Évvégi számvetés Felvidéken, ahol már javában elkezdődött a felkészülés és a kampány a jövő évi parlamenti választásokra

Megszólalt a héten a felvidéki Hírek.sk portálon a két szlovákiai magyarság által támogatott párt, az Magyar Közösség Pártja (MKP) választási listáján helyet kapott hat politikusa és a Híd-Most két képviselőjelöltje. Ők nyolcan – Berényi József, Bugár Béla, Bárdos Gyula, Csáky Pál, Solymos László, Orosz Örs, Somogyi Szilárd és Cziprusz Zoltán –, bő két hónappal a 2016. március 5-i általános választások előtt, felleltározva az idei esztendő számukra eredményként elkönyvelhető eseményeit és a megélt kudarcokat is, évet értékeltek. A meginterjúvoltak a mérlegmegvonás mellett szóltak az újesztendőhöz fűzött elvárásaikról és mindegyikük elmondta azt is, hogy „mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?”

Hetven nappal a jövő márciusának első hétvégéjén megtartandó szlovákiai általános választások előtt a dunaszerdahelyi televíziós hírportál, a Hírek.sk szerkesztősége számvetésre és a közelgő újesztendőhöz fűzött reményeik felvázolására kérte fel a felvidéki magyarok voksaira számító két párt választási listáin előkelő helyen szereplő képviselőjelöltjeit, az MKP brüsszeli képviselőjét valamint MKP lista meglepetésemberét. A kérdések valamennyiük számára azonosak voltak: mit tekintenek eredménynek, illetve kudarcnak a most véget érő 2015-ös évből, mit várnak az újesztendőtől és, ha módjuk lenne, akkor a szentestén milyen fenyőfa alatti ajándékkal örvendeztetnék meg a felvidéki magyar közösséget?

A karácsony másodnapján megjelent interjú-összeállításban az MKP és a Híd-Most vegyespárt elnökei, Berényi József és Bugár Béla mellett a szlovákiai politikai életben már veteránnak számítók véleményére éppúgy kíváncsiak voltak az internetes lap munkatársai, mint azokéra, akik első ízben kaptak helyet a magyar szavazók bizalmát elnyerni kívánó MKP választási listáján.

A megszólítottak, a két párt első emberén kívül a következők voltak: Bárdos Gyula Csemadok elnöke, volt államfőjelölt, Csáky Pál, az MKP volt elnöke, jelenleg a párt EP-képviselője, Solymos László, a Híd-Most parlamenti képviselője s egyben a vegyespárt parlamenti frakciójának vezetője, az MKP pozsonyi szervezetének valamikori elnöke, Orosz Örs, a civil létet a politikusira felcserélő korábbi gombaszögi táborszervező, Somogyi Szilárd, az MKP-t frissen felfedező vállalkozó, a Szabadság és Szolidaritás (Sloboda a Solidarita – SaS) szlovák liberális párt volt parlamenti képviselője és Ciprusz Zoltán, az MKP ifjúsági szervezetének számító Via Nova elnökhelyettese.

A karácsonyi ünnepre időzített összeállítást, melyben ismert és kevésbé ismert politikusok, többségükben a pártlisták befutó helyein szereplők szólaltak meg (persze a biztos befutáshoz szükséges lesz az öt százalékos választási küszöb megugrása), követni fogja szilveszterkor a Hírek.sk portának egy újabb körinterjúja, melyet jóelőre szintén olvasóink figyelmébe ajánlunk. Ebben a szlovákiai magyar civilek, köztük a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, Tőzsér Árpád, a népszerű televíziós szerkesztő, Bartók Csaba, a magyar állampolgárság felvételéért a szülőföldjén hontalanná tett lévai tiszteletes és egyben barsi református esperes, Kassai Gyula, a magyar iskolák színvonalasabb oktatásáért indított aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője, Vojtek Katalin, a Komáromi Jókai Színház Jászai Mari-díjas színésznője Bandor Éva, a Korzár együttes alapító zenésze és énekese, Zsapka Attila, valamint, a nemzetközi hírű borász,  Sütő Zsolt fog ugyanezekre a riporteri kérdésekre válaszolni. Így nyilván arra is, miután majd mérleget vonnak, összevetve 2015 pozitívumait és negatívumait és szólnak a jövőbeli reményekről is, hogy meglátásuk szerint mi lenne a legörömtelibb olyan ajándék a képzeletbeli feldíszített fenyő alá, amivel a Szlovákiában elő nemzettársaink legnagyobb része elégedett lenne.

