Feljelentette a kijevi főügyésznél Pavlo Klimkin ukrán külügyminisztert Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke.

Megszólalt a héten a Kárpátaljában Brenzovics László a KMKSZ elnöke és elmondta, hogy beadvánnyal fordult Jurij Lucenkohoz, Ukrajna főügyészéhez az ország első számú diplomatájának a kárpátaljai magyarokat szeparatizmussal gyanúsító kijelentései miatt. Brenzovics, aki a kijevi parlament egyetlen magyar képviselője a megkeresésében „badarságoknak” nevezte Klimkin minden alapot nélkülöző vádjait és felkérte a közvádló szerepét betöltő, a törvényességet felügyelő legfőbb állami szerv vezetőjét, hogy „felelőssége tudatában viszonyuljon  Pavlo Klimkin miniszter ezen provokatív kijelentéseihez, amelyek meggyőződésem szerint szándékosan irányulnak részéről etnikai ellenségeskedés szítására a Kárpátalja megye területén máig békésen egymás mellett élő nemzetiségek között.”

„Múlt héten részt vettem az EU–UA Parlamenti Társulási Bizottság 8. ukrajnai plenáris ülésén, ahol az Ukrán Legfelsőbb Tanács tagjaival közös zárónyilatkozatot fogadtunk el, melybe kisebbségvédelmi passzusok is bekerültek. Azonban alig telt el néhány nap a találkozó után és sajnos ismételten beigazolódott, hogy az ukrán hatalom kettős játékot játszik és kétarcúan kommunikál. Míg az állam nyugat felé toleranciát mutat a kisebbségekkel szemben, addig a valóságban a kárpátaljai magyar közösség legnehezebb és legkiszolgáltatottabb időszakát éli ma át Ukrajnában. A 2019-es választások előkampányában a magyarok ellenségként való beállítása vált a legfőbb eszközzé, mely politikai hasznot és szavazatokat jelent, így a sokszor elővett kettős állampolgárság fegyverét is bevetették”.

Bocskor Andrea, a Fidesz-KDNP kárpátaljai EP-képviselőjének tegnapi sajtóközleményéből idéztük a fentieket. Az uniós törvényhozás kulturális és oktatási alelnöki tisztségét is betöltő politikus, aki egyben tagja az EU-Ukrajna Parlamenti Társulási Bizottságba delegált küldöttségnek is, friss videóüzenetében tiltakozott a kárpátaljai magyar értelmiségiek, újságírók, képviselők és közalkalmazottak elleni önkényes hatósági zaklatások ellen. Egyúttal felszólította az Európai Parlament valamint az Európai Bizottság megfelelő testületeit, hogy végre kellő figyelmet szentelve az Ukrajnában elhatalmasodó jogsértéseknek, emeljék fel szavukat a kárpátaljai magyar közösség védelme érdekében.

A képviselőasszony határozott hangú állásfoglalásában elmondta: „2014-ben Ukrajna határozott irányváltást tett és kinyilvánította európai és euroatlanti integrációs törekvéseit. Ekkor az Európai Unió és az európai politika figyelmének középpontjába került. Az Ukrajna területét ért orosz katonai agresszió politikai bizonytalanságot és gazdasági válságot okozott, amit a 2014-es választások után úgy tűnt már európai módra és a demokratikus jogállamiság elveit figyelembe véve fognak rendezni. Magyarország és a kárpátaljai magyarok is üdvözölték ezt az irányváltást és abban reménykedtek, hogy az Ukrajnában élő magyar közösség élete hamarosan jobbra fordul.”

Ezt követően a beregszászi születésű, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen PhD fokozatot, majd a kijevi tudományos akadémia történettudományi intézetében kandidátusi címet szerzett Bocskor Andrea kénytelen volt mélységes csalódottságának hangot adva elmondani: Ukrajnában a biztató kezdeteket követően a lehető legrosszabb forgatókönyv érvényesült, sajnos minden területen e kedvezőtlen szcenárió szerint zajlottak és zajlanak ma is az események.

