Nem meglepő, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) indítja Szilágyi Zsoltot a novemberi elnökválasztáson. Az sem, hogy személyében a párt alelnökét jelölték. Az EMNP-nek volt még egy dobása, s a kocka immár el van vetve. (A választásokon részt nem vevő politikai alakulat csak nevében párt, funkciójában gittegylet.)

Miután az RMDSZ versenypártja elbukta a helyhatósági és a parlamenti választásokat, az európai parlamenti választásokon el sem indult. A párt vezetői megpróbálták a visszavonulást azzal indokolni, hogy a takarodót az erdélyi magyarság érdekképviseletének megőrzése érdekében fújták meg. Az elnökválasztás kapcsán ez az érv már tarthatatlan. Csak annyi nem változott, hogy az EMNP-nek össze kell gyűjtenie a jelöltindításhoz szükséges 200 ezer aláírást. Ez nem egyszerű, noha megoldhatónak tűnik. Mint a többségi társadalmakban, az erdélyi magyar kisebbségi társadalomban is van legalább 15-20 százalék elégedetlen, aki a politikai fősodor ellenében kapálózik, de az elégedetlenséget protestszavazatra váltani már nem olyan könnyű. Főként akkor nem, ha – mint az EMNP esetében – több éven át elodázták a területi (városi, falusi) szervezetek kiépítését és a bizalomkeltő helyi vezetők felépítését. E miatt a kockázat miatt volt indokolt az alelnököt és nem az elnököt dobni a mélyvízbe, no meg azért, mert Szilágy Zsolt Tőkés László irodavezetője. Így az EMNP legfontosabb kampányfegyverét, Tőkés László megmaradt karizmáját ismét bevetheti.

Hátránya Szilágyi Zsoltnak Toró T. Tiborral szemben, hogy kevésbé ismert. Igaz, azt is kevesebben tudják róla, mint Toró T. Tiborról, hogy tizennégy évig volt az RMDSZ parlamenti képviselője.

Az EMNP kampánycéljai közt szerepel, hogy megjelenítse: az erdélyi magyarok mit várnak el a román államtól; továbbá a román államszerkezeti reform szükségességének a tudatosítása is. Arra szeretnék a kampányt felhasználni, hogy végre érdemi vita induljon el a többség és a kisebbség közt – jelentette ki Toró T. Tibor. Ezt azonban nehéz lesz elérni. Megjósolom – bár ne lenne igazam! –: lehetetlen...

A többségi választó ugyanis zsigerből utasítja majd el az EMNP felvetéseit, diskurzusát – igazságtalanul – szélsőjobboldalinak bélyegzik majd meg.

Az RMDSZ-nek és jelöltjének, Kelemen Hunornak is nehéz dolga lesz, ha nemcsak arra készül, hogy felmondja, deklamálja az erdélyi magyarok gondjait, elvárásait, hanem azok megoldásához partnereket is akar találni. Kelemen Hunort nemcsak a kampányfőnöke tartja komoly, kiegyensúlyozott vezetőnek, hanem a román politikusok is meghallgatják, noha nem mindannyian tisztelik is.

Klaus Johannis, aki azzal kérkedik, hogy ő az első kisebbségi elnökjelölt (szándékosan megfeledkezik Frunda Györgyről, Markó Béláról, Kelemen Hunorról), a kampányban igyekszik majd jó románként, lojális állampolgárként, elégedett kisebbségiként kitűnni. Hozzá mérve még Kelemen Hunor is követelőző magyarként jelenik meg a román választók szemében, hát még az autonómia jelszavával, az ország föderalizálásával kampányoló Szilágyi! Fölösleges tehát azt erőltetni, hogy az EMNP azt kívánja elérni, hogy érdemi vita induljon el a többség és a kisebbség közt. Ez még a radikálisabbak által kompromisszumra hajlamos RMDSZ-nek sem sikerült. Érdem nincs. Csak a vita van.

Az erdélyi magyar társadalom számára viszont két fontos kérdés is tisztázódhat a Kelemen–Szilágyi pár(t)harcban. Amelynek első csatája a 200 ezer aláírás összegyűjtése.

Igaza van Toró T. Tibornak, valóban az a dolguk, hogy mozgósítsák az erdélyi magyarokat, azokat, akik az EMNP szerint azért nem mentek el az elmúlt alkalmakkor szavazni, mert csak voksolniuk lehetett, választaniuk nem. Igazolhatják ezt a tézisüket, de meg is dőlhet ez a feltevés, s kiderülhet, hogy egyszerűen csak nem vagyunk másak, aktívabbak, mint a többségiek. Azaz Erdélyben is a kisközösségek lazulása a hagyományos normakövetés gyengüléséhez vezetett, generációs spirált is létrehozott: a fiatal nemzedéknek a szocializációjából kimaradt a szavazásra ösztönző cselekvési mintának az elsajátítása. Az individualizmus térnyerése csökkentette a közös döntéshozatalra való igényt. És ez nem az RMDSZ bűne. Az EMNP mindenekelőtt a csalódottakra építhet, viszont nem szabad szem elől tévesztenie, hogy ennek a választói csoport tagjainak ugyan határozott politikai véleményük van, de cselekvően csak nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolódnak be a politikai életbe.

Az RMDSZ-nek is mozgósítania kell, mert az elnökválasztási versenyben elért, az EMNP-hez viszonyított eredmény megmutatja, hogyan változtak az erőviszonyok. Kiderül: mekkora a valós támogatottsága a két pártnak a közösségen belül, mire számíthatnak (elsősorban) a 2016-os parlamenti választásokon.

Az RMDSZ-nek a közömbös és a hedonista passzívakkal kell elfogadtatnia, hogy noha győzni nem lehet a novemberi elnökválasztáson, nyerni azért lehet. A második fordulóba borítékolhatóan Victor Ponta és Klaus Johannis jut (a magyar szavazatok nélkül is). Eredménytelen rájuk vagy másik román jelöltre szavazni. A magyar jelölt támogatása az első fordulóban viszont az erős, cselekvő magyar közösség jelenlétét hangsúlyozza. Ennek bizonyítása ma nem szükségtelen.