Nem kockáztatunk sokat, ha azt állítjuk már most, hogy az év utolsó napján majd megszólaló civileknek, de távolról sem csak nekik, egy olyan Dél-Szlovákiai köztereit ellepő óriási választási plakát lett volna a feldíszített fenyőfa alatti ideális bónusz, mely a nyitóképünk felhasználásával készült. Ezen, mint láthattuk, egy fotóriporter két vidám pártelnöknek nem is oly régi, baráti kézfogását rögzítette. Ha ezzel a rokonszenves és bíztató, az összefogást szimbolizáló képi ábrázolással készült óriásplakátokkal szembesülnének a felvidéki magyar választópolgárok lakóhelyeiken és a médiában meg az utak mentén, melyeken persze helyet kapna egy-egy egybecsengő tartalmú pártelnöki hívómondat is, akkor a népszolgálatot vállalók valóban jókedvre deríthették volna őket karácsony estéjén. Ha az annyira óhajtott kiegyezést üzente volna meg ily frappáns módon Bugár Béla és Berényi József a szlovákiai magyaroknak a Csallóköztől Gömörig mindenfelé, ha az egymásratalálást és a közös fellépés őszinte szándékát érzékelhették volna a felvidéki nemzettársaink Pozsonytól Kassáig mindenütt, – akkor minden bizonnyal az esztendő, mi több az évtized legértékesebb ajándékát kaphatták volna meg most, 2015 karácsonyán.

Sajnos ennek a képzeletbeli ajándéknak az esélye már elúszott. Míg tavasszal még voltak arról is hírek, hogy a civil szféra nyomására talán mégis tárgyalóasztalhoz ülhetnek a Híd-Most és az MKP vezetői, hogy a 2016-os közös indulásról egyeztessenek, ez végül nem következett be. Egy félmilliós közösség többségének elvárása maradt beváltatlan illúzió, mert az egymással rivalizáló politikusok megmakacsolták magukat. A múltévi önkormányzati választások után – a komáromi összefogás sikertelenségének ürügyén – mindkét párt vezetője túl messzire ment. Mindketten azt mondták: véleményük szerint kérdéses, hogy egyáltalán szükség lenne-e az együttműködésre 2016-ban.

Tavaly karácsonykor Nagy András, a pozsonyi Új Szó jegyzetírója arról cikkezett, hogy érdemes elgondolkodni az okokon: vajon mi is vezetett el oda, hogy az MKP és a Híd-Most a közelmúltban több választáson is megmérethette magát, s az együttműködés helyett inkább az eltávolodást választották. Felettébb tanulságos újraolvasni ezt az aktualitásából mit sem vesztett egyesztendős elemzést és ennek tükrében szembesülni a felvidéki magyar politikusoknak a Hírek.sk számára adott mostani és az elkövetkezendőkben ismertetendő válaszaival. A felfedezés örömét egy esetleges összevetés reményében, meghagyjuk az érdeklődő olvasóinknak. Viszont mielőtt átadnánk a szót a mostani karácsonyi körinterjúban megkérdezetteknek, következzen néhány támpont az MKP és a Híd-Most választási esélyeiről, amit a legfrissebb közvélemény-kutatások tárnak elénk.

