A felvidéki magyarság százéves történelmében vannak dátumok, amelyekhez meghatározó események kötődnek. Ilyen nap 1947. április 12. is, amikor az 1946. február 27-én kényszerből aláírt szlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján megkezdődött a csehszlovákiai magyarok kitelepítése Magyarországra.

Azokat a családokat, amelyeket kitelepítésre ítéltek, tehervagonokba rakták és előre kijelölt településekre szállították. Némi ingóságot magukkal vihettek ugyan, de hátra hagyták házukat, földjeiket, amelyeket Magyarországról és Észak-Szlovákiából odaköltöztetett szlovákoknak utaltak át a csehszlovák hatóságok.

Bizonyos régiókban teljesen megváltoztatták a tömbmagyar területek nemzetiségi összetételét, olykor színmagyar települések teljesen szlovák népességűekké váltak. Az egyezmény szerint a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról.

Csehszlovákia jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat, a listára összesen 181 ezer magyar neve került fel. A prágai kormány várakozásával ellentétben az áttelepülésre alig 60 ezer (egész pontosan 59 774) magyarországi szlovák jelentkezett, holott körükben szabályszerű toborzó kampányt folytattak (a hivatalos csehszlovák propaganda azt hirdette, hogy Magyarországon négy-ötszázezer szlovák él).

A csehszlovák hatóságok még színleg sem törekedtek a kvóta betartására, Szlovákiából 1949. június 5-ig, amikor véget ért a kitelepítés, 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. Arról még nem készült pontos statisztika, hogy e két év alatt hány olyan magyar vesztette életét, aki önszántából menekült el a megalázó kitelepítés elől, de belefulladt a Dunába, vagy balesetben hunyt el, esetleg öngyilkos lett.

A magyar Országgyűlés 2012. december 3-án a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját, április 12-ét ellenszavazat nélkül országgyűlési emléknappá nyilvánította. Ettől kezdve Szlovákia magyarlakta településein és az anyaországban is minden esztendőben megemlékeznek a felvidéki magyarságot sújtó döntésről.

Németh Zsolt: „Állítsák helyre a magyarok jogait!”

Az egykor kitelepített felvidéki magyarok jogainak helyreállítását szorgalmazza a szlovák és a magyar köztársasági elnöknél a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke.

Németh Zsolt a kitelepített magyarok pénteki emléknapja alkalmából a Rákóczi Szövetség budapesti rendezvényén arra hívta fel a figyelmet, ha Szerbiával sikerült elérni a kollektív bűnösség kiiktatását a jogrendszerből, akkor ez Szlovákiával is lehetséges.

„Mindazok a kérdések, amelyektől megfosztattak a felvidéki magyarok, állíttassanak helyre: a tulajdonuk, az állampolgárságuk, a kisebbségi, közösségi jogaik és az alapvető emberi jogaik” – fogalmazott. Hozzátette: arra biztatják a két köztársasági elnököt, hogy álljanak ennek a folyamatnak az élére.

A fideszes politikus szerint a szlovák köztársasági elnöknek fontos szerepe lehet abban, hogy a nehéz, „érzékeny” kérdésekhez is hozzányúljanak végre. Ezek között említette a kollektív bűnösség kérdését, amire szerinte megoldást kell találni. Szerinte ebben a kérdésben „a szlovák térfélen pattog a labda”, ehhez Magyarország részéről a türelem, a megértés, az empátia évek óta adott.