Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (március 12-18.)
Hangulatjelentés Beregszászból: a városi tanácsülés a hajdani bukaresti bányászjárások légkörét idézte, de az MTI nem akart tudni róla és közben még hírt is hamísított
Egy biztos, hogy semmi sem biztos sokatmondó cikkcímmel jelentette meg egyik februárvégi lapszámában a Kárpáti Igaz Szó azt az összeállítását, amelyben a „forradalmi” fejleményekben bővelkedő ungvári és beregszászi napok fontosabb történéseiről mozaikszerűen prezentált egy-egy hírcsokrot. Ezek között a legvisszhangosabbak közé tartozott az, amikor az ukrajnai válság alatt első alkalommal egy magyar többségű településen történt incidens: szélsőségesek Beregszászon hajtottak végre megfélemlítő akciót: a Jobb Szektor radikális csoport aktivistái betörtek a Beregszászi Városi Tanács közgyűlésére és lakossági fórumára, erőszakos fellépésükkel pedig félbeszakították az eseményt.
Az akkori híradásokban egy MTI-közlemény félrevezető és megnyugtatóan ható tájékoztatása köszönt vissza: a közgyűlésen semmilyen incidens nem történt, csupán ennyi volt ott a rendkívüli: „A tanácskozás kezdetén az ülésteremben megjelentek a Jobboldali Szektor (Pravij Szektor) radikális csoport beregszászi és más kárpátaljai településekről érkezett tagjai, de miután látták, hogy a testület PR-frakciójának tagjai hiányoznak, távoztak a helyszínről. A csoport vezetője később egyedül visszatérve közölte a képviselőkkel a tömörülés álláspontját.”
Az MTI anyagát hiteles forrásként kezelő Magyar Hírlap is inkább arra koncentrált, hogy „a tanácskozáson, amelytől a polgármesteri hivatalban tartózkodó tüntetők Babják Zoltán polgármester és a város többi vezetőjének lemondását várták, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselői csoportja határozattervezetet terjesztett elő, amelyben a képviselőtestület elhatárolódik Gajdos Istvánnak, az Ukrajnában korábban kormányzó Régiók Pártja (PR) parlamenti képviselőjének a tevékenységétől.” Továbbá, arról cikkezett, hogy „a határozatképes számban megjelent képviselők által megszavazott dokumentum szerint a beregszászi városi tanács változatlanul kiáll a demokratikus szabadságjogok és az európai normák maradéktalan érvényesítése mellett. „Egyben erkölcstelennek és Beregszász város, valamint a kárpátaljai magyarság számára károsnak ítéli, hogy Gajdos István volt hatalompárti képviselő megnyilvánulásait Beregszász város közössége és az egész kárpátaljai magyarság véleményeként értelmezzék.”
Hogy mindez nem így volt igaz, hogy a magyar állami hírügynökség hivatalos anyagában „nem bontotta ki az igazság minden részletét" és ezzel elkövette a tájékoztatási szakma legnagyobb bűnét, azt utólag sem követte a joggal elvárható szánom-bánom. A magyar közmédia e napokban ennél otrombább hírhamisítást is képes volt produkálni. A kijevi tüntetések kapcsán például egészen elképesztő hírblokkot állított össze a Kossuth Rádió. Úgy döntött, talán „alkotó módon” értelmezve a Paks Hungarica gondolatát, hogy egy az egyben, minden kritika nélkül magáévá teszi a Janukovics rezsim és a putyini Oroszország álláspontját, és ennek megfelelően számolt be a történtekről: a rendőri brutalitásokról egyáltalán nem ejtettek szót, a civil tüntetőket viszont egyenesen terroristának titulálták, akiket ártalmatlanná kell tenni minél előbb.
Szerencsére Babják Zoltán beregszászi polgármester, ha a magyar nemzeti hírügynökségre nem is, de a Facebookra számíthatott. Így ebből a kényszerű tájékoztatási forrásból táplálkozók utóbb megtudhatták: a Beregszászi Városi Tanács február 24-i soron kívüli ülésén nem fogadott el határozatot Gajdos Istvánnal, a Legfelső Tanács egyetlen magyar képviselőjével kapcsolatban, ugyanis csak egy képviselői beadvány tudomásul vételéről volt szó, amit Facebook-oldalán közölt is Babják. Eszerint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egyik képviselője részéről előterjesztett beadványról nyugtázták, hogy van egy ilyen kezdeményezés, ahogy azt a házszabály előírja, de semmi több nem történt ez ügyben.