Az MKP a 2015-ös felmérések szerint folyamatosan az 5 százalék környékén mozgott, többnyire egy kicsivel a parlamenti küszöb alatt, olykor pedig fölötte. A választások eredményét nagyban befolyásolhatja majd a részvétel: ha alacsony lesz a részvételi arány, de a magyarok nagyobb számban járulnak urnákhoz, az MKP ott lesz a törvényhozásban. Fordított esetben nem.

A karácsonyt megelőző időszakban két közvélemény-kutató cég felmérései is napvilágot láttak. A Polis Slovakia szerint a prognosztizálható 61 százalékos részvétel esetén a megszerezhető szavazatok 4,5 százalékára számíthat az MKP és így nem lenne ott a parlamentbe bejutó hat párt között. A Híd-Most viszont 8,9 százalékot szerezne és ezzel az ország harmadik legerősebb pártjaként 16 képviselőt küldhetne a 150 tagú pozsonyi törvényhozásba. A választások biztos győztese a Fico vezette Smer lenne a maga 40 százalékos támogatottságával, ami 72 mandátumot jelentene számára. Viszont ez nem lenne elegendő a kormányzáshoz: az újrázáshoz a jelenlegi szlovák miniszterelnöknek koalíciós partnerre lenne szüksége.

Az ASA ügynökség felmérése alapján kilenc párt jutna be a parlamentbe, köztük utolsóként 5,1 százalékkal az MKP is. Szerintük a választásra jogosultaknak csak 58,6 százaléka élne a szavazati jogával és az ő adataik alapján a szlovákiai választópolgároknak mindössze 6,3 százaléka voksolna a Híd-Mostra. A győztes náluk is a Smer lenne 38,5 százalékkal, tehát ez a felmérés is a koalíciós kényszert előlegezi meg Robert Fico számára.

Maradva a friss közvélemény-kutatásoknál, hadd térjünk ki még a Polis két érdekes adatsorára. A felmérésük során azt is megkérdezték, melyik politikus tevékenységét tartják a legelfogadhatóbbnak. Ebből kiderült, hogy a népszerűségi listákon évek óta mindig az élmezőnyben helyet kapó Bugár Béla lett 2015 Szlovákiájában „az ellenzék legjobban teljesítő politikusa”, akit az ország teljes lakosságának közel 18 százaléka érdemesített erre a kitüntető címre. (A rangsor élére Robert Fico került 31,3 százalékponttal, őt követi Bugár Béla 17,7, Andrej Kiska államfő 15,9, Miroslav Lajčák külügyminiszter 13,6 és Robert Kaliňák belügyminiszter 11,3 százalékpontos bizalmi mutatóval.)

A Polis szerint nemcsak Bugár, hanem az általa irányított Híd-Most is megkapta „az ellenzék legjobb pártja” minősítést. A közvélemény-kutató ügynökség felmérése során a megkérdezettek 1-től 5-ig terjedő számmal értékelhették a parlamenti pártokat, úgy, mint a tanárok az iskolában. Az ellenzéki pártok közül a Híd kapta a legjobb, azaz a 2,87-es osztályzatot. Ez az „érdemjegy” alig maradt el a legjobbnak értékelt kormánypárt 2,68-as osztályzatától.

Mindezek tükrében feltétlenül szólnunk kell arról is, hogy politikai elemzők közül egyre többen vetik fel, hogy a vegyespárt lehet a leendő választási győztes Fico-párt lehetséges koalíciós partnere. A szlovák lapokban pedig már arról is lehetett olvasni: „smeres” vezetésből származó hírforrások szerint a Bugár Bélával kötendő koalíció Robert Fico szerint is a legelfogadhatóbb megoldásnak bizonyulna, mert a szlovák pártelnök-kormányfő őt tartja a legmegfelelőbbnek, a legmegbízhatóbb jobboldali politikusnak és erről állítólag a pártvezetőség tagjai előtt is nyilatkozott.