„Az elmúlt 4 év azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. – fogalmazott keserű hangú nyilatkozatában a néppárti politikus, majd hozzátett:  Bár látjuk, hogy az Unió különböző intézményei intenzíven segítik az ukrajnai reformfolyamatot tanácsadással és pénzügyi támogatással, de a várt eredmény mégsem következett be. Épp ellenkezőleg, azt, aki nem látja a reformokat és a javulást, ellenségnek kiáltják ki Ukrajnában, az EU pedig hajlamos szemet hunyni a tapasztalható negatív tendenciák fölött. Ilyen az erősödő ukrán nacionalizmus és az orosz veszélyre hivatkozva a kisebbségi jogok folyamatos csorbítása, a nemzeti kisebbségek beolvasztására tett nyílt és radikális lépések, az emberi és polgári alapjogok megsértése, megfélemlítések, terrorcselekmények, titkosszolgálati eszközökkel való vegzálások. Mindezek próbára teszik a nehéz gazdasági körülmények között élő mintegy 150 ezer fős kárpátaljai magyarság megmaradását.”

A szeptember 26-i, Brüsszelből keltezett segélykérő jajkiáltásában a fideszes képviselőasszony kijelentette: felháborítónak tartja, hogy az ukrán határátkelőhelyeken mindennapos gyakorlat lett a kárpátaljai magyar értelmiségiek, újságírók, képviselők és közalkalmazottak hatósági vegzálása. A testi motozást is magába foglaló átvizsgálások önkényesen, hivatali felhatalmazás és jegyzőkönyvek nélkül történnek, s egyetlen céljuk a kárpátaljai magyarok megalázása és megfélemlítése. „Egy ukrán nacionalista weboldal nyilvános adatbázisába kárpátaljai magyar önkormányzati és járási képviselők személyes adatait töltötték fel, és a nép ellenségeinek titulálták őket. Ezzel súlyosan megsértik az érintettek személyiségi és adatvédelmi jogait, ami törvénytelen, és amit az Európai Unió sem nézhet tétlenül. Ezért levélben fordulok az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetőihez, hogy vegyék védelmükbe a kárpátaljai magyar közösséget!” – tette hozzá vádlón Bocskor Andrea.

Azzal egy időben, hogy a Fidesz-KDNP kárpátaljai EP-képviselője szorgalmazva az uniós fellépést a nyilvánossághoz fordult, New-Yorkban egy nagyon várt konzultációra is sor került az ENSZ közgyűlésre érkezett magyar és ukrán külügyminiszter között. Bár az előjelek Klimkin ukrán tárcavezető minden korábbiaknál harciasabb interjúi és internetes megnyilvánulásai miatt nem sok jót ígértek, mégis élt a remény arra – legalábbis a kárpátaljai magyarok körében –, hogy a kijevi kormány nem feszíti tovább a húrt és azután a beregszászi konzulátuson történt gyalázatos titkosszolgálati akció után, amiről mi is beszámoltunk, felismeri, hogy túllőtt a célon és némiképp visszafogja magát. Ennek az óvatos bizakodásnak adott hangot a Kárpátalja című lap kommentátora tegnap, amikor Pavlo Klimkin ukrán és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter találkozója előtti órákban még így fogalmazott: „Csak remélhetjük, hogy a józan ész végre felülkerekedik az ukrán kormányban a hatalomféltés inspirálta magyarellenes ámokfutáson.”

