Igényes kivetelezésű illusztrációalbum és kereshető online adatbázis született az 1853 és 1945 közötti időszak magyar nyelvű sajtó- és néprajzi kiadványainak, képes naptárainak a mai Románia területéhez kapcsolódó képanyagából.

Zakariás Erzsébet néprajzi szakíró, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárának vezetője több év munkával gyűjtötte össze, szkennelte be az említett időszak nyomtatásban megjelent metszeteit, kőnyomatait, fotográfiáit, így jutott el az online közzétett 2660 képig, amelyből egy 400 darabos ízelítőt Képek könyve. Táj és kultúrtörténet képekben címmel nyomtatásban is megjelentetett az Exit kiadó gondozásában, az Idea Plus műszaki szerkesztésében, a Hagyományok Háza és a Kincses Kolozsvár Egyesület támogatásával. A kötetet kedd este mutatták be a kolozsvári Vallásszabadság Házában.

A terjedelmes képanyagot a szerkesztő 12 tematikus fejezetbe rendezte, úgy mint tájak, települések, templomok, fürdők, stb. Mint Zakariás Erzsébet elmondta, a gyűjtéshez egy néprajzi bibliográfia adta az ötletet: Teofil Bugnariu író, az Egyetemi Könyvtár egykori főkönyvtárosa még a rendszerváltás előtt állította össze a magyar kiadványokban megjelent, román néprajzi vonatkozású publikációk bibliográfiáját, amit azonban csak nemrég adtak ki, és az ő jegyzeteiben szereplő képi utalások gazdagsága keltette fel a szerző érdeklődését. Ennek köszönhetően a válogatás tetemes részét néprajzi jellegű képek teszik ki, amelyek szokásokat, foglalkozásokat, építészeti megoldásokat, népi motívumokat illusztrálnak.A három nyelvű kötetben és weboldalon Zakariás Erzsébet az eredeti képaláírásokkal és forrásmegjelöléssel tette közzé az illusztrációkat, adatbázisa így nem csak szemet gyönyörködtető, hanem kutatóknak, sőt bárkinek, aki a közösségi oldalakon posztol, megbízható forrás lehet, és segíthet a neten forrásmegjelölés nélkül keringő illusztrációk visszaszorításában, mutatott rá a kötetet bemutató Tötszegi Tekla néprajzkutató.

A bemutatón felszólalt Blos-Jáni Melinda fotó- és filmtörténész is, mint mondta, a kötetet lapozgatva arra döbbent rá, hogy az Erdéllyel kapcsolatos sajtóillusztrációk egyébként feldolgozatlan történetét nem a fényképezés széleskörű elterjedésétől, azaz a két világháború közötti időszaktól érdemes kutatni, hanem már az 1850-es évektől, az (ön)reprezentáció problémája ugyanis már ekkor felmerült. A kutató felidézte Nicholas Mirzoeff meglátását azzal kapcsolatban, hogy a 19. század elsődleges reprezentációs eszköze az újság és a regény, a 20. századé pedig a kép, hozzátéve, hogy Zakariás Erzsébet könyve éppen a kettő közötti átmeneti időszakot mutatja meg.

A kötet a sajtó, illetve a tudományos publikációk képhasználatának változását szemlélteti, hívta fel a figyelmet a fotótörténész. Érdekes például, hogy Zakariás Erzsébet válogatásában még nem jelenik meg az a propagandisztikus, a népiest szenzációként tálaló Erdély-kép, ami 1940 után a turistakalauzokban vagy a magyaros stílusú képeslapokon elterjedt.

A képgyűjtemény a beszkennelt források sokfélesége miatt egyébként rendkívüli kihívás elé állította az Idea Plus csapatát, derült ki a műszaki szerkesztő, tördelő Fazakas Botond beszámolójából, aki felidézte, hogy sok esetben csak a próbanyomásnál derült ki, hogy egy-egy kép nyomdai előkészítése megfelelő-e, és volt olyan illusztráció, aminek háromszor is neki kellett futni. A végeredmény 440 oldalon lapozható.