Maga Gajdos, aki korábban a Régiók Pártjának színeiben politizált időközben nyílt levélben önkritikát gyakorolt. „A sok ártatlan áldozat láttán hoztam meg azt a komoly döntést, hogy más kárpátaljai képviselőtársaimmal együtt kilépek a kormánypárt frakciójából ” írta meg és felajánlotta lemondását is: „Amennyiben magyar közösségünk érdekei úgy kívánják, akár arra is készen állok, hogy másnak adjam át az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetését, illetve lemondjak parlamenti mandátumomról.” Ilyen elvárást sem akkor, sem azóta az UMDSZ részéről senki sem fogalmazott meg: a kárpátaljai magyarok döntő többsége által a kijevi parlamentbe küldött egyetlen magyar képviselő maradhatott a helyén. Sőt, mi több, a világszerte helytelenített kijevi döntés, az ukrajnai kisebbségeknek kedvező nyelvtörvény eltörlése kapcsán demonstrálni tudta: esetleges távozását az ukrán törvényhozásból a kárpátaljai magyar közösség egésze sínylené meg.
Ami viszont az MTI-világgá kürtölte, beregszászi közgyűlés „incidensmentes” légkörét illeti, azt a jelenlévők egészen másképpen élték meg, mint arról a magyar közmédia tudósítani akart. A Magyar Narancs helyszíni beszámolója megszólaltatja a jelenlevőket. Szerintük, mintha kevésbé lett volna annyira békés, annyira „idilli” a tanácsterem hangulata:
„A katonaruhába öltözött, szablyákkal, késekkel felfegyverkezett csoport rákényszerítette a képviselő-testületet, hogy mindenben engedjen, ahogy ők mondták,» a nép akaratának«” – tudtuk meg egy beregszászi férfitól. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere is megerősítette ezt: „A rendőrség nem legitim, emiatt nem volt ellenőrzés, motozás a városházán. A szélsőségesek akadály nélkül nyomultak be az ülésre – emlékezett a közgyűlés levezetésével próbálkozó polgármester. – Táskákban hozták be a közelharcra használható fegyvereket. Kitépték a kezemből a mikrofont, meg akarták akadályozni, hogy levezessem a közgyűlést. Azt kiabálták, hogy bándu hety! (banda, takarodj!), uszítottak a Régiók Pártja és a képviseletében ott tartózkodó két alpolgármester és a jegyző ellen, akik azonnal lemondtak a tisztségükről. Felszólításukra és a fizikai megfélemlítés hatására a végrehajtó bizottság (vb) feloszlott” – idézte fel az eseményeket Babják.”
A félelmet árasztó katonasapkás betolakodók felszólították Babják polgármestert is a lemondásra, de ő ennek nem tett eleget: „Idegen zsoldosok voltak, és a Jobb Szektor kijevi egységére hivatkoztak. Csak azért, mert néhány ember le akart mondatni, de semmilyen érvet, korrupciós vádat nem tudtak felhozni ellenem, nem csaphattam be 5500 választópolgárt. A város magyar közösségének érdeke, hogy Beregszásznak magyar ajkú polgármestere legyen. Ha feladnám, átengedném a helyet a radikálisoknak” – idézte fel az akkori pillanatokat a városvezető a Magyar Narancs munkatársának.
A „szablyás hétfő” agresszív randalírozóiban a beregszásziak felismerték a szélsőséges, nacionalista országos szerveződésű Jobb Szektor (Pravij Szektor –PSZ) kárpátaljai aktivistáit, a Karpatszka Szics tagjait. Mindössze tucatnyian alkotják a kemény magot, valamennyien helyiek és valamennyien ukránok a helyi támogatóikkal együtt sincsenek többen ötven főnél – mondta el Bartha Lászlónak a polgármester, aki fontosnak tartotta rögtön hozzátenni: „az erőszakos csoportban nincsenek magyarok és magyar társadalmi szervezetek tagjai sem.”
Beregszász tavaly megválasztott polgármestere (Gajdos utódját, Babjákot, tavaly júniusban 55 százalékos támogatottsággal választották meg, míg a most Gajdost lejáratni és a polgármestert is ellehetetleníteni próbálkozó KMKSZ jelöltje alig 9 százalékot kapott) szerint az új kijevi kormányt alakító „majdanos” ellenzékieknek állítják magukat, de többségük inkább szerencselovag: „A Majdan nevével takarózók azt követelik, hogy mindenki azonnal mondjon le, hogy helyet foglalhassanak az üresen maradó székekben, adott esetben a régiósok (volt kormánypártiak – a szerk.) helyeire”
A polgármester mellett a Magyar Narancs riportkészítője megszólaltatta Beregszászon az utca emberét is. Mint megtudtuk tőle: „Egy beregszászi hölgy úgy tartja, hogy az akció egységes forgatókönyv szerint történt, minden városban így akarja átvenni a hatalmat a PSZ, amelynek aktivistái nem sokkal korábban azzal keltettek feltűnést, hogy Ungváron lemondatták és a megyei kormányzóság előtt ragasztószalaggal oszlophoz kötötték a csapi vámhivatal korrupcióval vádolt ukrán parancsnokát.”