A vegyespártot vezető Bugárt, nem is titkoltan, ez örömmel tölti el. Nemrég a Hírek.sk idézte őt arról, hogy miként reagált ezekre az értesülésekre: „A bizalom nagyon fontos dolog. Az azonban fontosabb, hogy miként egészítjük ki egymást egyes értékrendbeli és programot illető területeken.”

Rátérve a Hírek.sk karácsonyi körinterjújára az elsőként nyilatkozó Berényi József MKP elnök 2015-ös „eredményleltára” meglehetősen szegényesnek mutatkozik. „Az előző időkben kapott mandátumokkal az idén is helytálltunk”, „a megyéken, a településeken a lehetőségekből igyekeztünk a legtöbbet kihozni, hogy segítsük közösségünk fejlődését”, „az Európai Parlamentben is sorra megjelenítjük a magyarság ügyeit”, „sok helyen tartottunk beszélgetőesteket, amelyeken bemutattuk megmaradásunk feltételeinek koncepcióját” megfogalmazások mind-mind arról tanúskodnak, hogy a tartós parlamenten kívüli lét erősen behatárolta az MKP mozgásterét. Ennek ismeretében vitathatatlan, hogy a 2016-os parlamenti választás vízválasztó lesz az MKP és a szlovákiai magyarság szempontjából. Hat év kihagyást követően a párt számára életkérdés, hogy visszakerüljön a pozsonyi törvényhozásba. Ennek érdekében Berényiék „mindent beleadtak”. Így például párton kívüli személyiségek indításával is szeretnék vonzóbbá tenni jelöltlistájukat. Amint az elnök elmondta: „sok független polgári aktivista jelölt is van rajta, sőt művészek, sportoló és más közismert emberek is.”

Az év legnagyobb eredményének az MKP elnöke a párt petíciójának a meghirdetését tartja, amely a helyi népszavazások eredményének kötelező érvényességét célozza meg, beleértve a bevándorlási kvótákat, a települések környezetvédelmét és névváltoztatását, és amelyet eddig több mint 50 ezren írtak alá.

Berényi kudarclistája egyben az elvárásainak lajstromaként is kezelhető. Kimondja: amit csalódásként éltek meg az idén, azon kellene jövőre, kedvező módon változtatni. Fiaskóként élte meg a vasúti kétnyelvűségről és a kisebbségi kulturális alapról szóló törvényjavaslatok elbukását a szlovák parlamentben s azt is, hogy komoly veszélybe kerül 110 kisiskola léte, növekszik a munkanélküliség a magyarok lakta déli régiókban, ahol az infrastrukturális beruházások is elmaradtnak a várttól. Arról sem feledkezik meg, hogy kitérjen a balsikerek között az év legnagyobb európai kihívására is: „a migránskérdés is megbélyegezte a közhangulatot, s továbbra is fennáll, hogy az Európai Unió nem tudja kielégítően kezelni ezt a problémát.”

Az elvárásait a 2016-os évet illetően így sommázza: „A fentebb vázolt helyzeten kell mindenképpen változtatnunk.” Elsődleges célként tekint a Fico kormány leváltására egy jobboldali pártokból álló és az MKP-ra támaszkodó kormánykoalíció létrejötte révén, melynek esélye, éppen a bemutatott friss közvéleménykutatások tükrében, finoman is szólva, meglehetősen kérdésesnek tűnik. Úgy gondolja, újra és hangsúlyosan szólnia kell a bevándorláspolitika terén kívánatos lépésekről is. Ennek ismertetése helyett essen szó inkább a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá szánt Berényi-féle ajándékcsomagról: „Én kölcsönös tiszteletet, szociális biztonságot és színvonalas magyar iskolákat kívánok közösségünknek.”

