Hétvégén Zilahon kerül sor az RMDSZ 13. kongresszusára - így akarja a szövetség újra felhelyezni Szilágyságot az erdélyi magyar politika és közélet porondjára. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Porcsalmi Bálint a Maszolnak adott interjújában úgy fogalmazott: Szilágyság megérdemli, hogy oda vigyék a kongresszust, hiszen erős magyar közösség él ott, és vannak nagyon jó közösségépítő példáik. Megnéztük, tényleg így van-e. Utunk során öt településen fordultunk meg: Kraszna, Szilágyperecsen, Szilágybagos, Kárásztelek és Kémer. Kraszna és Szilágyperecsen bemutatása után Szilágybagos, Kárásztelek és Kémer következik. Riportunk második, befejező része következik.

Szilágybagos már az első pillanatokban belopja magát a szívünkbe. A községgel, amely 2005-ben lett önálló település, egy tárogató hangján és egy pohár könnyű rozé boron keresztül kezdünk ismerkedni. Birtalan József hagyományőrző, zeneszerző hangszerével a kezében kísér fel bennünket a falu szélén húzódó pincesorhoz, Bagolyvárhoz, hogy mielőtt még bármit is mondana a községről, elfújjon egy szilágysági nótát, majd megkóstoltasson velünk egy könnyű házi bort.

„Majdnem minden vasárnap kijövök a hegyre, és fújom a tárogatót, hogy a völgyben húzódó falvak lakói is hallják” - mondja borkóstolás közben. Bagosnak négy pincesora van, Bagolyvár az egyik. A pincesort, amelyet a homokos földbe vájtak, a nyolcvanas években alakították ki. „Az egyik barátom - sajnos már meghalt - mondta, hogy ő csinálta ide az első pincelyukat a róka után. Mert bizony a rókakoma volt az első” - viccelődik. Büszkén mondja, hogy az ő pincéje tíz méter mélyen nyújtózik be a homokos domboldalba, így nem hűlhet ki, de nem is melegedhet fel a bor.

„Sajnos a fiatalok kezdik elhanyagolnia a borkészítést. Már lakodalmakban sem megy úgy a bor, inkább sört iszogatnak, üdítőitalt. Sokan kocsival jönnek, nem úgy van, mint régen, amikor szombaton elkezdtük a mulatságot, délelőtt 9 óra fele, és tartott másnapig” - magyarázza Birtalan, aki negyven éve muzsikál esküvőkön.

Büszkén eleveníti fel, hogy a rendszerváltáskor ő volt többedmagával az, aki rögtön eltávolította a román helységnévtáblát a falu határában. „Igaz, nem sokáig tartott. De mi újból leszedtük” - teszi hozzá. Szilágybagos lakosságának jelenleg 72 százaléka magyar ajkú, a falu a rendszerváltáskor csaknem színtiszta magyar község része volt.

A község, ahol a nők előszeretettel vállalkoznak

Bevallom, a finom boron és a tárogató hangján kívül mégvalami nagyon megtetszett ebben a faluban: a községnek nemcsak egy szívélyes és talpraesett nő a polgármestere, Marina Ida, hanem rengeteg női vállalkozója is van. Bernáth Kinga például, aki uniós pályázattal építette fel agropanzióját. A panzióhoz tíz áras kert is jár, így a vendégek testközelről ismerhetik meg a kertészkedés szépségeit. A kertben nevelt zöldségekből pedig el is készíthetik a betevőt, a panzió konyhája erre is lehetőséget nyújt. Bernáth Kingát a krasznai akciócsoport segítette a pályázati munkában, ahogy riportunk első részében már beszámoltunk róla, az akciócsoport karavánokat szervez, hogy így tájékoztassa a helyieket a lehetőségekről.

Fülöp Bartha Mónika szintén vendéglátással foglalkozik Szilágybagoson. Valóságos panziókomplexumot épített a község termálfürdőjéhez közel. A termálvíz közelségét kihasználva wellness-központot is szeretne kialakítani a családbarát panzióban. „Úgy gondoljuk, hogy itt a termálvíznek van jövője. Magyarországon ennek egész kultúrája van, reméljük itt is lesz” - mondja.

Arra a kérdésre, hogy milyen vidéken nőként vállalkozni, tömör választ kapunk: nehéz. „Az építkezést levezetni nem női munka. Ezt meg kell tanulni. Egy nőnek van háza, gyereke, családja, és aki még vállalkozni is akar, annak tanulnia is kell. Én most szerzem meg a diplomám. Ennyi mindent csinálni nehéz” - mondja. Rögtön hozzá is teszi, hogy mindenkinek azt ajánlja, merjen álmodni, és vágjon bele, mert megéri.

