Elkezdtek nagy számban visszatérni Nigériába az úgynevezett benini bronzok, de a folyamatot politikai, intézményi viták kísérik, és mélyen átitatja a kolonializmus történelmi öröksége. A gyarmatosítás korában elrabolt műtárgyak restitúcióját a történelmi igazságtétel első lépésének szánták, viszont a nyugati múzeumok elkezdtek aggódni a kincsek jövőjéért – ami Afrikában paternalizmusként csapódik le.

1897-ben a brit hadsereg elit egysége lerohanta a korabeli Benini Királyság székhelyét, Edót – a mai Nigéria területén –, ahonnan magával vitt több ezer, a királyi palotát díszítő műtárgyat. A benini bronzok gyűjtőnéven ismertté vált alkotások javarészt sárgarézből és elefántcsontból faragott szobrok, plakettek és medálok. A Benini Királyság egykori uralkodóinak, az obáknak a világát idézik, de a hadviselés és a vallási szertartások fontos kellékei is voltak. A több száz éves, mindazonáltal mai szemmel is gyakran futurisztikusnak tűnő benini bronzokat nyugati művészek – köztük Pablo Picasso is – nagy hatású alkotásoknak tartották.

Nigéria már az 1930-as évektől próbálja visszaszerezni a műkincseket, de a nyugati múzeumok sokáig elutasították a kérést. Csak az elmúlt évtizedben változott meg a hozzáállás a gyarmati eredetű műtárgyak visszaszolgáltatásához. Idén nyáron csupán Hollandiából több mint száz bronz tért haza, és további százak érkezése várható 2026-ban Svédországból, Nagy-Britanniából és Németországból. A német múzeumok néhány darabot küldtek vissza, és tárgyalások folynak több száz bronz visszaadásáról a következő néhány évben. Svédország 2026-ra mintegy három tucat, a Cambridge Egyetem több mint 100 műtárgy visszaadását tervezi.

A restitúció elhúzódásának oka ugyanaz, ami végül változást hozott a korábban elzárkózó nyugati intézmények hozzáállásában: a visszatérő műtárgyak jövője iránti aggodalom. A nyitás az európai és amerikai múzeumok részéről összefügg egy magánkezdeményezéssel: a Nyugat-afrikai Művészeti Múzeummal (MOWAA). A 2020-ban megálmodott és november közepén megnyílt intézmény tervei ugyanis biztosították őket arról, hogy a bronzok hazatérésük után nemzetközi színvonalú körülmények közé kerülnek.

A javarészt nyugati kormányok és támogatók finanszírozásával felépített MOWAA a britek által lerombolt benini palotát idézi, végül mégsem lesz a visszatérő bronzok otthona, a projektet övező hatalmi viták és tulajdonjogi konfliktusok miatt. A jelenlegi oba, Ewuare II magának követeli az őseitől elvett bronzokat, és saját királyi múzeumot tervez.

Formálisan az egykori obák leszármazottja, Ewuare II nem rendelkezik politikai hatalommal, viszont kulturális és vallási befolyása nem elhanyagolható – legalábbis az egykori királyságot magába foglaló Edo államban. Ennek tulajdonítható, hogy a bronzok visszatérése körüli vitákban döntő szereplővé tudott válni, és végül elérte a kormánynál, hogy az eddig visszaadott műtárgyakat ne a magánmúzeumba vigyék.

A MOWAA-tervet Edo állam kormánya is ellenzi. A jelenlegi kormányzó kifogásolja, hogy elődje jelentős támogatást nyújtott az intézménynek ellenszolgáltatás nélkül, és azt is, hogy a múzeum egy korábbi kórházi telekre épült. A hatóságok a terület egy részét vissza is vették, és még a lebontás lehetősége is felmerült. A megnyitót tiltakozások zavarták meg.

A helyi lakosok és törvényhozók egy része szerint a múzeum valójában arra szolgált, hogy a benini bronzokat „újra ellopják” az obától és a királyi családtól. Ewuare II egyenesen „sértőnek” nevezte az intézményt, és azt állította: a múzeum a bronzok ígéretével szerzett nyugati támogatásokat, amelyeknek valójában a királyi múzeum építését kellett volna finanszírozniuk.

Miután a bronzok nem kerülhetnek a MOWAA-hoz, az intézmény fókusza átalakult: kortárs afrikai művészetre, kutatásra és restaurátorképzésre helyezi a hangsúlyt. Az oba új múzeuma azonban még csak terv, és finanszírozása bizonytalan. A visszaadott műtárgyakat egyelőre a Benin-városi Nemzeti Múzeum őrzi, jóval szerényebb körülmények között, mint amilyeneket a MOWAA kínálna: hiányoznak a modern klíma- és biztonsági rendszerek, valamint a műtárgyak részleteit kiemelő világítás.

Ez újabb feszültségeket szül a nyugati kormányokkal és múzeumokkal. Németország például korábban egyértelműen a MOWAA-projekthez kötötte a bronzok visszaadását, így a legutóbbi fejlemények késleltethetik a műkincsek hazatérését.

A nigériaiak – ahogy sok egykori európai kolónia népe is Afrikában – a gyarmati logika folytatásaként értékelik, hogy lényegében továbbra is a nyugati intézmények döntenek az afrikai kulturális örökség sorsáról. A kolonializmus hosszú árnyéka vetül a benini bronzok visszaszolgáltatása körüli vita legapróbb részleteire is, mutatott rá a kincsek visszatérését kísérő polémiákat összegző írásában a New York Times.