Új formát öltött a szociáldemokrata kormány helyi képviselője és a nemzeti liberális párti városvezetés közti politikai csatározás Aradon. Florentina Horgea prefektus a bíróságon kezdeményezte a megyeszékhely emblematikus épülete, a városháza tulajdonjogának tisztázását, konkrétan azt, hogy az igazságszolgáltatás mondja ki: az ingatlan a román állam tulajdona, ekként az Arad Megyei Prefektúrát illeti meg.

Ha a kormánymegbízott ezt véghezviszi, jelképes csapást mérhet az ellenzéki pártra (amely viszont mind az aradi, mind a megyei képviselő-testületben többséget alkot, és a vezetőséget is adja), hiszen olyan lenne, mintha „bevenné” a liberálisok vezéralakjának, Gheorghe Falcă polgármesternek a várát.

A prefektúra hétfőn sajtóközleményben hozta a közvélemény tudomására, hogy június 15-én keresetet nyújtott be a bíróságon a városháza tulajdonjogának a tisztázására. Arra alapozzák a folyamodványt, hogy a városközpontot uraló épületet Közigazgatási Palotának is nevezik – a polgármesteri hivatal mellett a prefektúrának is helyt ad, és közel tíz éve még a megyei tanács is ott működött. Márpedig a megyeszékhelyen lévő közigazgatási paloták jogállását szabályozó 706/1994-es számú kormányhatározat szerint ezek az intézmények (maguk az építmények) nemzeti jelentőségű közvagyonnak számítanak, és a tulajdonjog a prefektúrákat illeti meg, sőt – a kormánymegbízotti hivatal szerint – azok székhelyének szánták az ingatlanokat.

Az 1990-es 30. számú törvényerejű határozat is a román államot mondja ki tulajdonosnak. Eközben a 2002-ben született 706-os számú kormányhatározat, amely Arad megye és Arad megyei jogú város közvagyonáról rendelkezik, már a város tulajdonába sorolja az épületet, ám – így a prefektúra – a lajstromban Közigazgatási Palotának nevezik az épületet, ekként nem lehet a város tulajdona.

Mindezeket az érveket már a keddi sajtótájékoztatón sorakoztatta fel Florentina Horgea, sőt a prefektus egy 2010-es átiratot is bemutatott, amelyet a Közigazgatási és Belügyminisztréium címzett Călin Bibarț akkori prefektusnak, jelenlegi aradi alpolgármesternek, és amely szerint a város közvagyonában visszaélésszerűen tüntették fel tulajdonként a városháza épületét.

„Mivel közigazgatási úton eddig nem sikerült tisztázni a tulajdonviszonyt, ráadásul két kormányhatározat is érvényben van, amelyek különbözőképp rendelkeznek az épület tulajdonjogáról, nem maradt más választás, mint bírósági útra terelni az ügyet” – fogalmazott a prefektus.

„El akarják államosítani a városházát!”

Gheorghe Falcă polgármester azonnali rendkívüli tanácsülést hívott össze keddre, amelyen egyrészt tájékoztatta a városatyákat a prefektúra keresetéről, másrészt a képviselők felhatalmazását kérte, hogy az önkormányzat nevében jogi válaszlépéseket tegyen. Az elöljáró szerint „el akarják államosítani a város jelképes épületét”, és „nyilvánvaló agresszióként” értékelte a kormány területi képviselőjének lépését. „Ez az Aradi Polgármesteri Hivatal! Punktum! Nincs mit magyarázni, feketén-fehéren szerepel a kormányhatározatban és a telekkönyvi kivonatban” – fakadt ki a polgármester. Hozzá kell tenni, a prefektúra is bemutatott a sajtónak olyan telekkönyvi kivonatokat, amelyben a prefektúrát jelölik meg a Közigazgatási Palota tulajdonosaként.

A 23-ból 18 tanácsos volt jelen, és 13 vokssal felhatalmazták a végrehajtást, hogy „megtegye a szükséges lépéseket a városháza védelmében”; a többséget alkotó liberális párti és RMDSZ-es tanácsosok mellett az ALDE és a Szociáldemokrata Párt egy-egy képviselője is igennel szavazott. „Mit akarunk? Ez az épület az aradiaké maradjon, vagy a kormány kezére jusson? – tette fel a kérdést a polgármester. „Nem emlékszem, hogy amikor felújítottuk az épületet, a prefektúra eleget tett volna a tulajdonosi kötelességének. He elveszik tőlünk, a polgármesteri hivatalnak bért kell majd fizetni, vagy akár ki is költöztethetnek minket a városházáról.”

Az alpolgármesterek közül Bognár Levente emlékeztetett arra, hogy 1996 és 2000 között Arad megye alprefektusaként dolgozott, és részt vett a köztulajdonról rendelkező 213/1998-as számú törvény kidolgozásában, amely határozottan leszögezi, hogy mi tartozik állami, és mi megyei vagy helyi önkormányzati tulajdonba. Abban egyértelműen Arad városa szerepel a városházaként nevesített épület tulajdonosaként. „Akkoriban szó volt arról, hogy a prefektúra átköltözik a régi vármegyeháza épületébe. Egy 1938-as térképen is külön van feltüntetve a polgármesteri hivatal és a prefektúra. Két külön épület, két külön intézményt szolgál, nem is tudom, miért kell erről vitáznunk. Szerintem tisztelnünk kell a hagyományt és a helybeliek akaratát” – érvelt az RMDSZ-es alpolgármester.

A magyarok építették, a románok vitatkoznak rajta

A jelenlegi a negyedik városházája Aradnak – mondta Ujj János helytörténész, nyugalmazott történelemtanár. 1699-től 1770-ig a Rácvárosnak és a Németvárosnak egy közös városházája volt, 1770-től viszont a mai Avram Iancu (volt Szabadság) téren épült egyemeletes barokk stílusú épületben működött a helyhatóság. Ez volt a „régi városháza”, amelyet 1874-ben lebontottak, és megrendelték Lechner Ödön neves építésztől az újnak a terveit. 1875-ben már átadták, de teljes egészében csak 1877 januárjában készült el.

Arad akkor két nagy építkezésbe kezdett, ugyanis a színház építésének is nekikezdtek, ezért a város felvett 700 ezer forint kölcsönt. Ujj János szerint a színházat hamarabb befejezték, de nem 300 ezer, hanem 450 ezer forintba került, és ezért a Lechner-terven próbáltak spórolni, a háromszintesre tervezett városházát kétszintesre „faragták le”. A kivitelezéssel Pekár Ferencet bízták meg, aki először is a magasföldszintet szüntette meg (jelenleg a járdaszintről lehet belépni az épületbe), a második emeletet lespórolta, és a Maros-part felé eső hátsó részen nem zárta be az épületet, ott jó néhány iroda nem épült meg. A neoreneszánsz stílusú aradi városháza tornya németalföldi stílusban épült.

Spontán tüntetést tartottak kedd este

Kedd estére viharos gyorsasággal tüntetést szerveztek Aradon a prefektúra lépése ellen, úgymond a városháza védelmében. A központon átvonulók között a Nemzeti Liberális Párt helyi és megyei tanácsosai, a vidéki tagszervezetek aktivistái, községi polgármesterek, a családtagok és üzletfelek, a rögtönzött felvonulásra csábíthatók voltak.