Amerikai államok versenyt futnak az adóparadicsom státuszért
Míg korábban az adóparadicsom az offshore szinonimája volt, az utóbbi években a bizalmi társaságok árnyékhálózata az Egyesült Államokban is egyre kiterjedtebbé vált, erodálva mind az adóbevételeket, mind az állami elszámoltathatóságot, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek – mutat rá jelentésében az Institute for Policy Studies (IPS) amerikai progresszív agytröszt.
A Tényfeltáró Újságírók Konzorciuma (ICIJ) által 2021 októberében közzétett Pandora-papírok lerántották a leplet arról, hogy a világ gazdag elitje, köztük politikusok és hírességek hogyan rejtették el sokszor illegálisan szerzett vagyonukat a nyilvánosság és az adóhatóság elől. A leginkább meglepő ebben a kontextusban, hogy az USA több tagállama is adóparadicsomként működik.
Az Institute for Policy Studies (IPS) amerikai progresszív agytröszt jelentése három csoportra osztja az érintett 13 államot aszerint, hogy milyen mértékben teszik lehetővé az adóelkerülést vagy csalást. A törvénykezés Dél-Dakota, Nevada, Alaska és Delaware államban a leglazább. (Ez utóbbi államot képviselte a washingtoni kongresszusban Joe Biden amerikai elnök 1973 és 2009 között.)
Kapcsolódó
A jelentés rámutat: a Covid-19 válság 2020. márciusi kezdete óta az ismert amerikai milliárdosok vagyona csaknem 60 százalékkal, közel 6 billió dollárra nőtt, és valószínűleg még több billió van titokban letétbe helyezve bizalmi vagyonkezelőknél, más néven trustnál. Ezek a pénzügyi eszközök elősegítik az adóelkerülést és -csalást, valamint hozzájárulnak a gazdag elit státuszának és vagyonának konszolidálásához. A PricewaterhouseCoopers nemzetközi könyvelő cég becslése szerint 2025-re megduplázódik a világon kezelésbe adott vagyonok értéke, elérve a 145,4 billió dollárt.
„Bizalmi” infláció
A trust az angol jogban kialakult jogintézmény, és azt a helyzetet fedi, amikor a tulajdonos (vagyonrendelő) átruházza a tulajdonjogát egy vagyonkezeléssel megbízott személyre, és megjelöl egy vagy több kedvezményezettet, akinek a javára a vagyonkezelő a vagyont hasznosítani és kiadni köteles.
A konstrukció előnye – mint azt a vagyonkezelésre szakosodott cégek hangsúlyozzák – a tulajdonos-vagyonrendelő kilétének titokban tartása. Ha valaki nem akarja, hogy például az ingatlanvagyona lekövethető legyen az állami nyilvántartásból, nincs más dolga, mint az ingatlant egy szerződés alapján bizalmi vagyonkezelésbe adni, és onnantól fogva az ingatlan-nyilvántartásban már csak vagyonkezelő neve jelenik meg. Utóbbi ráadásul titoktartást is vállal.
A vagyonkezelőkről a legtöbbeknek dörzsölt jogászok és toronyházak felső emeletein székelő ügyvédi irodák jutnak eszébe, de a valóság sokszor nagyon távol áll ettől. A papírokban szereplő vagyonkezelő sok esetben valójában paraván, aki mögött névtelenül megbújik több tucat vagy akár több száz megbízó – cég vagy magánszemély. A Pandora-iratok tanúsága szerint például a Wyoming állambeli Cheyenne-ben, rendkívül szerény körülmények között élő, 77 éves Cyndy Jackson több mint 350 vállalat hivatalos „kapuőre” az Egyesült Államokból és a világ minden tájáról. A valódi tulajdonosok között oligarchák, bűnözők és online csalók egyaránt megtalálhatók.
Míg korábban az offshore az adóparadicsom szinonimája volt, az utóbbi években a vagyonkezelő társaságok árnyékhálózata az Egyesült Államokban is egyre kiterjedtebbé vált – mutat rá az IPS jelentése.
Hol a haszon?