Bugár Béla, a Híd-Most vegyespárt elnöke az elért eredmények között egyértelműen a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy „hosszú 25 év után a Híd elkészítette a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényt, és ezt minden politikai erő hasznosnak és hatékonyak tart.” A kudarcélményét megismerve, melyet ekképp foglalt össze: „Az, hogy a parlamenti ellenzéki jobboldali pártokat nem sikerült meggyőzni arról, hogy a Smeres egypártkormányt csakis összefogással lehet legyőzni”, bevalljuk, némiképp nehezünkre esik értelmezni az MKP elnökének fentebb ismertetett, a jövőbeni jobboldali kormánykoalíciót vizionáló fejtegetését. Az a politikus, akinek elnökségéhez az MKP történetének legsikeresebb időszaka fűződik (pl. az állami Selye János Egyetem megalapítása, a kisebbségi nyelvhasználat elfogadtatása, a magyar iskolák megvédése stb.), majd egy tisztújítási kudarc és a pártvezetésen belüli feszültségek elmérgesedése nyomán egy vegyespárt megalakítása mellett döntött, sokat sejtető találgatásokra is módot adóan válaszolt a 2016-hoz fűzött reményeiről: „A Híd minden jel szerint bejut a parlamentbe. Bízom abban, hogy kormánypártként fogjuk tudni képviselni közösségünk és Dél-Szlovákia érdekeit is.” Úgy ítélte meg: ennek az ígérete lehet az ideális ajándék ama képzeletbeli fenyőfa alá.

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagja meglehetősen önkritikusan kezdi a mérlegmegvonást: „A lassan mögöttünk lévő esztendő nem hozott  a felvidéki magyarok számára olyan eredményeket, amelyek számottevő módon, kedvezően befolyásolták volna mindennapi életünket.” Aztán rádöbben, hogy ennél azért többet várnak el az olvasói a karácsonyi pillanatokban és rögvest gyorslistát készít: „Ha valamit kiemelnék az idei történések közül, akkor az első helyre a Vojtek Katalin, illetve Fibi Sándor által kezdeményezett aláírásgyüjtést, majd pedig az iskoláink megvédésére szervezett komáromi tiltakozó összejövetelt helyezném, ezt követné a két nyári ifjúsági tábor, valamint a Csemadoknak odaítélt elismerés, a Duna-díj. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem,  hogy hosszú évtizedek után végre kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra a magyar válogatott...”

Bárdos Gyula további válaszai visszaigazolják azt a korábban kifejtett feltételezésünket, miszerint a felvidéki magyarok döntő többsége számára a közös parlamenti fellépés lett volna a legszebb karácsonyi ajándék. Csalódottságát, mert ez nem jött létre, a Csemadok elnök nem tudja és nem is akarja leplezni: „Számomra az, hogy  a Bugár Béla által vezetett Híd párt azonnal, gondolkodás nélkül elutasította a Csemadok, majd pedig a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának felkérését, hogy  folytassanak tárgyalásokat a Magyar Közösség Pártjával a közös parlamenti lista összeállításának lehetőségéről. Kudarcnak tartom azt is, hogy ezt a kategorikus elutasítást – néhány egyéni véleményt leszámítva – szinte szó nélkül tudomásul vette a felvidéki magyar társadalom, pedig a szlovákiai magyarok túlnyomó többsége igényelné az összefogást. Mintha nem akarnánk észrevenni, hogy  a hatékonyabb érdekérvényesítés – a népszámlálási mutatók tükrében – csak  közös fellépéssel, összefogással és nem széthúzással valósítható meg.”

Ugyanez a keserű, aggódó hang tükröződik későbbi szavaiból is: „Azt tenném a képzeletbeli karácsonyfa alá, ami sajnos, továbbra is hiánycikk: a széthúzás helyett a jó ügyben való összefogást, az egymásramutogatás helyett az összmunkát, az együttgondolkodást. Mindezek hiányában a reményt, hogy a közös akarat végül diadalmaskodik, s nem kell majd szégyenkezve magyarázkodnunk az utánunk jövőknek, hogy miért nem tudtunk vagy akartunk közösségünk szülőföldön való megmaradása érdekében egymással szót érteni.”