Egy másik szemtanú arról számolt be, hogy az MTI-közlemény szerinti „incidensmentes” ülésen „volt, aki bottal a kezében szónokolt a közgyűlésen, mondván, ezzel védekezett a Majdanon, és ezzel fogja megvédeni Beregszászt a kormányról leváltott Régió Pártjától és az oligarcháktól.” Egy helyi férfi pedig elmondta: „szerinte azért nem fejtettek ki ellenállást a fegyveresekkel szemben, mert mindenki fél; hasonlók történtek Ungváron is, ahol azóta megkéselték a polgármestert.”
A „szablyás hétfő” után – mint olvashatjuk a Magyar Narancs helyszíni riportjában – következett Beregszászon a „benzines szerda”. Polgárgyűlést szerveztek a város művelődési házában, amelynek feladata volt a feloszlatott végrehajtó testület új tagjainak megválasztása. A helyszínen kiderült, ezt a jobboldali erők kezdeményezték, ami a Jobb Szektor fegyvereseinek két nappal korábbi fellépése után természetesnek is tűnt. A „spontán” hatalomátvétel, némi szokatlan bohózatba fulladó performansz után (egy ukrán férfi benzint locsolt magára és felrohant a kultúrház színpadára, miközben öngyilkossággal fenyegetőzött) gyorsan lekerült a napirendről.
A történtek hiteles krónikája következik: „A két nappal később rendezett polgárgyűlésnek a feloszlatott végrehajtó bizottság (vb) új tagjainak megválasztása volt a célja. Értesüléseink szerint a jobboldali erők kezdeményezték, ami a PSZ fegyvereseinek akciója után logikusnak is tűnik – ám annyira alulszervezték, hogy a lakosok nagy része azt sem tudta, miért van ott. A fejetlenség oka lehet, hogy „ötezer forintnyi hrivnyán múlik, ki hova áll” – tette hozzá egy nyilatkozónk. Szerinte a megdöntött ukrajnai rezsim támogatói és az új politikai erők egyaránt élnek e motiváló eszközzel. Babják Zoltán elmondta: a vb feloszlatásakor hangzott el a szélsőségesek követelése, hogy nevezzenek ki új tagokat, sőt a nép tegyen javaslatot, hogy kik legyenek azok. A polgármester egy beregszászi polgárt nevezett meg, aki azt állította, hogy a város közössége hatalmazta fel a polgárgyűlés szervezésére, de nem tudta tartani a napirendi pontokat, főként ezért omlott össze a kezdeményezés.
Babják megnyitotta a polgárgyűlést és távozott, mert nem kívánta befolyásolni jelenlétével a döntéseket. A fórumon aztán a polgárok elmondták véleményüket, a színpadon pedig egy férfi benzint öntött magára. Az ukrán taxisofőr nem először hívta fel magára a figyelmet hasonló mutatvánnyal. Ezután a többség kivonult a kultúrházból, és ezzel a szélsőségesek hatalomátvétele meghiúsult.”
Február utolsóelőtti napja, a Magyar Narancs cikkírója szerint, a „katonás csütörtök” megnevezéssel kerülhet be a jövendő beregszászi helytörténeti opusokba. Hogy miért ez a fantázianév, arról szóljon ismét a helyszíni tudósítás:
„Miután nem járt sikerrel az új testület felállítása, maradt a régi vb, és végzi a munkáját. Másnap (február 27-én) össze is ült a városi tanács a polgármesteri hivatalban. „A képviselők többségét nyugtalanította az egyenruhás férfiak jelenléte, akik próbáltak nyomást gyakorolni az ülés menetére. Mindezek ellenére sikerült megtartani” – adta hírül a Pulzus Rádió. Helyi információ, hogy az ülésen ismét megjelentek a PSZ beregszászi aktivistái. A Kárpáti Igaz Szó tudósítása szerint a képviselők többsége nem támogatta a városi tanács feloszlatását, a képviselő-testület és a vb is folytatja munkáját, igaz, két volt kormánypárti (Régiók Pártja) ukrán képviselőt lemondattak. A polgármester is maradt a helyén. Babják pozícióját erősítheti az is, hogy pártonkívüliként lett polgármester 2013-ban, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) támogatásával.”
