Az utóbbi időben az emberi jogokat világszerte felülírják a biztonságpolitikai szempontok, azokat meg az újra hevesen fellángoló nagyhatalmi érdekek.

Rezignáltan kellett elkönyvelnünk az elmúlt másfél évben, hogy az erdélyi magyarság láthatatlanul is egyik legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok stratégiát váltott. Míg a kilencvenes évektől az USA egyfajta mintaállami szerepet szánt Romániának, a többséget és a legnagyobb európai kisebbséget a párbeszédére próbálta rákényszeríteni, az ukrán–orosz konfliktus, a szír válság kitörése óta mintha szabad kezet adna Bukarestnek: tegyen kisebbségpolitikájában tetszése szerint. S Bukarest igyekezett is a neo-nacionálkommunisták tetszésére tenni. Az Egyesült Államok stratégiai partnerévé avanzsált Romániának nem kell(ett) tartania attól, hogy jogcsorbító és jogfosztó kisebbségpolitikája miatt kukoricára térdepelteti Uncle Sam.

Így aztán számos, a magyar kisebbség védelmét, identitásmegőrzését szolgáló törvényt nem alkalmaztak vagy nem tartottak be, bevetették a jogokat követelő, szimbólumait szabadon használni kívánó közösség ellen az erőszakszervezeteket (a csendőrséget), illetve az igazságszolgáltatás is rendszerint ellenünk ítélt. A magyarellenes restauráció közepette még egy kis láb- és színjátékot is bemutatott a többség: sorra jelentek meg a súlyosan diszkriminatív törvénytervezetek, ezeket pedig a törvényhozók azzal a nagyvonalúsággal utasították vissza, amely bizonyíthatta, hogy a többség többsége ugyancsak toleráns.

A kisebbségi, emberi jogok nyilvánvaló megsértésének természetesen meg lett az eredménye, a neo-nacionálkommunisták mellett feltünedeztek a legionárius eszméket osztó és terjesztő politikusok is. Egyiküket az inkább nemzeti mint liberális párt egyenesen a főváros főpolgármesterének jelölt...

Bukarest azt hihette – bevallom, már én is azt hittem –, hogy Washington szinte csatlósként viselkedő szövetségeseként bármit észrevétlenül megtehet, s elindíthatja a végső offenzívát az erdélyi magyarság ellen, amely kiábrándultan tántorogna ki az országból.

Nem ez történik!

Reményt keltő, noha távolról sem megnyugtató az amerikai külügyminisztérium 2015-ös emberjogi jelentése, amelyet múlt szerdán hoztak nyilvánosságra. Szövetséges ide, szövetséges oda, az emberi jogok területén legtöbbet idézett, alapul vett jelentés a kisebbségvédelem terén (is) elmarasztalja Romániát. Tételesen igazolja az RMDSZ korábbi jelentéseiben ismertetett jogcsorbításokat, jogfosztásokat.

Nyilván, ez nem a véletlen műve. Ez annak a diplomáciai lépésnek az eredménye, amelyet az RMDSZ a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) támogatásával a tavaly júniusban megtett. Akkor Kelemen Hunor szövetségi elnök Heather Conley-vel, a Nemzetközi Stratégiai Kutatóközpont (CSIS) európai programigazgatójával és Hoyt Yee-vel, az USA külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkárával is találkozott. Heather Conley a találkozó után azt mondta: a demokrácia állandó munkát igénylő konstrukció, de azt is tapasztalják, hogy a fejlődési folyamat visszafordítható. „Erős demokrácia pedig nem létezhet az alapvető emberi és kisebbségi jogok érvényesítése nélkül” – összegezte Conley azt, amit minden bizonnyal Kelemen Hunor is hangsúlyozott.

A szerdán ismertetett jelentés szóvá teszi a magyar nyelv hivatalos használatának korlátozását a közigazgatásban, a székely zászló és más magyar szimbólumok használatának akadályoztatását, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányát. Kitér arra is, hogy még mindig nem hozták létre az önálló, román állami finanszírozású magyar egyetemet, a moldvai csángók lakta térségben pedig gátolják a magyar nyelvtanítás megszervezését. Figyelmeztet arra, hogy az egyházi vagyon restitúciója lassan halad, leállt, illetve a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot egyenesen  újraállamosították. A jelentés megemlíti a tavalyi Székely Szabadság Napjára tartott marosvásárhelyi felvonulás betiltását is.

Okkal tartja Kelemen Hunor az RMDSZ külpolitikai sikerének, hogy az amerikai külügyminisztérium a 2015-ös emberjogi jelentésében a romániai magyar kisebbséget ért támadások is helyet kaptak.

Én kissé visszafogottabb vagyok: kétségtelen eredmény, hogy a jogfosztásokat számon tartja az USA. Még nagyobb eredmény lenne, ha számon is kérné. Visszafogottságom oka éppen az, hogy a román sajtóban az amerikai külügyi jelentés magyarokra vonatkozó részét elhallgatták. Számos nacionalista politikus így legyinthet rá: Annyit sem ér, mint a papír, amelyre kinyomtatták!

Azonban ők is tudják, nem így van. A jelentés azt igazolja, hogy a demokrácia hazájában még a nagyhatalmi törekvések sem írhatják teljesen felül az emberi jogokat, s így Románia előnyös geopolitikai helyzete nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe veheti. Főként akkor, ha – Virág elvtárs szavaival – a nemzetközi helyzet fokozódik és az utóbbi időben villámgyorsan változik.

Románia érdeke, hogy demokratikus, az emberi jogokat szavatoló modern állammá váljon. A (puha) diktatúrák a kisebbségi jogok csorbításával kezdődnek és az általános emberi jogok eltörlésében csúcsosodnak ki. Ezt is üzeni az emberi jogi jelentés, azoknak, akiknek van fülük, s hallásukat a politikai csörte zaja nem tompítja el.

Fotó: balrad.com