A nők egyre magasabb szintű és erősebb szerepvállalását, valamint a gyermekeket védő környezetet szorgalmaz az egyházban a püspöki szinódus záródokumentuma, amelyet szombat este szavaztak meg a Vatikánban, számol be az MTI. „Semmi nem gátolja, hogy a nők vezető szerepet játsszanak az egyházban” – olvasható a hatvanadik pontban. Arról is döntöttek: több figyelmet és forrást kell fordítani a fiatalokra és a digitális térre, „hogy a digitális tér a missziós szolgálat és az örömhír terjesztésének helyszíne legyen”.

A tanácskozás háromszázötvenöt egyházi és világi résztvevője több órán át szavazott a záródokumentumról. A 155 pontról külön-külön voksoltak: a pontok többsége több mint kétharmados támogatást kapott. Tizenegy pontra minden résztvevő igent mondott. A legtöbb ellenszavazatot, 97-et a hatvanadik pont kapta, amely nyitott kérdésnek ítélte meg a nőknek a diakónus szolgálatba beengedését.

Az október 2-án kezdődött tanácskozás a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének második ülésszaka volt. Az elsőt tavaly októberben tartották, de a témák összetettsége miatt folytatásra volt szükség. A szinódus záródokumentuma nem kizárólag az egyház életét taglalja, hanem a világ legaktuálisabb eseményeire is kitér a társadalmi kérdésektől a teremtett világ védelmén át a háborúkig. A záródokumentum a korlátokra is utal, amelyek „még a keresztény közösségeket is megosztják”. „A legradikálisabb és drámaibb zárkózottság az emberi élet iránt mutatkozik meg, ami már az anyai méhben a gyermekek selejtezéséhez vezet, valamint az idősekéhez” – fogalmaz a dokumentum.

A szinódus szerint a bajok az egyházat sem kerülik el: „a visszaélések okozta válság, eltérő és tragikus megnyilvánulásaiban, az áldozatok, a túlélők és közösségeik kimondhatatlan és gyakran hosszan tartó szenvedéséhez vezetett. Az egyháznak kiemelt figyelemmel és érzékenységgel kell meghallgatnia a papság tagjai vagy más egyházi tisztséget betöltő személyek elkövette szexuális, lelki, anyagi, intézményes, hatalmi és lelkiismereti visszaélések áldozatainak és túlélőinek szavát”.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a meghallgatás alapvető a gyógyulás, bűnbánás, igazságosság és megbékélés felé vezető úton. Hozzáteszi, hogy a bizalom globális válságát éli korunkban, amely az embereket hitetlenségre és gyanakvásra készteti, „az egyháznak el kell ismernie hiányosságait, alázattal bocsánatot kell kérnie, gondoskodnia kell az áldozatokról, megelőzési eszközöket kell találnia, és erőfeszítést tenni a kölcsönös bizalom újjáépítése érdekében”.

A dokumentum minden egyházi környezetben „gyermekvédő” kultúra megteremtését szorgalmazza, hogy a „közösségek egyre védelmezőbbek legyenek a kiskorúak és más sebezhető emberek számára”. Az egyházban már bevezetett rendelkezések erősítését írja elő a visszaélések megelőzésére és „a nem megfelelő magatartásokkal” szembeni minél gyorsabb válaszadásra. Megfelelő szakképzést sürget a kiskorúakkal és a sérülékeny felnőttekkel foglalkozók számára, hogy „hozzáértéssel járjanak el, érzékelni tudják a gyakran néma jelzéseket annak részéről, akinek segítségre van szüksége. Az áldozatok befogadása és támogatása érzékeny és elengedhetetlen feladat, nagy emberséget követel”. A dokumentum betegnek nevezi a társadalmat, amely nem képes befogadni és védelmezni a gyermekeket: „szégyen az a szenvedés, amelyet a gyermekeknek kell elszenvedniük háborúk, éhezés, elhagyás, visszaélések és emberkereskedelem miatt".

A migrációval kapcsolatban a záródokumentum úgy véli, nem szabad alábecsülni az egyház életére gyakorolt hatását. Példaként a keleti katolikus egyházakat említi, amelyek hívői egyre nagyobb létszámban diaszpórában élnek. Kiemelt figyelmet kapnak a „teret és az időt, a mindennapi életet, a kommunikációt, az emberek közötti kapcsolatokat, a hitet teljesen újrarajzoló” digitális kultúrában élő fiatalok. A szinódus szerint nehéz a mainál tágabb közösségi rendszert elképzelni, mégis gyakori a magányosság és az elszigeteltség. „A közösségi médiát gazdasági és politikai érdekek is mozgathatják, amelyek embereket manipulálnak, ideológiákat terjesztenek és agresszív polarizációt hoznak létre. Ez az új valóság felkészületlenül ért minket, erőt és forrásokat kell arra fordítani, hogy a digitális tér a missziós szolgálat és az örömhír terjesztésének helyszíne legyen” - olvasható a dokumentumban, amely megjegyzi, hogy a világháló az egyház számára is lehetőséget nyújt a párbeszéd, képzés és testületi döntéshozatal terén. A társadalmi és kulturális átalakulás közepette az egyháznak újra kell gondolnia eddigi „lokális” jellegét és szerkezeti felépítését szolgálata hatékonyabb végzésére. Ezzel egy időben az egyháznak továbbra is mindenki „otthonának kell maradnia” – emelik ki.

A záródokumentum újdonsága a világiak, közöttük is a nők szerepének erősítése a katolikus közösségek, egyházi intézmények életében és döntéshozatali folyamatában. A nők jelenlétét szorgalmazza a szemináriumi oktatásban is. „Semmi nem gátolja, hogy a nők vezető szerepet játsszanak az egyházban” – olvasható a hatvanadik pontban, amely azonban további elmélyítésre bocsátja a női diakónus-szolgálat bevezetésének kérdését. Ezzel egy időben nagyobb teret követel a nőknek az egyház nyelvi és képi megjelenésében. Ferenc pápa szinódusi záróbeszédében felszólította egyházát: falak emelése helyett nyissa meg kapuit.

„Mennyire rosszul cselekednek az egyházban szolgáló nők és férfiak, amikor falakat emelnek, mennyire rosszul! Mindegyikük, mindegyikük, mindegyikük!” – hangoztatta az egyházfő. Ferenc pápa bejelentette, hogy az eddigi szokástól eltérően nem ad ki szinódus utáni apostoli buzdítást, mivel úgy látja, a záródokumentum önmagában elegendő. „Most, ahogyan ez a szinódusi útból is kiderült, döntéseket kell hozni. A jelenlegi háborús időkben a béke tanúinak kell lennünk, megtanulva, hogyan tudunk valós és közös formát adni a különbözőségeknek” – mondta a pápa, aki vasárnap misével zárja a püspöki tanácskozást.