A falu pékségét szintén nő vezeti, Molnár Ibolya. „Nagy család vagyunk, és úgy döntöttünk, nem megyünk el itthonról, hanem itt építgetjük a jövőt” - fogad a kis pékségben, ahol éppen akkor szedi ki a négy munkás a forró kenyeret a kemencéből. A pékárut a környező falvakban értékesítik. „Megéri vállalkozni, és igen, minden falu megérdemel egy pékséget” - mondja, miközben elhalmoznak bennünket csokis kiflivel és disznózsírral készült sósperecekkel. Az ajándékot boldogan faljuk fel vacsorára, és a reggeli kávé mellé.  A vaníliakrémmel töltött csokis croissant kimondottan ajánlom.

Szilágybagos a termálfürdőjéről híres. Vagy mégsem?

Szilágybagosi látogatásunk alatt többször is szó esik a termálfürdőről, többször el is haladunk mellette, mégsem hajlandó senki megmutatni, hogyan néz ki. Úgyhogy az első kérdésünk a polgármesterhez, Marina Idához éppen ez: mi a baj Szilágybagos termálfürdőjével? „Nagyon szeretném, ha eljutnánk oda, hogy Bagos nevét ne okvetlenül a fürdőhöz asszociálják. Bagos egy csodálatosan szép falu, egy olyan tájba simul bele, ami kifejezetten turisztikai látványosság lehet. A negyven éve létező termálfürdőtől most éppen nem vagyunk nagyon boldogak, olyan elhanyagolt állapotban van. Teljes egészében magánkézben van, nagyon remélem, hogy tavasszal elkezdik a fedett bazin és a terápiás rész felújítását” - kapjuk a választ. A polgármesterasszony hozzáteszi, hogy azért az ürömben öröm is vegyül: a községhez tartozó Borzás határában egy mélyfúrás során feltört a meleg víz, 42 fokos, jelenleg az úgynevezett bevizsgálások tartanak. „Előbb-utóbb az az álmom is meg fog talán valósulni, hogy Bagos gyönyörű turisztikai fürdőtelep lesz, egy olyan igazi mini Hajdúszoboszló” - mondja mosolyogva.

Hogy az álom realitás legyen, további konkrét lépések is tettek: nyolc év és négyszeri próbálkozás után végre sikerült elérni, hogy Szilágybagos megkapja 2017-ben a helyi érdekeltségű turisztikai üdülőhely rangot. „Hát nem kellett volna ennyi idei tartania, de ahogy jöttek-mentek a kormányok, a miniszterek, mindig újra kellett kezdeni a procedúrát” - jegyzi meg kissé keserűen Marina Ida. A besorolás elsősorban a vállalkozóknak, az önkormányzatnak hoz pluszt, hiszen több uniós forrás nyílik meg számukra.

Amióta működik a Nőszervezet, fellendült a közélet

A hétvégén Zilahon zajló RMDSZ-kongresszus egyik tétje, hogy sikerül-e olyan alapszabályzat-módosítást elfogadni, amely elősegíti, hogy még több nő vegye ki a részét az erdélyi magyar politikából, a közigazgatásból. A kongresszus elé terjesztett alapszabályzat-módosítás szerint a helyi szervezetek választmányaiban minden harmadik választott nő lesz, megyei szinten pedig 15 százalékos lenne a kvóta. „Óriási dolgok, amit négy év alatt a Nőszervezet elért. De az álmom akkor teljesülne, ha nem is lenne szükség a Nőszervezetre, ha természetes lenne, hogy a csúcsvezetésben vagy bármilyen döntéshozó testületben a nők aránya megfelel a realitásoknak: a társadalom fele nő és fele férfi. Amikor nem az lenne a kérdés, hogy nő vagy férfi, hanem sokkal inkább a kompetencia, a tudás, a lelkesedés számítana” - magyarázza. Marina Ida szerint ehhez egyszerűen csak egyszerűen bátorítani, támogatni kellene a nőket.

„Amióta a Nőszervezet elkezdte a munkáját, érezhetően fellendült a közélet, sokkal több az akció, közelebb kerültünk az emberekhez, és ennek érezhető hatása van” - folytatja. „Ezek nem annyira látványos akciók, de annál hatásosabbak. Amin kicsit javítani kell, az a kommunikáció, hogy el is tudjuk mondani, min dolgozunk” - jegyzi meg. Szilágy megyében a nőszervezetnek körülbelül ötven "fiókja" van, és ezek legalább 10-15 dolgot szerveznek abban a faluban, ahol működnek.