Március elsején a városba a magyar kormány külügyminisztere is ellátogatott – számolt be a beregszászi hangulatjelentés készítője. A Bem rakparton – tegyük hozzá, hogy szerencsére – nem MTI közleményekből tájékozódtak az illetékesek a beregszászi fejleményekről. Tették a dolgukat és siettek elítélni „a Jobboldali Szektor beregszászi megfélemlítő akcióját, amikor is a magyarok lakta település közgyűlését szakították félbe erőszakos fellépésükkel.” A magyar külügyminisztérium „a közrend elfogadhatatlan veszélyeztetésének és aggasztónak tekintette az esetet” és úgy vélte: „a szélsőséges nézeteket követők visszaélnek a demokratikus átmenet adta történelmi lehetőséggel.” A külügyi tárca egyúttal hangot adott közleményében annak a reményének, hogy „folytatódik Kárpátalján a nemzeti közösségek békés egymás mellett élése, és a jövőben is élvezhetik az Európa Tanácsnak Ukrajna által is aláírt dokumentumaiban biztosított jogokat.”
A Kárpátaljára látogató Martonyi János külügyminiszter Ungváron március 1-jén személyesen is határozottan állást foglalt, kijelentve: „Nem fogunk szó nélkül hagyni semmit, a legkisebb bántó szóra, sértésre is azonnal reagálni fogunk. Kérjük ebben mindenki segítségét, kérjük a jelzéseket, s mi mindig segíteni fogunk, ha erre szükség lesz.” A magyar diplomácia irányítója – írja szerzőnk – még aznap találkozott Beregszász polgármesterével, aki beszámolt neki a tényleges helyzetről és részletesen kitért az előző napok erőszakos eseményeire is.
A találkozóról Babják így vallott a Magyar Narancsnak: „Elmondtam Martonyi Jánosnak, hogy a beregszászi nép félelemben él. Ő erre úgy reagált, hogy diplomáciai módszerekkel védi a kárpátaljai magyarokat. Martonyi előtt Bayer Mihály nagykövet, az ungvári és beregszászi főkonzul érdeklődött, hogyan viselem a nyomást” – tudta meg a cikkíró a polgármestertől, aki – mint elmondta – „értékeli a magyarországi törődést, de Martonyi János nem volt ott, amikor a szélsőségesek kicsavarták a kezemből a mikrofont, és erőszakkal akartak lemondatni.”
A KMKSZ zavarosban halászása, az a lejáratási kísérlet, amit, mint láttuk az ominózus MTI-közlemény „túllihegett”, sőt sikeres akcióként prezentált, „több mint bűn, hiba volt”. Hogy ezzel a népszerű bon mot-val éljünk, arról a Magyar Narancsnak nyilatkozó helybéli egy helyi értelmiségi véleménye győzött meg: „Ha a jelenlegi helyzetben Babják távozna a posztjáról, akkor belátható időn belül nem lenne a városnak magyar polgármestere. Pedig Beregszászban ez a legfontosabb”
Kárpátalja legmagyarabb városa ma újabbkori történetének legnehezebb napjait éli meg. A félelem légköre lett úrrá a Vérke parti városban, amit a Magyar Narancs helyszíni beszámolóját olvasva bárki megérthet és átérezhet:
„A polgármestertől tudjuk, hogy a vb működik, a város közalkalmazottjait rendben kifizették, de már egy rozsdás szöget sem tudnak venni. Babják Zoltán úgy érzi, joggal bízhat a magyar testvérvárosok (Ferencváros, Tiszaújváros, Hajdúböszörmény, Sátoraljaújhely) segítségében.
Rendőrhiány van, ráadásul az új kormány levágott a bérükből, ezért a nyugdíjba vonultakat hívnák vissza szolgálatba. A káoszt növeli, hogy a szélsőséges politikai erők nem tartják legitimnek a hatóságokat. „A Jobb Szektor álláspontja, hogy semmilyen új beosztásra ne nevezhessenek ki senkit a megkérdezésük nélkül. Megkérdőjelezik a megyei rendőrkapitány belügyminisztériumi kinevezését is, amíg nem olvas fel olyan programot, ami nekik megfelel” – mondta el Babják Zoltán polgármester. A beregszásziak józanságával magyarázható, hogy nem történt városháza-foglalás, rendbontás. A polgármester bekamerázná a várost és polgárőrség felállításán dolgozik, amely járőrözne az iskolák, közterek vonzáskörzetében, hogy a családok ne aggódjanak a gyerekeikért, védené a magyar és az ukrán emlékműveket. A múlt héten összehívta az összes beregszászi politikai erőt a rend helyreállítása végett.
De más miatt is nagy a nyugtalanság: a Krím félszigeti orosz bevonulás után ún. próbabehívások voltak Beregszászban. „Nem hátizsákkal és háromnapi hideg élelemmel hívták be az embereket, hanem felmérték, hogyan érik el az ország hadköteles férfi lakosságát – mondta a magyarnarancs.hu-nak a polgármester. – Az éles helyzet modellezése miatt egyeztették a neveket a lakóhelyekkel és telefonszámokkal. A próbabehívások miatt most is nagy az aggodalom, mert nincs bizalom a belügyi szervek iránt.”