A trustok lehetővé teszik egyfelől külföldi politikusok vagy bűnözők illegálisan szerzett vagyonának elrejtését, másfelől a tehetős amerikaiaknak, hogy elkerüljék a szövetségi adók kivetését. Ezáltal az Egyesült Államok fontos bevételektől esik el, amit a szegénység visszaszorítására vagy infrastrukturális beruházásokra fordíthatna, tehát a bizalmi vagyonkezelés kérdése személyesen érint minden amerikai polgárt – mutat rá a jelentés.
A dokumentum három kulcsfontosságú tényezőt azonosít, amelyek bizonyos amerikai államokat különösen vonzóvá tesznek a „vagyonvédők” számára. Egyrészt ezek az államok törvényeket hoznak az adók csökkentésére vagy eltörlésére. Másrészt a bizalmi nyilvántartásokat elrejtik a kíváncsi tekintetek elől. Harmadrészt az államok több mint kétharmada engedélyezi, hogy a bizalmi szerződések rendkívül hosszú ideig – legalább 150 évig – vagy örökké fennmaradjanak. Emellett az államok több mint egyharmada lehetővé teszi, hogy a vagyonrendelő a saját maga számára hozzon létre trustot, azaz maga legyen egyúttal a kedvezményezett is.
A jelentés arra is rámutat, hogy szoros összefüggés van az adóalap növekedésével csökkenő adózás és a trustok elterjedtsége között. Az adóparadicsomnak tekinthető 13 állam közül nyolc az Egyesült Államok 15 legregresszívebb adózású állama közé tartozik. Az államok gyakran csökkentik a leggazdagabbak adóját, és a bevételeik legnagyobb részét a jövedelmükből aránytalanul sok adót fizető szegényekre alapozzák.
A jelentés szerint mindez nem a véletlen eredménye. Noha a trustipar képviselői állítják, hogy csupán segítenek az ügyfeleknek betartani a törvényeket, gyakran ők maguk írják a jogszabályokat. Lobbierejük óriási, sőt néha a jogászaik hivatalos minőségben együtt dolgoznak az államokkal az iparág számára kedvező törvények megszövegezésében. A kisebb államokban – ahol a törvényhozás tagjai úgymond másodállásban vagy egyenesen javadalmazás nélkül végzik a képviselői munkát – nem létezik olyan ellensúly, amely szembeszegülhetne a pénzügyi szolgáltatási ágazat befolyásával. A dereguláció pedig gyakran pártfüggetlen, annak ellenére is, hogy az iparág kevés hasznot hajt az államoknak.
Hiába kezelnek sokmilliárdos vagyonokat az adóparadicsomokban, ennek az államkassza vagy a polgár nem sok hasznát látja. A bizalmi szerződések ipara enyhén szólva nem munkaintenzív, kevés embernek kínál megélhetést, a trusttulajdonosoknak pedig nincs okuk arra, hogy személyesen a vagyonkezelő államba költözzenek, vagy akár turistaként felkeressék. Gyakran az állam azzal a csekély díjjal marad a trust után, amit a bizalmi társaságoktól felszámít.
Mindezek ellenére úgy tűnik, valóságos versenyfutás zajlik, hogy melyik állam tud vonzóbbá válni a bizalmi társaságok számára, ezért szövetségi beavatkozásra van szükség – kongatja meg a vészharangot az IPS. A szervezet jelentése javasolja a döntéshozóknak, hogy a jelenség visszaszorítása érdekében:
- tegyék kötelezővé a bizalmi vagyon nyilvántartásba vételét és közzétételét;
- helyezzék törvényen kívül a tulajdonjog elkendőzését célzó trustokat;
- tiltsák meg szövetségi szinten a bizalmi vagyon öröklését;
- dolgozzák át a hagyatékra és az ajándékozásra vonatkozó szabályokat úgy, hogy a gazdagok ne kerülhessék meg az örökösödési illetéket „generációkihagyással”, vagyis ha vagyonukat gyermekeik helyett unokáiknak ajándékozzák.
CSAK SAJÁT
.jpg)
