Kárpátaljai hangok a Magyar Hangban: „Jó volt megtapasztalni, hogy a listázást követően sokan megkerestek és támogattak.” – „Soha nem vétettem az ukrán törvények ellen, és most az ország ellenségeként díszelgek.” – „Van magyar útleveletek, és még nem költöztetek el innét?”

Megszólalt a héten a Magyar Hangban Pallagi Marianna, a Kárpátalja.ma online lap főszerkesztője és Balogh Roland, a budapesti hetilap alapító munkatársa, aki korábban tíz évig, a megszüntetéséig volt a Magyar Nemzet újságírója, majd szerkesztője, illetve a magyar zenekarokkal foglalkozó Ígéretes titánok blogportál alapító főszerkesztője is. Ők ketten, a Mélységi vizsgálat címmel publikált helyszíni tudósításukban, miután felkerestek olyan kárpátaljai honfitársakat, akik szerepelnek a nacionalista Mirotvorec szervezet „halállistáján”, bemutatták, miként élik meg a magyar állampolgársággal is rendelkező ott élő magyarok azt, hogy egy Thaiföldön – oroszországi telefonszámmal – bejegyzett ukrán honlap az ország ellenségeiként nevezte meg őket és egyúttal megadta lakcíműket, születési adataikat, beosztásukat, útlevélszámukat és egyéb szenzitív adataikat.

A 80 évvel ezelőtt alapított és idén áprilisban megszüntetett Magyar Nemzet napilap egykori stábjából verbuválódott csapat egyre népszerűbb hetilapjának, Magyar Hangnak abban a legfrissebb számában, mely Pallagi Marianna és Balogh Roland Mélységi vizsgálat című egész oldalas kárpátaljai beszámolóját tartalmazza, nem ez volt az egyetlen publikáció a legsanyarúbb sorsra jutott nemzettársaink mindennapjait megkeserítő, s e rovatban korábban már felemlegetett ún. „halállistákról”. Az a Lukács Csaba, akinek előző héten ismertettük remekbeszabott látleletét a regáti reformátusok helyzetéről és nem mellesleg lapigazgatója a ma már 9 ezer példányban megjelenő Magyar Hangnak, Hagyták ellopni az adatainkat – Az oroszok már a Belügyminisztériumban vannak? címmel ingerült jegyzetet közölt arról az elképesztő és agyonhallgatott jelenségről, ami e proskripciós listák nyilvánosságra hozatala kapcsán, a kázus kárpátaljai magyar vonatkozásain túlmenően is, teljes joggal felháborította őt. Ez pedig a kriminális adatlopási ügyet egészen más dimenzióba helyezte. Úgy hisszük, erről nem fölösleges szólni, még azelőtt, hogy ismertetnénk a Magyar Hangnak csak a nyomtatott változatában elérhető és az elkövetkezendőkben bemutatásra kerülő tényfeltáró riportját.

Miről is van szó valójában és miért gondoljuk úgy, hogy érdemes róla tudni az olvasónak?

Lukács hivatkozott tárcájában egy olyan vonatkozásra mutatott rá e listázás kapcsán, amit magyarhoni sajtóberkekben a kollégái eddig jobbára óvakodtak megtenni: a magyar állampolgárságot szerzett kárpátaljai magyarok proskripciós listájának léte azt is bizonyítja, hogy „a Mirotvorec nacionalista ukrán szervezet (a név egyébként béketeremtőt jelent) az orosz titkosszolgálattól ellopta (!) az összes magyar útlevél valamennyi adatát!”

Mint írja: „Nem a levegőbe beszélnek: e cikk írásakor már ötszáz kárpátaljai magyar tisztviselő nevét, születési helyét és dátumát, lakcímét, magyar útlevelének számát és tisztségének megnevezését tették közzé. A szervezet szerint munkatársaik emberfeletti munkát végeznek, hogy a több millió magyar adatából kiválogassák azokét, akik kárpátaljaiak.”