Csáky Pálnak a karácsonyi válaszai már-már egy választási kampánygyűlés kortesbeszédeként hatnak, főleg Bárdos Gyulának az összefogást, mint a megmaradás egyetlen esélyét igénylő fejtegetései után. Amit és ahogyan mond, sokat elárul abból, hogy miért is zárkózott el a Híd-Most az MKP együttműködést szorgalmazó kezdeményezésétől. Az MKP európai parlamenti képviselője saját közösségének képzeletbeli karácsonyfája alá a „nemzeti öntudatunk megerősítését” szánja, de olyan csomagolásban, melyek heves indulatról tanúskodnak, s talán nem tévedünk, ha úgy ítéljük kissé méltatlanok is a karácsonyesti meghitt pillanatokhoz: „Szégyenletes, mennyire lecsúszott a felvidéki magyarok közel fele ezen a téren. Márpedig nemzeti önazonosságunk tudatos felvállalása nélkül nincs jövője közösségünknek, s ezt a komoly veszélyt naponta kellene tudatosítanunk!” 

Csáky Pál válaszaiból ennyi és nem több volt az üzenet a felvidéki, vele és pártjával rokonszenvező magyaroknak. Csak kérdezzük halkan: ha a maholnap milliósra dagadó honosítást összmagyar szinten ünneplik, mint a nemzeti önazonosság tudatos felvállalásának meggyőző bizonyítékát, az abból kizártakat, ráadásul egy, „soha ilyen jó nem volt az országaik között viszony”-retorikájú magyar-szlovák mosolydiplomácia közepette, korholni talán mégsem kellene…

Az általa elmondottakból viszont megtudjuk, hogy Brüsszelben volt kettő darab sikerélménye, melyeket részletez is: „Az Európai Parlament Petíciós Bizottságában áprilisban meghallgatást tartottunk, többek között a petíciós jog gyakorlása és a kisebbségi kérdés kezelése közötti összefüggésekről is. Az ülésen kissé összekülönböztem Timmermans úrral, az Európai Bizottság alelnökével, aki a kötelező mantrát fújta, nevezetesen, hogy küzdeni kell az antiszemitizmus és a muzulmánellenesség ellen, valamint védeni kell a szexuális kisebbségek jogait is. A bizottság alelnökeként felhívtam a figyelmet arra, hogy nem szabad megfeledkeznünk az őshonos kisebbségekről sem. Az alelnök úr erre azt mondta, írjam le egy program erejéig, mire gondolok. Ezt megtettem az asszisztenseim segítségével, s így elkészült a Sokszínű Európa nevű program, amely 2016-ra 1 millió eurós támogatást kapott, s ma a jóváhagyott költségvetés hivatalos része. Újabb 1 millió várható 2017-re is, ugyanerre a programra.”

A továbbiakban a Csáky mondanivalója a kudarcok világát érinti, melyekből a nemzetközi vonatkozásút „a migrációs kérdés félrekezelését az Európai Unió és számos fontos európai kormány részéről” rövidebben, a Híd-Most lejáratását pedig részletekre terjedően tárgyalja.

A „van egy vegyespárt Szlovákiában, amely egyedüli pártként fújja a balliberális szöveget, s akar még a kötelező kvótán felüli számban is betelepíteni muzulmán migránsokat Szlovákiába” vádaskodás révén, és ami utána is következik a gyanútlan olvasónak már-már az a benyomása, hogy Bugárék maholnap mecsetek és minaretek építését is fogják szorgalmazni Szlovákia-szerte. A „védjük meg az országot” idegenellenességre alapozó és máshonnan ismerős filippika kifejezetten kampányízűnek tűnik, főleg annak ismeretében, hogy a Csákyval egy pártcsaládban levő Híd-Most elnök az Európai Néppárt nemrégi madridi kongresszusán világossá tette véleményét: „Egyre inkább az az érzésem, hogy országunkat nem a külső veszélyektől kell óvnunk, hanem elsősorban a populizmustól és a politikusok felelőtlenségétől” azt sem feledve hozzátenni, hogy „ahelyett, hogy közös, európai szintű megoldásokat keresnénk, csak azt hallgatjuk mi az, ami nem lehetséges, vagy nem elfogadható számunkra.”