Minőségi pezsgőt dobtak piacra Kárásztelken

Szilágybagost elhagyva Kárásztelek fele vesszük az irányt. A falu határához érve nem bírjuk levenni szemünket a gyönyörűen rendezett, összefüggő, domboldalakon sorjázó szőlőtövekről. Itt komoly szőlőtermesztés folyik - jegyzi meg az autóban a kolléganőm. De még mennyire! A kárászteleki pezsgőpincészet ügyvezetője, Leitersdorfer Edit beszámolója szerint ezen a vidéken nagy hagyománya van a szőlőművelésnek, a bor- és pezsgőkészítésnek. A közelben lévő Szilágysomlyón például már 1940 óta működött/működik pezsgőgyár, a kommunista időben nagyon nagy mennyiségű pezsgőt készítettek itt, amelyet többek között Oroszországba küldtek. A szilágysági domboldalak talaja, klímája kitűnő a savasabb szőlőfajták számára.

Ezért is vágtak bele Kárásztelken egy hatalmas befektetésbe többek között a pannonhalmi apátsággal együtt, és hozták létre a modern gépekkel felszerelt, több mint 1400 négyzetméteres pincészetet - magyarázza Leitersdorfer Edit. A bor- és pezsgőkészítés összes lépése, az szőlőtermesztéstől a palackok címkézéséig minden kivitelezhető a föld alá rejtett "gyárban". „Erre Romániában csak az olyan régi pezsgőpincészetek képesek, mint a Zarea, a Jidvei” - jegyzi meg büszkén.

A kárászteleki pezsgőpincészet múlt hétvégén dobta piacra minőségi, tradicionális pezsgőjét, az üvegekre román és magyar felirat is került. Azért tradicionális, mert a pezsgőt nem tartályokban, hanem üvegekben érlelik, és legalább húsz hónapig. „Az üvegben érlelés cécósabb, de a nagyon jó pezsgőjelleg csak ezzel a módszerrel érhető el” - mondja az ügyvezető. Előszeretettel vezet végig a pincészeten, élvezettel mutatja be a hatalmas tárolóedényeket, a bor érlelésére szolgáló hordósorokat, a rázógépet, amely addig forgatja az üvegben lévő nedűt, amíg a seprő a nyakhoz nem tömörül, hogy aztán lefagyasszák, és így távolítsák el az üvegből, anélkül, hogy a pezsgő kifolyna. A kedvünkért azt is bemutatják, hogyan varázsolják bele a pezsgős üvegbe a dugót.

Kárásztelken hulladék-újrahasznosítás zajlik

Kárásztelken a pezsgőkészítés mellett a hulladék-újrahasznosításra is gondot fordítanak. Bályoki István évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy 12 éves nagyváradi élete után visszaköltözik szülőfalujába, Kárásztelekre, és használtfólia-feldolgozó üzemet hoz létre. „A tenni akarás volt a legelső szempont, hogy munkahelyeket teremtsünk a faluban” - mondja.

Amikor arról faggatjuk, honnan szedik össze a hulladékot, hogy kielégítsék a gyár "falánkságát" (amely havonta hatvan tonna műanyagot képest feldolgozni), Bályoki István szomorúan jegyzi meg, hogy nem a lakosságtól. „Hatalmas probléma még Romániában a szelektív hulladékgyűjtés, nálunk ez még gyerekcipőben jár. A lakosságtól beszedett szelektív hulladék mennyisége szinte egyenlő a nullával” - magyarázza. A használt műanyagot leginkább a környező megyék gyáraitól, áruházláncaitól vásárolják meg. Azzal válunk el, hogy valamit tenni kellene a lakosság felvilágosításáért, hiszen miközben nagy mennyiségű hulladékot termel, alig tesz valamit a környezetéért.

Nagy ünnepségre készülnek a katolikusok

Mielőtt találkoznánk a község polgármesterével, Faluvégi Ferenc Istvánnal, betérünk a környék egyetlen katolikus templomába. Kárásztelek Szilágy megye magyar ajkú és római katolikus vallási települése, ide nem tudott betörni a reformáció. A meghatóan rendbe szedett templom plébánosa, Nagy Jácint örömmel újságolja, hogy egy hét múlva, május 21-én nagy ünnepség lesz a faluban, templomszentelésük száz éves évfordulóját ülik. A centenáriumi ünnepséget Böcskei László megyés püspök tartja.

A jelenlegi templom 1915-ben épült, felszentelésére viszont 1917-ben kerül sor. A templom régi kincse a szent kereszt alakú ereklye, amelyet 1850-ben ajándékoztak a kérészteleki egyháznak. A templom harangja a 14. századból származik, és érdekessége, hogy nem a megszokott, hagyományos formát kapta, hanem henger, mozsár alakja van.