Ezt követően tett megjegyzése súlyos kérdéseket vet fel és ténykérdés: az illetékeseknek október 19 óta, amikor a hetilap benne ezzel a vádirattal az utcára került, illetve eljutott az előfizetőkhöz, az ügyben rég meg kellett volna szólalniuk. Hogy ez megtörtént volna, arról sajnos nem szólnak a hírek. Ez a mondata pedig így szól: „A kárpátaljaiak személyes tragédiáján túl ez a történet egyszerűen sokkoló: a magyar Belügyminisztériumtól ezek szerint el lehet lopni a teljes magyar lakosság egyik legkényesebb adatát!”

Hogy mindez milyen veszélyeket hordoz, arról is bőven értekezik cikkében az újságíró. Itt csupán az egyik, talán legfontosabbnak ítélhető felvetését idézzük: „a magyar útlevél sok országba jó, ezért értékes – magyarán megéri hamisítani. Most képzeljük el a helyzetet: az orosz titkosszolgálatnak megvan az összes magyar útlevél minden adata, és ezt boldog-boldogtalannak odaadja, vagy el lehet lopni tőle. Ezt gondoljuk át még egyszer: a magyar közigazgatás nem tudta megvédeni saját állampolgárai adatait, amelyek így nemzetközi bűnözők közprédájává váltak.” Nem meglepő, ha ezek után jegyzete végén ott sorjáznak a jogos kérdései, melyek mindegyikében azok felelősségre vonását szorgalmazza – s tegyük hozzá teljes joggal –, akik „hibásak a teljes magyar útlevél-adatbázis ellopásáért.”

Mindezek után lássuk a Pallagi Marianna-Balogh Roland kettős Mélységi vizsgálat címet viselő riport összeállítását, melynek szerzői annak jártak utána több kárpátaljai településen is, hogy miként élik meg a „halállistára” kerülésüket maguk az érintettek.

Előtte viszont feltétlenül tisztázni kell: vajon jogos-e ezt a lajtromot halállistának nevezni, vajon nem esik-e túlzásba bárki, aki ilyen súlyos minősítéssel illeti a Mirotvorec szervezet több mint félezer ottani magyart tartalmazó jegyzékét? Vajon nincs-e igaza Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek, aki – mint olvashatjuk a cikkben – nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget? Ő nemes egyszerűséggel „mítosznak titulálta, hogy a honlap veszélyeztetné a kárpátaljai magyarok testi épségét, és a magyar lapok provokációjának tartja, hogy halállistaként emlegetik a nyilvános adatbázist, holott az nem szólít fel semmire, és pláné nem buzdít gyilkosságokra.”

Úgy hisszük, ez ügyben a cikkszerzők Klimkinnek adott válasza eloszlathatja bármely tamáskodó kételyeit: „Az ukrán külügyminiszter bizonyára megfeledkezett arról, hogy 2015 áprilisában néhány nappal azután végeztek leszámolásszerűen Olesz Buzin író, újságíróval, valamint Oleg Kalasnyikov politikussal, hogy adataik nyilvánosságra kerültek a Mirotvorec oldalán.”

Akinek pedig ezek után még bármi kételye lenne a Thaiföldön – oroszországi telefonszámmal – bejegyzett ukrán nemzeti identitású szervezet honlapjának „hatékonyságát” illetően, mely minő véletlen, történetesen orosz nyelven listázza Ukrajna ellenségeként feltüntetve a kárpátaljai magyarokat, azt meggyőzni vélhetően egyéb nyilvánvaló dolgokról sem lehet. Kár, hogy közéjük tartozik egy ország első számú diplomatája is.