A Híd-Most vegyespárt alelnöke, Solymos László a karácsonyi üzenetében a Bugár Béla már ismertetett válaszai köszönnek vissza, olykor szövegszerűen is, ezért ezek ismertetését fölöslegesnek tartjuk. Annál inkább figyelmet érdemelnek az új arcok megnyilatkozásai. Közülük elsőként Orosz Örsre térnénk ki, akinek vallomásából az MKP választási listáján induló Fiatal Függetlenek csoportja vezetőjének portréja is kirajzolódik a kérdezz-felelek nyomán.

„Számomra az idei év legfontosabb eredménye, hogy megszületett kisfiam, Nimród. Közéleti szereplőként pedig mindig a Gombaszögi Nyári Tábor jelenti a kiteljesedést, mely idén minden eddiginél több látogatót vonzott. Rendezvényszervezőként a Bátorkeszi Borfesztivált emelném ki, mely kizárólag a régiónk javait: borokat, mézet és más kézműves termékeket volt hivatott bemutatni és melyen másfél nap alatt több mint 12 000 vendége volt. A magam részéről több kisebb szakmai sikert is elkönyvelhetek. Megtisztelő számomra, hogy nekem ítélték az idei Lőrincz Csaba-díjat. A Levegő című dal pedig, annak ellenére, hogy fillérekből valósult meg, véleményem szerint az idei év egyik legjobb Felvidéki identitáserősítő projektje volt, melynek általunk készített videóklipjét több mint 45 000-en látták a Youtube-on.

Ezen felül az idei év eredménye az is, hogy az MKP minden eddiginél nagyobbat nyitott a fiatalság és az eltérő vélemény felé. Ennek egyik eredménye, hogy a 4F, azaz a Fiatal Függetlenek csoportja az MPK listáján indul a jövő évi parlamenti választásokon.”

Orosz Örs a képzeletbeli felvidéki karácsonyfa alá mindenekelőtt „az összetartozás élményét” kívánja elhelyezni. Mintegy kiegészítve az előbbi portrévázlatot a nagypolitikába most belépni akaró, Prágában diplomázott és mesterképzésben nálunk, Magyarországon, Franciaországban és Bosznia–Hercegovinában is részt vett geográfus, a somorjai Kisebbségkutató intézet munkatársa, akinek tegnap közöltük a gombaszögi tábor jövőjéhez fűződő nyilatkozatát, a következő elvárást fogalmazza meg a maga számára:

„Szeretném, ha ezentúl egy ütőképes érdekképviseletünk lenne a parlamentben. Szeretném, ha Dél-Szlovákia eredményeket érne el az a gazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés, az oktatás, a regionális termékek értékesítése területén. Ezek a dolgok már nem tűrnek egy év (de semmiképpen sem 4 év) halasztást. Fontos, hogy a fiatal generációk öngondoskodása kialakuljon. Ehhez az is szükséges, hogy a közügyekből egyre nagyobb részt vállaljanak. Társaimmal, a Fiatal Függetlenekkel azért dolgozunk, hogy mindez megvalósuljon.”

Az MKP választási listájának másik újítása a Fiatal Függetlenek csoportjának indítása mellett a Mi Magunk Mozgalom négy tagjának a szerepeltetése a jelöltek között. Míg előbbi egy természetes fiatalítási folyamat részeként fogható fel, utóbbi meglepetésként érte a közvéleményt, mert a nemrég alakult szerveződés vezetője Somogyi Szilárd, a lista amúgy teljesen esélytelen, 100. helyezettje igazi kakukktojásnak számít.

