Erdélyi látogatásának tapasztalatairól számolt be a Maszolnak adott interjúban Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős tagja. Az uniós tisztségviselő kérdésünkre azt is elmondta, miért tartja hatékonyabbnak azt, hogy az európai ifjúságpolitikának nincs külön portfóliója a bizottságban, illetve milyen javaslatokat tesz majd Brüsszelben az épített kulturális örökség felújítására szánt uniós alapok hatékonyabb felhasználása érdekében.

A 2018-as kulturális örökség európai évének égisze alatt több megye uniós alapokból felújított műemlékeit tekintette meg erdélyi körútján. A pozitív tapasztalatok mellett milyen nehézségekről számoltak be a helyiek az alapok felhasználása tekintetében?

Az elsődleges nehézség, amely az Európai Unió szempontjából is fontos lehet, amikor a jövőbeni kulturális beruházásokkal kapcsolatos feltételrendszert szabályozzuk, az a romániai közbeszerzési eljárások nehézkessége, illetve az anyagi, pénzügyi körülmények olyan mértékű változása, amely már a beruházás megkezdése után gyakorlatilag nagyon nehézzé teszi annak megvalósítását.

Itt két dologról van szó: önmagában a közbeszerzési eljárás annyira nehézkes, hogy ez sajnos késlekedést idéz elő, az idő múlásával pedig változnak az anyagi kondíciók is, úgyhogy az eredetileg megítélt pénzügyi keretből már nem lehet kigazdálkodni a beruházás egészét. Erre oda kell figyelnünk, jelzem majd Brüsszelben a kollégáimnak, hogy amikor a tervezés zajlik, akkor valamilyen megoldást találjunk erre. A 2021-ben érvénybe lépő pénzügyi keretnek a jelenlegieknél rugalmasabb megoldásokat kell tartalmaznia.

Arról is értesült a látogatásán, hogy Marosvásárhelyen az angol kar létrehozását részesítenék előnyben a magyarral szemben az orvosi és gyógyszerészeti felsőfokú képzésben. A magyar diákság felháborodása érthető, hiszen ez egyértelműen diszkriminatív hozzáállás. Milyen következtetésekkel vont le a helyzetismertetőből? Uniós szinten milyen eszközök vannak arra, hogy a magyar diákok követeléseit előre lehessen mozdítani, ha itthon kimerülnének a közképviseleti eszközök?

Az oktatás a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ebből adódóan én csak olyan akciókat hirdethetek meg, tevőlegesen csak olyan tevékenységeket végezhetek, amelyek az úgynevezett „európai hozzáadott értéket” jelentik, azaz olyan akciók és kezdeményezések, amelyek túlmutatnak egy ország belső oktatási rendszerén, vagy éppen a kétoldalú kapcsolatokon. Az Erasmus program egy kiváló példája ennek a hozzáadott értéknek. Azonban a felsoroltakból adódóan én közvetlen módon nem tudok beleszólni az előbb említett kérdésbe. Korábban, néhány évvel ezelőtt én írtam a román oktatási miniszternek egy levelet, amelyben felhívtam a figyelmét a marosvásárhelyi egyetem ügyére, és többször is beszéltünk erről a kérdésről a tárca élén folyton cserélődő román oktatási miniszterekkel.

Most én annyiban látok elmozdulást, hogy ha a marosvásárhelyi egyetem hajlandóságot mutat egy angol nyelvű képzést beindítására, ez – gondolom –  precedens lehet arra, hogy a jövőben a magyar képzés is megindulhasson.  Hiszen ez a nyitottság azt is jelenti, hogy az egyetem vezetősége lát arra lehetőséget, hogy a románon kívül más oktatási nyelven is folyjanak kurzusok,és talán sikerül legyőzni azt a fajta kulturális távolságtartást is, ami eddig az egyetem vezetése számára egy merev álláspontot eredményezett a magyar fakultás ügyében.

Január elsejétől Románia látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Az első hónap tükrében hogyan látja, felnőtt-e a román kormány a feladathoz?

Én azt látom, hogy a román elnökség nagyon nagy ambícióval tör afelé, hogy megvalósítsa a céljait, és azt kívánom neki, hogy sikeres is legyen ebben. Az én tárcámhoz tartozó román partnerekkel jó a kapcsolatom, mi ezen a téren jól tudunk együttműködni, folynak azok az akciók, illetve azok előkészítése, amelyet a román elnökség prioritásként határozott meg. Én azt hiszem, hogy mindenkinek érdeke az, hogy a román elnökség sikeres legyen.

