Tíz év után pénteken távozott Barroso
Pénteken lejár az eddigi, szombaton pedig megkezdődik az új Európai Bizottság mandátuma, ami a legfontosabb állomása az idei uniós tisztújítási folyamatnak.
A májusi EP-választást a szociáldemokraták előtt a jobbközép néppártiak nyerték meg, így lett az új bizottság elnöke - a portugál José Manuel Barroso utóda - Jean-Claude Juncker, Luxemburg volt miniszterelnöke, az Európai Néppárt csúcsjelöltje.
A német szociáldemokrata Martin Schulz, saját pártcsaládjának csúcsjelöltje megmaradt EP-elnöknek. Az, hogy a néppártiak ez utóbbiba belementek, holott az eddigi rotációs gyakorlat értelmében most cserének kellett volna történnie a parlament élén, már előre vetítette azt, hogy a néppártiak és a szociáldemokraták lényegében "nagykoalíciós" alapon kívánják betölteni az uniós tisztségeket.
Később, az Európai Bizottság személyi összetételének konkrét kialakítása során kiderült: ahhoz, hogy az intézmények működőképessége biztosítható legyen, a stabil parlamenti támogatás érdekében a néppártiak és a szociáldemokraták hajlandóak a liberálisokkal is kibővíteni ezt a kvázi koalíciót - ami azért csak kvázi koalíció, mert az EU a további integrációs törekvések ellenére sem működik ma még úgy, ahogyan egy államszervezet, és az Európai Bizottság nem "kormányozza" a tagországokat.
A bizottságban, amelybe minden uniós tagállam egy személyt jelölt, a szociáldemokraták megkapták az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a posztját az olasz Federica Mogherini személyében. Ezen túlmenően Juncker bizottságában első alelnöki tisztséget kapott a holland szociáldemokrata Frans Timmermans. Az uniós tagországok csúcsvezetőit tömörítő Európai Tanács elnöke - az egy hónap múlva távozó belga Herman Van Rompuy utóda - viszont néppárti politikus lesz, Donald Tusk eddigi lengyel miniszterelnök. Mogherini kiválasztásával a nemek közötti arányokon is javítani kívántak, Tusk posztja pedig azt hivatott igazolni, hogy immár az új tagországokból is érkezhet uniós csúcsvezető.
Juncker azzal, hogy Timmermans és Mogherini mellett öt további alelnökkel veszi körül magát - töbségük néppárti -, illetve azzal, hogy ezek az alelnökök több más "egyszerű biztos" tevékenységét is koordinálni fogják, ismeretlen vizekre evez, hiszen a bizottságban eddig a gyakorlati munkaszervezés során is maradéktalanul érvényesítették a biztosok egyenjogúságának - elvben továbbra is csorbítatlan - elvét, egyetlen biztos sem volt "alárendeltje" az alelnöki rangú bizottsági tagoknak.