Hát nem így történt. Hiába volt a remény, azok rögvest szertefoszlottak. Az ukrán tárcavezető ugyanis azt nyilatkozta a találkozó után: „A találkozó egyáltalán nem volt egyszerű, egy sor kérdésen tovább fogunk dolgozni, kulcsfontosságú ügyekben azonban nem sikerült egyezségre jutni. Úgy látom, hogy alapvetően másként látjuk a dolgokat, hogyan kellene segíteni a mi magyar közösségünknek. – majd hozzátette: De ismét megmondtam Szijjártó Péternek, hogy nagyon elkötelezett vagyok aziránt, hogy segítsünk éppen a magyar közösségünknek”

Arról, hogy miként néz ki majd ez az „elkötelezett segíteniakarás” némi ízelítőt már kaphattak a kárpátaljai nemzettársaink az elmúlt hetekben, hónapokban.  Hosszasan listázhatnánk ennek konkrétumait, de akár utalhatunk azokra a „barátságos” lépésekre, melyekről nemegyszer értesülhetett az olvasó e rovatban bemutatott megszólalásokból az elmúlt egy év során, amióta elfogadták a jogkorlátozó új oktatási törvényt a kijevi törvényhozásban. Ezúttal viszont talán elegendő lesz, ha csak két friss fejleményt említünk: a nagy visszhangot kiváltó konzulátusi titkosszolgálati akciót, illetve azt a törvényhozási kezdeményezést, melynek elfogadását követően „brutális ukránosítás jöhet Kárpátalján.”

Az elsőt illetően, hiszen annak részleteiről az olvasóink már értesülhettek, csupán két megjegyzésünk lenne. Tegnap a külügyminiszteri konzultációt követően Klimkin továbbra is fenntartotta álláspontját, miszerint hacsak vissza nem hívják a beregszászi magyar konzult, sorsa a kiutasítás lesz. Nem is titkolta, ő cseppet sem zavarja, ha bekövetkezik az ilyenkor menetrendszerű válaszlépés a partner részéről, amit Szijjártó Péter hangsúlyozott is újólag New Yorkban: „amennyiben az ukrán kormány úgy dönt, hogy kiutasítja a beregszászi magyar konzult, Magyarország is haladéktalanul kiutasít egy Magyarországon dolgozó ukrán konzult.” 

A jelek szerint az se készteti kijózanodásra, amit ezt követően mondott magyar kollégája, amikor ismertette a gyűlöletkeltő ukrán politikára adott várható budapesti válaszlépéseket. Köztük a leginkább fájóbbat Kijev számára, miszerint: „a kormány kitart azon politikája mellett, hogy mindaddig blokkolja Ukrajna európai vagy euroatlanti integrációs törekvéseit, amíg nem változtatnak a magyarok elleni gyűlöletkeltési politikán. Világossá kell tenni, hogy Ukrajna semmilyen indokkal sem sértheti meg a nemzetközi jogszabályokat”.

A második friss fejlemény a parlament asztalán levő jelenlegi kisebbségbarát nyelvtörvényt felváltani szándékozó, az élet minden területére kiterjedő durva ukránosítást életbe léptetni akaró 5670. számú törvénytervezetet, mellyel – amennyiben azt változtatás nélkül fogadják el – a kisebbségek nyelve gyakorlatilag a háztartások szintjére korlátozódik.

A Magyar Idők ungvári tudósítójától, Dunda Györgytől tudjuk, hogy a készülő jogszabály „az élet valamennyi területén kizárólag az ukrán nyelv használatát írja elő. Ráadásul valamennyi hivatalnoknak vizsgát kell majd tennie államnyelv-ismeretből, egy speciális központot hoznak létre e célból, és csak az általuk kiadott tanúsítvánnyal lehet majd munkát vállalni bármely állami hivatalban vagy iskolában. Még az önkormányzati képviselő-jelöltséghez is szükség lesz az említett nyelvismereti oklevélre. A törvény leszögezi: az oktatás nyelve az óvodától kezdve az egyetemekig bezárólag kizárólag az ukrán lehet.”

Ha a sokat próbált kárpátaljai magyarság tegnapig még fűzött is némi reményt ahhoz, hogy az eredetileg Moszkvában mérnöknek tanult és az Egyesült Államokban kutatóként is dolgozott Klimkin, aki később külügyminisztériumi igazgatóként és országa németországi követeként kulcsfigurája volt az Ukrajna-EU társulási megállapodásának tárgyalásain, – a kijevi parlament padsoraiban ülő Brenzovics Lászlónak nem voltak ilyen illúziói. Ő már a New-York-i konzultáció előtti napon megelégelte a „kijevi européer” diplomata magyarellenes kirohanásait és hivatalos formában is feljelentette az ukrán főügyészségen az ország külügyminiszterét.

