Várhatóan irányt vált az uniós politikában a vasárnapi parlamenti választás után felálló új német kormány, akkor is, ha Angela Merkel marad a kormányfő.

„Hátraarcról nincs szó, a hangsúly a folyamatosságon van" - reagált Steffen Seibert kormányszóvivő szerdán a Handelsblatt című üzleti lap beszámolójára. Az újság arról írt, hogy Angela Merkel kancellár szerint nem vált be az euróövezeti válság során eddig követett módszer, a közösségi intézmények, mindenekelőtt az Európai Bizottság erősítése, ezért inkább a kormányok közötti együttműködésre kell támaszkodni.

A kancellár továbbra is a „több Európa" gondolat híve, a német kormány célja pedig a gazdasági- és valutaunió stabilizálása. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy új jogosítványokkal kell felruházni az Európai Bizottságot - emelte ki Seibert. Hozzátette: szorosabbá kell tenni az együttműködést a tagállami kormányok, illetve a kormányok és Brüsszel között a reformok végrehajtásában. Merkel ezt már májusban kifejtette Párizsban, Francois Hollande francia államfővel folytatott megbeszélése után - jegyezte meg.

Seibert nem zárta ki, hogy kompetenciákat helyezzenek vissza a bizottságtól a tagállamokhoz. Emlékeztetett: a kancellár egy augusztusi interjúban felvetette, hogy akár úgy is elő lehet mozdítani az integrációt, ha a közösségi szintről a kormányzati szintre helyeznek át jogköröket. A jövőben ezt a lehetőséget is meg kell vitatni - mondta a szóvivő.

A konzervatív CDU/CSU és a liberális FDP eddig is a tagállami felelősséget hangsúlyozta a 2010-ben kialakult euróövezeti államadósság-válság kezelése során. Ebben mutatkozott a legnagyobb eltérés a konzervatív-liberális koalíció és a közösség együttes felelősségvállalását pártoló parlamenti ellenzék között.

A CDU/CSU és az FDP szerint a tagállamok csak válság idején vállalhatnak pénzügyi szolidaritást egymással. Alapvetően önállóan kell gondoskodni a költségvetés finanszírozásáról és az államadósság törlesztéséről, és a mentőprogramok kifutása után a válságba jutott államoknak vissza kell térniük a piaci finanszírozáshoz.

A szolidaritás eszközei a válság kitörése óta létrehozott válságkezelő rendszerek (EFSM, EFSF, ESM). Ezek kialakítását az ellenzéki oldalon a szociáldemokrata párt (SPD) és a Zöldek is támogatták és Angela Merkel kormánya több alkalommal - például az ESM-ben való német részvétel ügyében - az ő támogatásukra szorult, mert a CDU/CSU és az FDP euroszkeptikus szárnya a parlamentben nem volt hajlandó megszavazni a válságkezelésről szóló kormányzati előterjesztéseket.

Az FDP még a választási programjába is felvette azt a követelést, hogy fel kell számolni az ESM-et, amint megszilárdul a pénzügyi, gazdasági helyzet az euróövezetben, holott az ESM nem közösségi intézmény, hanem kormányközi megállapodás alapján működő rendszer. A liberálisok azonban valószínűleg kitartanának Merkel új, a kormányközi együttműködés erősítésre törekvő irányvonala mellett, ha a vasárnapi választás nyomán ismét koalíciót tudnak kötni a konzervatívokkal.

Az SPD álláspontja eddig sem volt áthidalhatatlan távolságban a konzervatívokétól és az utóbbi hónapokban csökkent a különbség. A szociáldemokraták nyilatkozataiban már nem szerepel a közösségi felelősségvállalást megtestesítő intézmény, az euróövezeti közös kötvény bevezetésének gondolata. Inkább arról beszélnek, hogy a Merkel-féle válságkezelés egyoldalú és a megszorítások „ördögi körébe" sodorja a külső támogatásra szoruló államokat. Ezért a megszorításokkal járó szerkezeti reformok mellett gazdaságösztönző programokra, egy „új Marshall-tervre" van szükség. Ez a javaslat egy esetleges nagykoalícióban összehangolható lehet a Merkel-Hollande-féle tervvel, amely szerint fel kell állítani egy pénzalapot, amelyből reformokért cserébe támogatást kaphatnak a segítségre szoruló euróövezeti tagállamok.

Az SPD-vel koalícióra készülő Zöldek a közösségi intézmények erősítését szorgalmazzák. Úgy vélik, a Nemzetközi Valutaalap mintáját követve az ESM-ből létre kell hozni az "Európai Valutaalapot". Javasolják egyebek mellett az euróövezeti közös kötvény bevezetését és egy adósságtörlesztési alap felállítását is, amelyet a külön e célból valamennyi euróövezeti országban kivetendő vagyonadóból kellene feltölteni. Amennyiben a Zöldek az SPD-vel együtt vasárnap megszerzik a kormányalakításhoz szükséges többséget, egy koalíció kisebbik tagjaként valószínűleg nem érvényesíthetnék a politikájukat maradéktalanul. Azt azonban elérhetik, hogy a gazdaságösztönző intézkedéseket az ökológiai szempontok figyelembevételével, a párt úgynevezett Green New Deal nevű programja alapján kezdeményezze a német kormány.

A Baloldal szerint az embereket sújtó valamennyi megszorító intézkedést - nyugdíjcsökkentést, adóemelést - vissza kell vonni és a válságba jutott államokat közvetlenül az Európai Központi Banknak (EKB) kell támogatnia hitelekkel. Nem valószínű, hogy ezek az elképzelések kormányprogrammá válnak és nemcsak azért, mert az EKB-nak tilos az államok közvetlen finanszírozása, hanem azért is, mert a Baloldallal egy párt sem hajlandó szövetségi szinten együttműködni.

A vasárnapi választások nyomán teljessé válhat a politikai spektrum, az euróövezeti válság konzervatív, liberális, szociáldemokrata, ökopárti és reformkommunista megközelítése mellett megjelenhet a jobboldali radikális álláspont is a német parlamentben, mert a közvélemény-kutatások szerint bejuthat a Bundestagba az euroszkeptikus Alternatíva Németország (AfD). Az euróövezet rendezett felszámolását követelő párttal azonban várhatóan ugyancsak nem működne együtt a többi politikai erő akkor sem, ha átlépi az 5 százalékos bejutási küszöböt.