Mindenekelőtt, íme, a tényfeltáró riport bevezetője, mely vázolja az ominózus „halállista” hátterét. Az indító sorokból az is kiderül: a provokátorok dörzsölhetik ugyan a tenyerüket, de – tegyük hozzá, hogy szerencsére – az örömük nem lehet felhőtlen. Sőt…   

„Abszurdnak tűnhet a felütés, de sajnos nem heti poénrovatunkat olvassák. A szélsőséges nacionalista Mirotvorec (Béketeremtő) szervezet közel hatszáz olyan kárpátaljai magyar állami vagy önkormányzati tisztviselő személyes adatait – útlevélszámát, beosztását, születési adatait, lakcímét egyéb adatát – tette közzé nyilvános adatbázisában, akik állításuk szerint az ukrán mellett magyar állampolgársággal is rendelkeznek. Bár az ukrán titkosszolgálat közreműködés nélkül a Mirotvorec aligha jutott volna hozzá a bizalmas adatokhoz, az ukrán kormány mossa kezeit, mondván, nincs köze a magyarság ellen uszító honlaphoz, ahogy – állításuk szerint – ahhoz a petícióhoz sem, mely a magyar-ukrán kettős állampolgárságú kárpátaljaiak deportálását irányozza elő. Mégis hetek óta hagyják, hogy a valamivel több, mint félezer aláírást számláló alkotmányellenes beadvány ott virítson a Legfelsőbb Tanács oldalán.

A Mirotvorec listázása felkorbácsolta az indulatokat és állandó beszédtémát szolgáltat a kárpátaljai magyarok körében. Bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfélemlítési kísérletek és a nemzetiségi alapon történő gyűlöletkeltés nem érte el célját.”

Cikkszerzőink első beszélgetőtársa egy nevét elhallgatni kívánó 49 éves falusi képviselő volt, aki meglepődve látta viszont a nevét a Mirotvorec listáján. „Vegyes házasságból születtem, alapvetően az ukrán az anyanyelvem, de a mindennapokban a magyart használom” – meséli el, majd keserűen teszi hozzá: „Három évig szolgáltam a hadseregben, soha nem vétettem az ukrán törvények ellen, és most az ország ellenségeként díszelgek.”

Szavaiból az is kiderül, ő kifejezetten praktikus okokból vette fel a magyar állampolgárságot. A késztetést neki nem a politikusok retorikájában oly sokszor visszaköszönő nemzeti együvé tartozás szívet-lelket melengető eszménye adta, nem is földijének, Beregszászi Olgának Turulmadár szállj! című „műremekének” üzenete, a könnyfakasztó „Lesz még magyar nyár, lesz még kikelet Beregszász felett” sorokkal. Számára az ok amúgy szintén az együvé tartozás parancsa volt, de nem az a szóvirágos, a trianonozó fajta. Neki ez csak úgy prózai módon, sallangmentesen jött ez be, konkrétan családilag.

Minderről bővebben, Pallagi Marianna és Balogh Roland tolmácsolásában alább:

„A férfi még a 2014-es válság kitörésekor készíttetett magyar útlevelet, mivel a lánya – a kritikán aluli kárpátaljai egészségügyi ellátás miatt – fehérgyarmaton készült világra hozni gyermekét. A mozgósítások és az esetleges határzártakról terjedő pletykák miatt a férfi attól tartott, hogy ha itt az idő, feltartóztathatják a határon és nem tudja elvinni a kismamát a kórházig, ezért közel két hónapig magyar állampolgárként tartózkodott az országban. Véleménye szerint ekkor jegyezték be a kárpátaljai határőrség munkatársai a külföldi útlevélszámot, s szolgáltathatták ki a nacionalista honlapnak.

– Hogy mit fogok tenni?  Dolgozom, ahogy eddig tettem – mondja. – Nem szankcionálhatják a kettős állampolgárságot. Törvényt nem sértek vele, hasznot nem húzok belőle. Amennyiben bűntetté válik, és nem lesz más kiút, lemondok a magyarról és élem tovább az életem.”