A templomot a hívek adományaiból újították fel. 2007-ben például teljesen újjá restaurálták belsejét, ezt megelőzően pedig a templomkerítést tették rendbe.

A sokadik falu, ahol munkaerőhiány van

Kárászteleki látogatásunk végén Faluvégi Ferenc István polgármestertől megtudjuk, Szilágy megyében ez a sokadik falu, ahol nemhogy nincs munkanélküliség, hanem ellenkezőleg, munkaerőhiány tapasztalható. Kárásztelek szinte össze mezőgazdasági területét 8-10, sokat pályázó vállalkozó műveli meg, a két, nagyobb építkezéssel foglalkozó befektető közel 50 embernek ad munkát.

Azt is megtudjuk, az infrastrukturális beruházások után szociális téren is fejleszteni szeretnék a községet. Most egy időseknek szánt napköziotthonon dolgoznak, az ingatlant felújították, most zajlik a felszerelése, bebútorozása.

Kémer: ahol a polgármester dalra fakad

Szilágysági utunk utolsó állomása Kémer. Kicsit sajnálom, hogy a településre már kevés időnk jut, pedig van bőven látnivaló, beszámolnivaló itt is. Mindössze Szoboszlai Attila vállalkozóval, panziótulajdonossal tudunk néhány szót váltani, és a polgármesterrel, Szabó Levente Györggyel, aki hogy bebizonyítsa, mennyire fontos a helyeiknek a szilágysági hagyományok ápolása, népdalra fakad.

Szoboszlai Attila panziótulajdonos, borkészítő azzal fogad, hogy vállalkozónak lenni nem egyszerű itt kinn, a végeken. Nem is olyan régen Kémeren utak sem voltak, nem volt csatornázás, munkahelyek. „De ez már a múlt. Jött egy új generáció, amely azt mondta, hazaköltözik, megpróbálja az embereket megmozgatni és vállalkozásokat indítani” - magyarázza. Az új generáció kezdetben a mezőgazdaságba fektetett be, majd ott is újítottak, és megalkották Románia legnagyobb fenyőfatelepítését. Jelenleg több mint 550 hektáron termesztenek fenyőfát, amit külföldre is szállítanak. Majd jött a szőlészet, a borászat, a borászathoz pedig valahol el is kellett szállásolni a vendégeket, így épültek meg a panziók. „Helyben termelni, feldolgozni és értékesíteni - ez a járható út” - összegez Szoboszlai Attila.

„Kémer úgy volt mindig nyilvántartva, mint egy sárba ragadt végtelepülés Szilágy, Szatmár és Bihar megye határán, ahol az emberek kínlódtak egyik napról a másikra. A 17 kilométernyi utcahálózatból egy négyzetméternyi sem volt lekövezve ezelőtt 25 évvel. Mindössze egyetlen bevezető útja volt, amely egyben kivezetőként is fungált. Ehhez képest 2017-ben még három kivezető utat építettük. Kémeren most minden infrastrukturális lehetőség adott, akárcsak egy nagyvárosban: szélessávú internet, utak, víz- és szennyvízhálózat, tévécsatorna" - eleveníti fel a harmadik alkalommal is újraválasztott polgármester, Szabó Levente György. Az elöljáró a jövőbeli terveket is megosztja: új óvodát építenek, időseknek napköziotthont szeretnének.

Szabó Levente György 1997 óta dolgozik az adminisztrációban, a létra alsó fokáról kezdte. Nem rejti véka alá, hogy sepregetőként, kaszásként dolgozott, aztán szociális referens, majd alpolgármester, később polgármester lett. Arról is beszámol, hogy a pályázatírást a nulláról kezdték, nem állt rendelkezésükre konzultáns cég, amely megírta volna helyettük, így éjfélekig ültek a hivatalban, és ha hibáztak, újra nekifutottak. „A hosszú közigazgatási munkám során viszont az egyik leggazdagabb élményem, amikor elkezdtünk magyar nótaszövegeket gyűjteni. Amikor a hivatalba kerültem, két nótát tudtam: a Kis kút, kerekes kút, meg az Eresz alatt fecskefészek című nótákat. Azóta két kötetet adtunk ki, és tízedik alkalommal szerveztük meg a hagyományos nóta esteket, ahová neves előadókat hívtunk. Most már eljutottam oda, hogy 300-350 nótaszöveget is ismerek, és előszeretettel énekelem őket, amikor lehetőségem adatik rá” - mondja.

Riportunkat ezzel az emberi gesztussal zárjuk, mert szeretnénk, ha a Szilágyságra úgy gondolnának, mint mi: vendégszerető és emberi térség, ahol van jövő, mert az ott élők megteremtették, megteremtik maguknak.