Az ukrajnai háború számos következményeinek egyike, hogy új megvilágításba helyezte az európai uniós döntéshozatal reformját. Az orosz olajembargót érintő magyar „vétó” például csak első látásra érv az egyhangúság régóta szorgalmazott eltörlése mellett.

Egyes tagállami vezetők, kommentátorok és az Európai Parlament az elmúlt években következetesen bírálta, hogy az uniós döntéshozatal egyhangúságot követel meg számos kulcsfontosságú szakpolitikai területen. A kritikusok szerint az egyhangúság megengedhetetlen módon késlelteti az uniós döntéshozatalt, főleg válságok idején.

Az ukrajnai háború kapcsán ismét az európai nyilvánosság fókuszába került a döntéshozatal reformja. Az uniós tagság ugyanis az egyik olyan, a tagállamok által érzékenynek tartott kérdés, amelyet az állam- és kormányfők alkotta Tanácsnak egyhangúlag meg kell szavaznia.

Gyors integráció vs. végeérhetetlen előszobáztatás

Az Európai Tanács jövő heti, brüsszeli csúcstalálkozóján dönt arról, hogy megadja-e a tagjelölti státust Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak. Az egyhangúságot követelő kérdésben az álláspontok távolról sem egyöntetűek. Miközben számos EU-tagország határozottan támogatja Ukrajna és a Moldovai Köztársaság tagjelölti státusát, mások nem annyira lelkesek.

A tagjelöltséget támogatók szerint egy nemleges válasz lovat adna Vlagyimir Putyin orosz elnök alá. Másfelől egyes tagállamok – mindenekelőtt Dánia és Portugália – azzal érvelnek, hogy ha Ukrajna nem állna háborúban Oroszországgal, távolról sem felelne meg a követelményeknek, amelyeket normális körülmények között elvárnak egy tagjelöltségre pályázó országtól. A Moldovai Köztársaságra pedig ez hatványozottan érvényes.

Egyes tagállamok azzal a feltétellel támogatnák a tagjelölti status megadását, hogy tegyék világossá Kijev számára: a csatlakozási tárgyalások csakis a háború befejezése után kezdődhetnek el, illetve Ukrajnának teljesítenie kell egy sor feltételt, mindenekelőtt csökkentenie kell a korrupciót, megerősítenie a jogállamiságot, és meg kell reformálnia a demokratikus intézményeit.

A kelet-európai és a balti államok alkotják a „lelkes támogatók” csoportját, amely elképzelhetőnek tartja a csatlakozási tárgyalások gyors lefutását. Ugyanakkor az EU soros elnöki tisztségét betöltő Franciaország államfője, Emmanuel Macron szerdai chișinăui látogatásán hangsúlyozta: a bővítést valamennyi tagországoknak támogatnia kell. Egyelőre Macron álláspontja sem egyértelmű. Bár ő maga „világos jelzés” szükségességéről beszélt, korábban kijelentette, hogy Ukrajna uniós csatlakozása több évtizedet vehet igénybe. Egyúttal felvetette az Európai Politikai Közösség létrehozását, amely lehetővé tenné, hogy az uniós integrációra váró államokat a végtelenségig „előszobáztassák” a teljes jogú tagság helyett.

„Az uniós országok egyhangúlag támogatják Ukrajnát – az uniós csatlakozási kérelmét viszont kevésbé” – összegezte a helyzetet a Politico, amely szerint az ukrán tagsággal kapcsolatos vita hátterében az EU-s döntéshozatal jövőjével kapcsolatos súlyos kérdések húzódnak meg. A legfontosabb ezek közül az, hogy Ukrajna csatlakozásával kiszavazhatóvá válnának a minősített többséggel hozott döntéseken az EU nagyhatalmai: Franciaország és Németország.

Az Európai Tanács a legtöbb döntését minősített többséggel fogadja el. A „kettős többségi” szabályként is emlegetett eljárás szerint egy javaslat akkor tekinthető elfogadottnak, ha mellette szavaz a tagállamok 55 százaléka (jelenleg a 27 tagállamból 15), illetve a támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65 százalékát képviselik. A negyvenmilliós Ukrajna tehát – az ötödik legnépesebb tagállamként – gyökeresen átszabná az erőviszonyokat a Tanácsban.

Rejtett érdekek

Amikor május végén az EU-s tagállamok vezetői megállapodásra jutottak az orosz olajembargóról, a fejlemény állítólag magát Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét is meglepte. A megelőző hetekben ugyanis az európai sajtó naponta cikkezett arról, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök sajátos magyar érdekekre hivatkozva nem szavazza meg a május 4-én bejelentett hatodik szankciócsomagot Oroszország ellen, azaz „Vlagyimir Putyin trójai falovaként” „foglyul ejtette” az Európai Uniót.

Kapcsolódó

Az EU elfogadta az Oroszország elleni hatodik szankciócsomagot

Egyebek mellett megtiltják a nyersolaj és egyes kőolajtermékek behozatalát Oroszországból az EU-ba, de átmeneti kivételt biztosít a csővezetéken érkező kőolaj esetében azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek földrajzi helyzetük miatt nem rendelkeznek más lehetőségekkel.

szankciók orosz–ukrán háború

A csomagot végül elfogadták, miután átmeneti mentességet biztosít a tengeri kijárattal nem rendelkező közép-európai országoknak, hogy a Druzsba kőolajvezetéken keresztül orosz olajt vásároljanak.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem kizárólag magyar érdek az orosz olajvezetékek nyitva tartása. A Cseh Köztársaság és Szlovákia is mentességet kért az uniós embargó alól. Magyarországhoz hasonlóan Szlovákia – amely a kőolajának mintegy 97 százalékát Oroszországból szerzi be – azzal érvelt, hogy az ország legfontosabb olajfinomítóját át kell szerelni, hogy az orosz nyersolajtól eltérő olajtípusokat is fel tudjon dolgozni, ami több évig is eltarthat. Ugyanerre hivatkozva a Fekete-tengeri kikötőkkel rendelkező Bulgária 2024-ig kért mentességet.

Orbán Viktor a magyar érdekek győzelmeként hivatkozott a megállapodásra. Mások azonban a magyar „vétóban” újabb bizonyítékát látták annak, hogy az uniós döntéshozatal reformra szorul. „A döntéshozatali folyamatoknak könnyebbé kell válniuk, és az EU-nak el kell mozdulnia az egyhangúságtól a kritikus területeken” – hangsúlyozta Guntram Wolff, a Bruegel gazdasági agytröszt igazgatója az Euronewsnak, hozzátéve, hogy Ukrajna tagjelöltté válása „akár az uniós reformok katalizátora is lehet”.

Mások számára az olajaffér ettől szögesen eltérő üzenetet hordoz. „Az egyhangúság eltörlését többnyire úgynevezett presztízs témák – például a Kínát elítélő vagy a palesztin-izraeli tűzszünetet követelő nyilatkozat megvétózása – kapcsán szorgalmazzák” – emlékeztetett a Maszolnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő uniós tisztségviselő hozzátéve, hogy az olajembargó ezzel szemben súlyos, gyakorlati következményekkel járó döntés. „Vélhetően nem csak Budapesten merült fel egyesekben, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen opciói vannak hasonló esetben egy kis országnak, amikor a többségi döntés a stratégiai érdekeit sértené. A döntéshozatalnak könnyebbé kell válnia, viszont a legújabb fejlemények fényében azt valószínűsíteném, hogy a tagországok nem mondanak le az egyhangúságról a legkritikusabb területeken” – értékelte forrásunk.