A kultúra és oktatás mellett portfóliójához tartozik az ifjúságügy is, e tekintetben pedig az utóbbi időben az európai napirend hangsúlyos témája a fiatalok munkanélküliségének problémája volt. Milyen európai szintű intézkedéseket foganatosítanak a jelenség visszaszorítására, a foglalkoztatás ösztönzésére? Mit tehetett ön ez ügyben európai biztosként?

2014 novemberében, amikor mi hivatalba léptünk, az ifjúság munkanélküliségének problémája óriási gond volt Európa-szerte. Azóta regionális problémává szűkült, ha szabad így fogalmaznom, hiszen sokat javult a fiatalok európai munkaerő-piaci helyzete. De továbbra is vannak olyan országok, ahol ez akut problémát jelent, és ezek elsősorban a dél-európai országok.

Amit én tudok tenni, azok szakpolitikai intézkedések, mint amilyen például az Ifjúsági Garancia Program, illetve az éppen nemrégiben indult Európai Szolidaritási Testület. Az előbbinek az a célja, hogy az Európai Bizottság pénzügyi segítséget nyújtson azoknak a tagállamoknak, amelyek a fiatalok foglalkoztatására vonatkozóan konkrét és végrehajtható tervvel rendelkeznek, amelyekhez mi közösség forrásokat tudunk csoportosítani. Az Európai Szolidaritási Testület mindemellett egy olyan intézmény – százezernél több érdeklődővel és résztvevővel –, amely részben az önkéntesség, részben pedig a gyakornoki programok által próbálja a fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedését könnyebbé tenni.

Emellett pedig – ami az én tárcámat és a személyes elkötelezettségemet illeti – megpróbáltam a tagállamok oktatási rendszereit abba az irányba terelni, hogy úgy alakítsák át a képzési struktúrákat, hogy lehetőleg minél inkább gyakorlatias képzési formákat vezessenek be, a diákok számára könnyen hasznosítható készségeket oktassanak az iskolákban. Általában elmondhatom, hogy az EU legtöbb tagállama ebbe az irányba törekszik, mi pedig a magunk részéről egyfelől a szakpolitikai segítséget, másfelől pedig az Erasmus program által adott lehetőségekkel anyagilag is támogatjuk őket ebbéli törekvéseikben.

Az elöregedő lakosságú Európai Unióban szerintem az ifjúságpolitika jelzés szintjén is külön portfóliót érdemelne. Felmerült-e ehhez kapcsolható megközelítés, dilemma az Európai Bizottságban?

Az ifjúságpolitikának egy lényegi dilemmája – de nemcsak európai, hanem tagállami szinten is –, hogy valójában mi is az ifjúságpolitika: egy önmagában álló vertikális szakpolitika vagy egy olyan horizontális szakpolitika, amelynek prioritásait minden más politikában érvényesíteni kell? Hiszen nem biztos, hogy az a hatékonyabb, ha van egy ifjúságpolitikai biztos, aki úgymond független ifjúságpolitikát művel. Amire mi törekszünk, illetve én magam is törekszem, az az, hogy mind a vállalkozásfejlesztés, mind pedig a kultúra és oktatáspolitika területén jelenjenek meg az ifjúságpolitikai szempontok. Azaz én inkább ezt a horizontális szemléletet tartom hatékonynak, tagállami és uniós szinten is, hiszen ez nagyobb segítséget tud nyújtani a fiataloknak.

Mandátuma végéhez közeledve milyen tevékenységi mérleget tudna megvonni? Mit írna föl magának sikerként, és van-e olyasmi, amit kudarcként jegyezne?

Nagy a csábítás a szerénytelenségre, de megpróbálok úrrá lenni magamon. A legnagyobb sikernek én azt tartom, hogy a 2021-től hatályba lépő új pénzügyi keretterv, vagyis az uniós költségvetés az Erasmus program költségvetésének megduplázását hozza magával az Európai Bizottság javaslata alapján. Ez azért óriási eredmény, mert éppen a Brexit miatt szinte minden program kisebb összeggel fogja megkezdeni a következő időszakot. Ehhez képest az én tárcámhoz tartozó programok mind bővülnek.

Említhetném még eredményként a kulturális örökség európai évét is, ami a 2018-as év volt, és amelynek részben az utánkövetését végeztem most el Erdélyben is több helyszínen. Kudarcot most nem igazán tudnék mondani. Persze voltak küzdelmek és nehézségek, de összességében sikeresnek tartom az elmúlt öt évet.

Van-e már elképzelése arról, hol folytatja majd a munkát, Brüsszelben vagy Magyarországon?

Jelenlegi lehetőségeim azt mutatják, hogy visszajövök Magyarországra, az egyetemi szférába. De nem tudom még, hogy a rajtam kívül álló körülmények hogyan alakulnak.