„Ha végigzongorázzuk az adatbázisban szereplő listázottakat, nem csak magyaros hangzású vezetéknevekkel találkozunk.” – olvashatjuk a folytatásban, majd itt az is kiderül, hogy a Mirotvorecesek heves hazafias érzelmeit sok ukrán polgár távolról sem osztja. A felhozott munkácsi példázat vagy a cikkszerzőink által másutt megtapasztaltak mindenképpen ezt tűnnek alátámasztani:  

„Van magyar útleveletek, és még nem költöztetek el innét? – kérdezi egy munkácsi ukrán taxisofőr a Béketeremtők által Ukrajna ellenségének kikiáltott egyik járási képviselőtől. – Ha nekem lenne a tiétekhez hasonló lehetőségem, már a nyomomat sem látná Ukrajna. Több vámos és politikus ismerősöm is van, aki magyar vagy éppen szlovák rendszámú autóval furikázik. Őket ki fogja felelősségre vonni?

„Öröm az ürömben, hogy a helyiek támogatják egymást, és fokozottan átérzik az összetartozás fontosságát.”

Az ezt követően megkeresett listázottak, egy pedagógus, aki szerepet vállal lakóhelyének közéletében, illetve egy községi önkormányzat alkalmazott, további, cseppet sem megnyugtató adalékokkal egészítették ki a szerzőpáros eddig megszerzett kárpátaljai friss benyomásait. Szavaikból olyan aspektusokra is fény derült, melyekről ez idáig vajmi keveset lehetett a sajtóban hallani: a mostani feketelistázás nem előzmények nélküli történet. Továbbá az is átsejlik az általuk elmondottakból, hogy a sokat megtapasztaltakat Ukrajnában, 2018 őszén már nem igazán érhetik váratlan meglepetések. Viszont jó hír a rosszban, hogy az átlagemberek ezen a vidéken nem vevők a nacionalista uszításra:

„Korábban már tudtam a listáról, teljesen váratlanul nem ért a hír – vázolja a helyzetet Pataki G. utcai képviselő, beregszászi járási pedagógus. – Felháborít, hogy a magát jogállamként hirdető ukrán vezetés engedi, hogy személyes adtok listázásra kerüljenek. Álszent és képmutató magatartásnak tartom, hogy miközben a diplomácia útján kompromisszumkésznek mutatja magát a kormányzat, engedi, hogy ilyen jogtiprás megtörténjen és fenn is maradjon. Jó volt megtapasztalni, hogy a listázást követően sokan megkerestek és támogattak.

– Ezúttal nem kaptam sokkot. Egy hasonló, januárban-februárban nagyon rövid ideig ukrán nyelven keringő, állítólag az ukrán hírszerzéshez, az SZBU-hoz köthető listán már ugyanezekkel az adatokkal szerepelt a nevem – meséli lapunknak egy falusi önkormányzatnál dolgozó hölgy. Mint mondja, azon a listán ugyanúgy szerepeltek az adatai, mint most. Hozzátette, nem csak állami és köztisztviselőket, közalkalmazottakat kiáltották ki a „haza ellenségeinek”, hanem voltak, vannak köztük teljesen hétköznapi emberek, de olyanok is, akik ugyan 10-15 éve még dolgoztak a közszférában, már rég nyugdíjasok.

Arról egyelőre nincs tudomása, hogy valakit bántottak, vegzáltak volna azért, mert szerepel a Mirotvorec listáján; a faluban mindenki együttérez a listázottakkal.

– Butaság az egész, aki el akarja adni a hazáját, az az állampolgárságtól függetlenül megteszi – véli a megszólalónk. Szerinte ez a megfélemlítés akár elterelés is lehet, azaz amolyan gumicsontként bedobták, hogy az emberek erről beszéljenek, s ne másra figyeljenek.”

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a KMKSZ politikusai közül többen a Béketeremtők adatbázisában találták magukat. Egyikük, Balogh Lívia, az érdekvédelmi szervezet Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke nyilatkozott is a Magyar Hang számára.