Somogyi a csehszlovákiai rendszerváltozásból Berényi Józseffel együtt kivette részét, mert mindketten a magyar diákmozgalom élén álltak. Rövid ideig a liberális Független Magyar Kezdeményezésben politizált, majd vállalkozó lett. 2008-ban rész vett egy új szlovák liberális párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) megalapításában, s abban két évvel később parlamenti képviselő lett. A SaS frontembereként a parlamenti frakció helyettes-vezetőjének választották, de 2012-ben kénytelen volt távozni a pártból baloldali nézetei miatt. Azóta többször is jelezte, „hogy pártalapításon gondolkodik, általában egy baloldali magyar vagy dél-szlovákiai szlovák–magyar párt létrehozását vizionálta”. Három politikai párttal is tárgyalt a 2016-os parlamenti választáson való indulásról, végül pedig országos meglepetésre az MKP-nál kötött ki. Bizonyára semmi köze sincs e döntésnek ahhoz, hogy nagy feltűnést váltott ki az ősz folyamán egy sajátos produkcióval, amikor megjelentek óriásplakátjai a magyarok lakta régiókban a következő felirattal: „Somogyi Szilárd és Gábor Norbert javasolja: Orbán Viktor legyen az Európai Unió vezetője.”

A Hírek.sk körinterjújában felettébb lakonikusnak bizonyult. Csupán az elképzeléseiről kívánt bővebben beszélni tetszetős, immár se nem liberális, se nem baloldali retorikával. Ezért csak a 2016-os elvárásait firtató kérdésre adott válaszát idézzük: „A jövő felé a leghatározottabb és egyben a legmegnyugtatóbb elvárásokkal tekintünk. Dunaszerdahelytől Nagykaposig, Komáromon, Losoncon és Rozsnyón át, senki, semelyik központi kormány nem akar beruházni, mert jobban bíznak abban, hogy más vidékekről több szavazatot kapnak a fejlesztésért cserébe. Ettől aztán szenved mindenki, az itt élő szlovákok és a magyarok is. Ezért ennek a vidéknek önálló megyét kell kapnia, hogy az itteni pénzről itteni emberek dönthessenek, azaz mi magunk. Számunkra a jövő a Dél-Szlovákia megyét jelenti, amely eléréséhez hosszú út vezet, viszont a választásokon való részvétellel egy fontos előkészítő lépést tettünk efelé!”

A dunaszerdahelyi portál a karácsonyi interjúfüzérében utolsóként az MKP képviselőjelöltjévé előléptetett Cziprusz Zoltánt, a Via Nova Ifjúsági Csoport

stratégiai és ügyvezető alelnökét faggatta az eredményekről, kudarcokról, reményekről meg a kívánatos ünnepi ajándékról. Egy rendezvénynaptár jegyzőkönyvszerűen felsorolt eseményeinek ismertetésétől eltekintenénk, viszont azt már nem hallgatnánk el: Cziprusz is az év kudarcának tartja, „hogy a két magyar érdekeltségű párt nem tudott megegyezni a 2016-os választásokon való közös indulásról. (Az MKP és a Via Nova részéről megvolt rá az akarat.)  Sőt, még egy kamu magyar pártot is létrehoztak, csak hogy tovább morzsolódjanak a magyar szavazatok az összefogás helyett.

Nem megfeledkezve a 26 éves rimaszombati politológusnak az MKP által támogatott plakátkampányáról sem, mellyel szűkebb pátriáján kívül is ismertséget szerzett magának, s melyet importötletnek vélünk, hadd zárjuk írásunkat annak a kívánságnak az idézésével, amivel magunk is egyetértünk. Mert arra a kérdésre, hogy a fiatal politikus mit szánna a nemzettársainak karácsonyfája alá, Cziprusz így felelt: „Az összefogás és egymás megbecsülésének erejét.”