Kevés olyan magyart találni Kárpátalján, aki magáénak érezné a kelet-ukrajnai konfliktust – tudta meg a maszol.ro Kőszeghy Elemértől, az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjétől. A hangulat több mint nyomasztó: az emberek az utolsó tartalékaikat élik fel, a katonaköteles férfiakat pedig elrejti a családjuk.

Először is kaphatnánk egy helyzetjelentést a legfrissebb hadi eseményekről?

Az egyik legfontosabb hír, hogy a hivatalos jelentések szerint a tűzszünet kihirdetése óta nincsenek újabb halálos áldozatok. Ugyanakkor mindkét szemben álló fél a tűzszünet megsértésével vádolja a másikat. Továbbra is ropognak a fegyverek a debalcevei katlannál, a szakadárok ugyanis azt a területet a minszki megállapodásra hivatkozva a magukénak vallják. Szórványos harcok folynak Mariupol határában, és támadások érik Donyeck és Horlovka várásokat is. És keményen zajlik a nyilatkozatháború. A szakadárok vezetői azzal fenyegetőznek, amennyiben az ukrán reguláris hadsereg továbbra is megsérti a fegyvernyugvási megállapodást, beveszik Mariupolt, és Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv irányába fordulnak. Az ukrán kormányfő a maga részéről bejelentette: szó sem lehet arról, hogy hivatalosan is elismerjék a donyecki és a luhanszki népköztársaságokat, Prosenko államfő pedig – igaz, sokadszor már – a hadiállapot bevezetését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a felkelők nem hagyják abba a támadásokat.

Kárpátalján milyen a hangulat?

Ha azt válaszolom, nyomasztó keveset mondok. És ez nem nemzetiségfüggő! Egyelőre mindenki bízik abban, hogy béke lesz az országban, de nagyon kevesen hisznek is benne. Az emberek idegrendszere már így is az összeomlás határán állt, hiszen száz számra érkeztek a mozgósítottak címére a behívók. Nagyon keveset sikerült utolérni a hadkiegészítő munkatársainak, mert a férfiak vagy odahaza, vagy külföldön bujdosnak. A rejtőzködéssel a tűzszünet kihirdetése óta sem hagytak fel, mivel az elrendelt mozgósítást sem szüntették meg. Az egyre nagyobb gazdasági kilátástalanság is rányomja bélyegét a közhangulatra: az állami alkalmazottak bérét befagyasztották, az ukrán fizetőeszköz viszont nem hetente, hanem naponta veszít az értékéből – míg tavaly ilyenkor 8 hrivnyáért lehetett egy dollárt vásárolni, ma már 25-be került – az árak és a közműdíjak meg mindeközben az egeket ostromolják. Nem túlzás: az emberek az utolsó tartalékaikat élik fel. Mindeközben a kormány – eleget téve az IMF követeléseinek – újabb áremeléseket helyez kilátásba: a gáz ellenértékét például az elkövetkezendőkben minimum négyszeresére kívánják feltornászni.

Viszik-e a magyar fiatalokat is? Magyar halottak is vannak?

A mozgósítás a 20 és 60 év közötti férfiakra terjed ki, attól függően, hogy az illető hol és milyen rangban szolgált. A nemzetiség nem játszik szerepet, így természetesen a magyaroknak is megpróbálják kikézbesíteni a behívókat. Ez otthon és a munkahelyen lehetséges és csak személyesen: nos, amikor a "povesztkát" megpróbálják átadni a címzettnek, szinte senki sem tartózkodik otthon – az értett családok éjjel-nappal zárva tartják mind a kaput, mind a házajtót –, többen pedig vagy otthagyták a munkahelyüket, vagy szabadságot vettek ki. Arra vonatkozó adataink nincsenek, hogy hány magyart sikerült mozgósítani – de tény, számarányuknál nagyobb mennyiségben nem kapnak behívót –, csak azt tudjuk, a kárpátaljai halottak száma megközelíti a hatvanat és ebből három magyar. 