„A családom első perctől érintett a listázások ügyében.” – számolt be a lapnak, hozzátéve azt is: „A férjemet az első öt között listázta a Mirotvorec. Én a második körben kerültem fel két másik ungvári járási képviselőtársammal egyetemben.” Az általa elmondottakból megtudható, hogy „nem a nacionalista szervezet listázása az első olyan jogsértés, amely személye ellen irányul; a határátkelőkön is a különös ellenőrzés alá vonandók listáján szerepel.”

A vele folytatott beszélgetésből részletekre terjedően értesülhetünk arról, hogy mit is jelent a magát jogállamnak tartó és az EU meg a NATO felé közeledő Ukrajna „eredeti találmánya”, az ún. „különös ellenőrzés alá vonandók listája”.

Hogy mivel kell annak számolnia, akit ennek az állítólagos jogállamnak a hivatalos szervei lajtromoznak így, arról nem mindennapi „élménybeszámolót” olvashatunk a Magyar Hang cikkének utolsó részében.

Mielőtt ezt közreadnánk, hadd említsük meg, mert fontos, és erről a cikkben is olvashatunk, hogy „a KMKSZ nyilatkozataiban tiltakozott a weboldal etnikai alapon történő listázása ellen. A felelősök mielőbbi előállítását, és a kisebbségellenes cselekedetek megakadályozását, továbbá a parlament oldalán található aláírásgyűjtés leállítását követelték az ukrán illetékesektől.”

Következzenek végül a Balogh Lívia által elmondottak, úgy ahogyan azok a hetilap Kárpátalján készült riportjában napvilágot láttak:

„Ez a lista több értelmiségit, képviselőt, médiamunkatársat érint – mondja Balog. – Már tavaly is volt egy hasonló listája az ukrán határőrségnek, ám akkor még egyszerű belügyi telefonnal ellenőriztek és átengedtek. Most némiképp változott az eljárás: a jelzés láttán félreállítják a gépjárművet, amivel utazom. Meg kell várni, míg a titkosszolgálatok kiérkeznek, és az ő jelenlétükben vonják mélységi vizsgálat alá vont járművünket és a csomagot. Első alkalommal ez a procedúra, illetve egy jegyzőkönyv kikövetelése négy órát vesz igénybe. Akkor minden iratunkat – pénztárcáinkat, bankkártyát – ellenőrizték. Másodszorra már részidőjavulás mutatkozott: a vegzálási idő mindössze két és fél órát vett igénybe. Volt azonban olyan járási képviselőtársam, akit az Ukrajnába való belépésnél várakoztattak három órán át.

A képviselő tudomás szerint általában nem készül jegyzőkönyv a vegzálásokról. Minden alkalommal ki kellett követelnie. Ráadásul a titkosszolgálati jelenlét egy alkalommal sincs feltüntetve, ami szintén az eljárás jogtalanságát bizonyítja.

Természetesen mindenkit kellemetlenül érint egy ilyen eljárás. Azokat is, akiket az ebben való részvételre köteleznek, legalábbis az eddig kiérkezett titkosszolgálati munkatársak ezt nyilatkozták. de a hasonló jellegű visszaélésekkel nehezen tudnának megrémíteni egy erős identitású kárpátaljai magyar embert. Inkább csak feldühíteni sikerül a kezdeményezőknek. Mindenkit arra bíztatok, ha ilyesmivel találkozik, hívja a KMKSZ által működtetett jogsegélyszolgálatot, és semmi esetre se hagyja magát megfélemlíteni, hisz nem ő követ el jogsértést. Az ügyben feljelentések is születtek. Addig is személy szerint az éjszakai órákban lépem majd át a határt, hogy a rend őrei se aludjanak – zárja gondolatait Balogh Lívia. A KMKSZ képviselője elmondja még, hogy a Béketeremtő „halállistája” esetében – a portál külföldi bejegyeztetése miatt – nemzetközi feljelentést sürgetnek.”