Böngészhető az Erdélyi Audiovizuális Archívum online fotógyűjteménye

Mintegy 650 digitalizált archív fotóval indult el az Erdélyi Audiovizuális Archívum online katalógusa, a rekollekt.ro. A szabadon böngészhető képanyagot a szervezett kolozsvári sportélet 200. évfordulóján tették közzé, egy válogatást pedig december 9-ig kiállítás formájában is meg lehet tekinteni a Sapientia EMTE kolozsvári, Tordai úti székhelyén.

Gaetano Biasini éppen 200 évvel ezelőtt, 1818-ban alapított vívóiskolát Kolozsváron. A kerek évforduló jó alkalom volt arra, hogy a polgárosodással, városfejlődéssel szorosan összefüggő sportélet, és az ezzel nagyjából egy időben fejlődő fotográfia kapcsolatát vizsgáló kiállítás szülessen.

Az Archívum mozgásban. A kolozsvári sportélet vizuális emlékezete című tárlaton 19. század végi kerékpárost, huszadik század eleji vívókat, korcsolyázókat vehetünk szemügyre, miközben megismerkedhetünk a sportélet társadalmi-fotótörténeti kontextusával.

A sportfotó, mint a társadalom tükre

A dualizmus kori Kolozsvár főleg kulturális és oktatási szempontból volt jelentős Kelet-Magyarországon, polgárai a „laza korzózás és az atlétikai számok olimpiai szintje között minden nemű testmozgást űztek”, a város pedig megépítette az ehhez szükséges infrastruktúrát, derül ki Ferenczi Szilárd történész szövegéből.

Péter László szociológus szerint a kiállított képeken a kolozsvári társadalom változásai is nyomon követhetőek: a sportban a „modern társadalom befogadó demokratizmusa, piaci versenyszelleme, hatékonyságra (nyerésre, avagy profitra) törekvő racionalizmusa és civilizáltsága” tükröződik, ugyanakkor fotókon szereplő sportember a modern nemzet kvalitásait fejezi ki. (A sportfotókon tükröződő atlétaalkatról Időutazó rovatunkban megjelent cikk ide kattintva olvasható.)Blos-Jáni Melinda fotó- és filmtörténész a sportfotó műfajának kialakulására világít rá: a 19. század végén a sportolókról is műtermi portrék készültek, majd a technika fejlődésével, a pillanatkép lehetővé válásával „életre kelnek” a testek, és „a mozgás válik a fénykép valódi témájává”. A mozdulat megörökítése, a „döntő pillanat” iránti vonzalom már a huszadik század legelején jelentkezik, amint az Manouschek Ottó kolozsvári sporttudósító 1905-ös fényképalbumából is kiderül.

A Sport 200 projekt keretében több fotóhagyatékot digitalizáltak, amelyeket Killyéni András sporttörténész kutatott fel. Mintegy 500 fénykép abból a gyűjteményből került ki, amit Boldis László kolozsvári tornatanár az 1970-es években berendezett sporttörténeti magánmúzeumához gyűjtött, majd az Apáczai Csere János Baráti Társasághoz kerülve egy padláson őrizték a 2000-es évek elejéig, amikor Killyéni András elkezdte leltárba venni őket. Emellett megismerhetünk felvételeket Killyéni Preisner Imre síző, turista, egyetemi oktató, Páll Elemér sportmecénás és a már említett Manouschek Ottó sporttudósító hagyatékából is. A fotók között évszám szerint lehet keresni.

Sporttörténeti kuriózumok a fotók mögött

A kolozsvári vívás 200 éves történetének kiemelkedő alakja Bölöni Farkas Sándor, az első nagy erdélyi „sportmenedzser”, aki termet, felszerelést szerzett, vívómestert fizetett, szabályzatot vezetett be Kolozsváron. Az oktatást az erdélyi főnemesektől gyűjtött pénz kamataiból finanszírozta, tudtuk meg Killyéni Andrástól, aki azt is elmondta, hogy a rendszer 1848-ig működött, amikor a vívók csatlakoztak Bem csapataihoz, és az egész pénzalapot átadták a kormánynak a forradalom támogatására.Az 1880-as években jelent meg Kolozsváron a kerékpározás. A képen szereplő kerékpárhoz hasonlóval indult útnak Borbély György Tordáról 1882-ben Párizsba, ahol megnézte az Eiffel-tornyot, mesélte a sporttörténész. Az elszánt biciklista az Európában utazó Kossuth Lajost is szerette volna köszönteni, ezért Torinóba, majd Genfbe tekert, de elkerülték egymást, így hazaindult, Pécsen kénytelen volt kicserélni szétfoszlott nadrágját, és a Budapest-Várad szakasz kivételével, amit vonaton tett meg, biciklin jött Kolozsvárig, ahol ágyúlövéssel tisztelegtek előtte.

Killyéni András az élénk kolozsvári korcsolyaéletről is beszámolt a kiállított fényképek alapján, mint mondta, a sétatéri tavon telente korcsolyapálya üzemelt, ahol szerelmek születtek, és házasságok mentek tönkre. A Chios néven közismert épület, amelyben ma vendéglő működik, eredetileg korcsolyapavilonnak épült, ablakait pedig azért tervezték olyan nagyra, hogy bentről is szemmel lehessen tartani a korcsolyázókat.A rekollekt.ro-ra a közeljövőben további sportfotók kerülnek majd fel, további hagyatékok digitalizálása van folyamatban, de az elmúlt 20-30 évben készült sportfotókkal is bővítik a gyűjteményt, mondta el Killyéni András. Emellett az Erdélyi Audiovizuális Archívum továbbra is várja a felbukkanó fotókat, filmeket, főleg, ha összefüggő gyűjteményekről van szó, hangsúlyozta Blos-Jáni Melinda, az egyesület elnöke.

Kapcsolódók

Kimaradt?