Brenzovics Jurij Lucenko főügyészhez írott beadványát – melyet a Kárpátalja portál ismertetett két nappal ezelőtt – a következőkkel indította:

„Az utóbbi napokban Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter a médiának adott interjúiban, valamint személyes oldalain, a Facebook és Twitter közösségi portálokon azzal vádolja Kárpátalja magyar közösségét, hogy rájátszik a szeparatista hangulatokra a megyében, utalva rá, hogy a kárpátaljai magyarok szeparatista veszély forrásai az Ukrajna elleni hibrid háborúban Oroszország állítólagos befolyása miatt.”

Mindezt joggal tette szóvá a KMKSZ elnöke, hiszen a külügyminiszter egy, hatalmas visszhangot kiváltó múlt szombati rádióinterjújában azt fejtegette: a szomszédok miatt végveszélybe került Kárpátalja, ideje megkongatni a vészharangot. Mint mondta a Radio NV-nek adott interjújában: „Úgy vélem, hogy a kárpátaljai nagyon kockázatos régió a hibrid módszerek szempontjából. És nekünk be kell fektetnünk ebbe (a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépésbe – n.n.), különben olyan helyzetet teremtünk, amely egyre többe fog kerülni nekünk.” Külön hangsúlyozta, hogy „Kárpátalján határozottan ki kell alakítani a saját viselkedési logikát a nemzeti kisebbségekkel”, majd érzékeltetve, hogy nemcsak a magyarokkal van gondja, hozzátette: „Jól tudjuk, hogyan dolgozik Oroszország a román és a bolgár kisebbségek körében. Oroszország tökéletesítheti és tökéletesíteni is fogja a hibrid módszerek alkalmazását. Mindezen régiókra vonatkozóan következetes és egyértelmű politikára van szükség.”

Nem is titkolva, hogy az oktatási törvénnyel és a támogatásokkal zsarolná Magyarországot, Klimkin az egy héttel ezelőtti, az 1+1 tévécsatorna Sznyidanok (Reggeli) című műsorában gyakorlatilag nyíltan fenyegetőzött, sőt uszított is, aminek eredménye tüntetés lett Magyarország beregszászi konzulátusa előtt.

„Magyarország nem fogja csak úgy osztogatni az állampolgárságát Ukrajna területén jelentette ki a kamerák előtt, majd kommentálva, Szijjártó Péter bejelentését, miszerint Magyarország megteszi a szükséges lépéseket, amennyiben a magyar útlevelek kiadása miatt kiutasítják az országból a beregszászi magyar konzult, így folytatta: „A következmények nagyon egyszerűek lesznek: újra leülünk a magyarokkal. Arról fogunk beszélni, hogyan folyik az oktatási törvény átmeneti időszaka. Ez fontos a számukra. Arról fogunk beszélni, hogyan történik a magyar tevékenység finanszírozása. Tavaly 22 ezer magyar származású ukrán polgár részesült segélyben. Ott (Kárpátalján) összesen 100-110 ezren vannak. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik család kapja ezt a segélyt. Milyen módon, milyen pénzben, milyen mechanizmusokon keresztül? Éppen most ellenőrizzük. Vannak beszédtémáink a magyarokkal. De elvben nevezhetik ezt» vörös vonalnak «is: ők (a magyarok– n.n.) nem fognak csak úgy állampolgárságot osztogatni és nem fogják manipulálni a polgárainkat.”

