (ez a szám megegyezik a veteránok nemek szerinti megoszlásával), és közel fele a vietnami háborúban szolgált. Utcára kerülésük egyértelműen összefüggésbe hozható a háborús zónában megnyilvánuló stresszhatásokkal, amelyek mentális, kábítószer- vagy alkoholproblémákhoz vezettek. A bevonulás előtti kockázati tényezők szintén jelentősek. Az önkéntes hadseregbe ugyanis nagyobb valószínűséggel vonultak be olyanok, akik nehéz körülmények elől „menekültek".

Munkanélküliség, betegség, válás

A fentiekkel ellentétben újabban már mentális, kábítószer- vagy alkoholproblémák nélkül is könnyen az utcán találhatja magát valaki. Ahogy Karla Finocchio esete is mutatja: elég, ha valaki elveszíti az élettársát, munkahely nélkül marad, egészségügyi válságba kerül, vagy egyszerűen csak eléri a nyugdíjkorhatárt. A következő években egyre többen mennek majd nyugdíjba egyenesen az utcára, mert képtelenek lesznek tartani a lépést a pandémia kezdete óta rohamosan növekvő lakbérekkel.

Az Egyesült Államokban az átlagos öregségi nyugdíj decemberben 1658 dollár (kb. 7500 lej) volt, viszont ebből az összegből egy garzonlakást is éppen csak fenn lehet tartani, ráadásul sok idős hajléktalan ennél jóval kisebb juttatásban részesül, mert rövidebb ideig dolgozott, vagy keveset keresett.

 A Pennsylvaniai Egyetem tanulmánya szerint a 65 évesnél idősebb hajléktalanok száma 2030-ig várhatóan csaknem megháromszorozódik. „A nyugdíjba vonulás már nem aranyálom. A dolgozó szegények nagy részének az a sorsa, hogy az utcára menjen nyugdíjba” – idézi az AP dr. Margot Kushelt, a Kaliforniai Egyetem kiszolgáltatott populációkkal foglalkozó központjának vezetőjét. Megállapítása különösen a legfiatalabb baby boomerekre igaz, akik a második világháborút követő népességrobbanás utolsó évtizedében születtek, és jelenleg az 50-es – 60-as éveik végén járnak.

Az 1946 és 1964 között született baby boomer generáció létszáma meghaladja a 70 milliót. A legidősebbek közülük a 70-es éveik közepén járnak, viszont 2030-ra mindannyian elérik a 65 éves kort. Az amerikai statisztikai hivatal szerint a korcsoport mintegy felének nincs semmilyen nyugdíjcélú megtakarítása, mutat rá az AP.