A magyarok hogyan állnak hozzá az oroszok harcához?

Kevés olyan magyart találni, aki magáénak érezné a kelet-ukrajnai konfliktust. A többség úgy tekint rá, mint egy szláv – ukrán-orosz – testvérháborúra. Talán meglepő, de a többség a szakadárokkal, még pontosabban azok autonómiatörekvéseivel szimpatizál. Ennek megvan a magyarázata, hiszen a javarészt egy tömbben élő kárpátaljai magyarok is többször jelezték, hogy jogot formálnak egyfajta önrendelkezésre: területire és/vagy kulturálisra. 1991 decemberében, amikor népszavazás döntött Ukrajna függetlenné válásáról, Kárpátalja különleges státuszáról és egy Beregszász központú autonóm körzet létrehozásáról (ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sokkal többen szavaztak az önrendelkezés mellett, mint amennyi a beregszászi járásban a magyarok részaránya!) is döntött a nép. A kijevi vezetés az első kérdésre született pozitív válaszokat figyelembe vette, a másik két esetben azonban az ugyancsak elsöprő igen szavazatokat lassan 24 esztendeje ignorálja.

A kisebbségi helyzet romlott-e vagy javult a Porosenko/Jacenyuk-rezsim hatalomra kerülése óta?

A pontos kifejezés a megtorpant lenne talán. Viktor Juscsenko hatalomra kerülése után, tehát 2004-et követően Kijev erősen megnyirbálta a kisebbségi jogokat. Janukovics megválasztását követően eltörölték a kisebbségellenes rendelkezéseket, sőt újabb jogokkal ruházták fel a nemzeti közösségeket. Elfogadták például a nyelvtörvényt és parlamenti döntés született egy ún. magyar választókerület létrehozásáról is. A tavalyi hatalomátvételkor a parlament már másnap eltörölte a nyelvek használatáról szóló jogszabályt, s bár Olekszandr Turcsinov akkori házelnök megvétózta a honatyák határozatát, azóta egy jottányi előrelépés sem történt annak életbeléptetése érdekében, mindenki úgy tesz, mintha az a törvény nem is létezne. A múlt évi parlamenti választáskor pedig – időhiányra hivatkozva – a választókerület létrehozásáról szóló határozatot hagyták figyelmen kívül. Más területen – például az anyanyelven történő felvételizés terén a kisebbségi szervezetek, intézmények esetleges állami támogatása ügyében stb. – ugyancsak nem következett be semmilyen változás.

Mi igaz abból, hogy a magyar-ukrán határon szigorították az ellenőrzést?

Ez a hír folyamatosan felröppen, ám az illetékes határőrizeti szervek ugyancsak állandó jelleggel cáfolják azt. A személyes tapasztalat is azt igazolja, hogy nincsenek szigorítások, megfelelő úti okmány birtokában a határok szabadon átléphetők. Határzárra abban az esetben kerülhetne sor a törvények szerint, amennyiben az államfő kihirdetné a hadi állapotot.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) illetve Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) háborúhoz való hozzáállásában van-e valami különbség?

Nyilatkozataiban mindkét szervezet folyamatosan elítélte a kelet-ukrajnai konfliktust, folyamatosan rámutatott annak értelmetlenségére. Törvénytelenségre – például a behívók átvételének nyílt megtagadásra – azonban természetesen egyik sem szólíthatta fel a magyarságot, hiszen egyből rásütötték volna a szeparatizmus bélyegét. A különbség legfeljebb a szóhasználatok erősségében nyilvánult meg. Az UMDSZ keményebben fogalmazhatott, hiszen jelenleg a KMKSZ elnöke parlamenti képviselő és az államfő nevével fémjelzett Petro Porosenko Blokk listáján jutott mandátumhoz. Ez pedig egyfajta pártfegyelem betartására kötelezi Brenzovics Lászlót, amihez ő, nyilatkozatai alapján, tartja is magát.