Ezek ismeretében aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy Brenzovicsnak a beadványa miért is folytatódik ekképpen:

„Anélkül, hogy kommentálnám egy hivatalos személy badarságait, különösen egy olyan minisztérium legmagasabb rangú tisztviselőjét, amelynek célja, hogy országunk diplomáciai, jószomszédi és toleráns kapcsolatokat alakítson ki szomszédai mellett általában is a világgal, kérem Önt, hogy felelőssége tudatában viszonyuljon Pavlo Klimkin miniszter ezen provokatív kijelentéseihez, amelyek meg­győződésem szerint szándékosan irányulnak részéről etnikai ellenségeskedés szítására a Kárpátalja megye területén máig békésen egymás mellett élő nemzetiségek között.”

A beadvány folytatásában találjuk az indoklást. Ennek bemutatását megelőzően hadd utaljunk vissza a bevezetőnkben idézett Bocskor Andrea állásfoglalásra, arra, hogy mennyire kétszínű az ukrán hatalom politizálása. Míg a nemzetközi tárgyalásokon a szebbik arcát mutatva késznek mutatkozik úgymond engedményeket tenni az országban élő kisebbségeknek, köztük a magyaroknak is, odahaza – ­mint láttuk – törvényt készít arról, hogy létrehozza a nyelvcsendőrséget és pénzbüntetéssel vagy akár elbocsátással büntesse a nem ukrán nyelven megszólalókat.

„Úgy vélem, hogy Pavlo Klimkin miniszter fent említett, általa a médiában terjesztett nyilatkozatai magukon viselik a Büntetőtörvénykönyv 161. cikkelyében foglalt bűncselekmény jegyeit, vagyis a nemzetiségi, faji vagy vallási ellenségeskedés és gyűlölet szítására, a nemzeti méltóság és becsület lealacsonyítására, vagy a polgárok vallási nézeteikkel kapcsolatos érzéseinek megsértésére, valamint faj, bőrszín, politikai, vallási vagy egyéb meggyőződés, nem, etnikai és társadalmi származás, vagyoni állapot, lakóhely, nyelv vagy más jellemzők alapján a polgárok közvetlen vagy közvetett kiváltságainak közvetlen vagy közvetett korlátozására, esetleg közvetlen és közvetett kiváltságaik megállapítására irányuló cselekedetek.”

Élve a törvény adta jogával a parlamenti képviselő beadványa végén felszólítja cselekvésre Lucenkót. Hogy a Juscsenko-korszak belügyminiszteréből lett főügyész, aki ezt a posztot már betöltötte két éven keresztül 2005/2006-ban teszi-e majd a dolgát, erről egyáltalán nem vagyunk meggyőződve.

Mert igaz ugyan, hogy nem sértette meg Ukrajna egyetlen törvényét sem a beregszászi magyar konzul azon a videofelvételen, amelyet múlt szerdán szivárogtatott ki az Ukrinform ukrán állami hírügynökség kárpátaljai magyarok eskütételéről és igaz az is, miszerint Budapest nem hagyja, hogy Kijev tovább rontsa a kárpátaljaiak helyzetét, Brenzovics KMKSZ elnök pedig nemkülönben ugyanezzel próbálkozik, de a kételyünk, ami nemcsak a mienk, mégis jogosnak tűnik. Hiszen igazat kell adnunk a Kárpátalja hírmagyarázójának: „Bizony, jönnek a választások és Petro Porosenko elnök, valamint a majdanos miniszterek, akiknek az elmúlt több mint négy évben egyetlen reformot sem sikerült végigvinniük, most úgy érezhetik, nincs más választásuk, mint hazafias húrokat pengetni, a béke előmozdítása helyett háborúra uszítani, s ha kell, népellenségnek kiáltanak ki egy egész nemzeti kisebbséget.”

Ennélfogva, úgy véljük, valószínűsíthető, hogy a főügyész megkeresi és majd meg is találja a kellő érveket az alábbiakban megfogalmazott kérés elutasítására:

 „Az ukrán népképviselők jogállásáról szóló törvény 161. cikkelye alapján, tekintettel a fentiekre, kérem, ellenőrizze Pavlo Klimkin miniszter említett provokatív kijelentéseit a médiában, és indokolt esetben indítson ellene büntetőeljárást Ukrajna Büntetőtörvénykönyvének 161. cikkelye alapján.”