Még soha nem volt úgy, hogy nem volt valahogy – ezzel állt fel egy héttel ezelőtt a PSD-frakció üléstermének tárgyalóasztalától Daddy. Most már ő is érzi, hogy pártja több politikusa számára kínossá vált Tudorel Toader személye – ő maga is volt már ebben a helyzetben. És tudja, hogy innen felegyenesedni nehéz, nyerni pedig szinte lehetetlen. A pártfüggetlen igazságügyi miniszterre a kormánykoalíció nagyobbik pártjában ma már úgy tekintenek, mint a véres törölközőre, a hastag rezist mozgalom pedig fekélynek tartja a jogállam testén.

A parlamenti pulpitusról beintő Florin Iordache – aki két évvel ezelőtt szűk másfél hónapig maga is betöltötte ezt a szerepet – egy hete alig bírta idegekkel utódja jelenlétét – az egyszerű indítvány vitáján hevesebben támadta, mint maga az ellenzék, sőt, a szót is megvonta tőle. Ez (is) egyértelmű jele annak, hogy Toaderre már nem kíváncsi a PSD – és erre csak ráerősített Mihai Fifor. Az opera elsőre unalmasnak tűnhet, pedig véresen komoly játék zajlik a politika színpadán és a színfalak mögött. A bukaresti elefántcsonttoronyban látszólag önkritikát gyakorolnak, de igazából inkább le-vagy elszámolás íze van a sztorinak. Vannak azonban a párton belül olyanok, akik szerint esti mese a menesztési kísérlet, hisz Toadernél jobban senki nem tudja, hogy „mivel eszik és isszák az igazságszolgáltatást”. Columbó-felesége stílusban beszélnek a határidőnaplójáról, amelynek pontjaitól nem tér el és rigurózusosan ragaszkodik minden betűhöz. Számára ez iránytű, a szociáldemokraták számára pedig ő a moha az északi oldalon.

Kinek ér előbb bilibe a keze, ez a kardinális kérdés a nagyobbik kormánypártban – a kormánypártok ébrednek rá előbb arra, hogy mégiscsak szükségük van arra a Tudorel Toaderre, akinek a szakmai felkészültségét senki nem tudja megkérdőjelezni. Vagy pedig a tárcavezető látja be, hogy korpa közé keveredett, és megfogadja Claudiu Manda vasárnap esti tanácsát: félre kellene állni.

És mi lesz az elkezdett igazságügyi reformok örökzöld slágerével, amelyeket eddig a tárcavezető kis lépésekben ugyan, de igyekezett lekottázni. A PSD-nek azonban nincs sok ideje, ezért inog minden eddiginél jobban Toader széke. És ezért a sietségért tartja az Európa-szerte elismert szakembert fekélynek az ellenzék által felerősített igazságérzettel felvértezett civil társadalom. Az igazságügyi reform – amelyre egyébként égető szükség van – Dragnea nevéhez kötődik, a koreográfia láttán pedig alig tapsikol valaki.

Liviu Dragnea élet-halál harca mindennél előrébb való – bárkit hajlandó beáldozni, ha az önérdek úgy kívánja. De nem biztos, hogy Toaderről hajlandó lenne lemondani. Igaz ugyan, hogy a kutya sem siratná, legfeljebb a kisebbik kormánypárt – az igazságügyi miniszter menesztése a tavaly novemberi kormányátalakításkor is felmerült, akkor állítólag Călin-Popescu Tăriceanu közbenjárására maradt tisztségben. Az avatatlan szemnek úgy tűnik, hogy a 7. számú sürgősségi rendelet miatt határolódik el az igazságügyi minisztertől. Pedig az igazi ok, hogy nem úgy halad a reformmal/átalakítással, ahogy azt a PSD szürke eminenciásai eltervezték – és többüknek ketyeg az óra.

De nem tekinthetnek el attól sem, hogy kizárólag neki köszönhetik Laura Codruța Kövesi eltávolítását a DNA éléről, vagy az Augustin Lazăr legfőbb ügyésznek szerzett kellemetlen perceket. De ő érvelt, amikor a szükség úgy hozta, a Velencei Bizottság előtt, tájékoztatta az európai főügyészi tisztségre aspiráló Kövesi általuk vélt bűneiről az EU-s tagországok igazságügyi minisztereit.

A szociáldemokraták között mindezek ellenére egyre hangosabbak azok, akik Toader vesztét akarják – nem számolva azzal, hogy valakit, pontosabban szakembert kell(ene) a helyébe állítani, akit egyelőre nem látunk a nagyobbik kormánypárt háza táján. Ám ha meg is találják az igazságszolgáltatás sztárminiszterét – Eugen Nicolicea és Florin Iordache diszkréten már be is jelentkezett – borítékolható, hogy Klaus Iohannis államfő nem fogja rábízni még másodikra sem az igazságszolgáltatás Szent Grálját. Nem beszélve arról, hogy ha menesztik, az utca hangja elégedetten kürtöli szét, meggyőztük a korruptakat, kitartunk a végsőkig. A szociáldemokratáknak ezeket mindenképp mérlegelniük kell, Tudorel Toadernek pedig azt, hogy ilyen körülmények között van-e értelme ragaszkodnia a székéhez.

Egyszerű indítványt nyújtottak be ellene, ami – ha meg is szavazza azt a képviselők többsége – csak amolyan ajánlás a miniszterelnöknek, aki dönthet a maradása mellett. A finálénak azonban jelzésértéke van Viorica Dăncilă számára is – ha ugyanis a PSD egy részének és az ellenzéknek a támogatásával Toader ellen döntenek, bármikor megkaphatja ezt a selyemzsinórt bármelyik minisztere vagy akár a teljes kabinetje.