A napokban lezajlott kolozsvári „műemlékrombolás” jól példázza, hogyan történik a gyakorlatban Romániában az értékes épületek megóvása – hívta fel a figyelmet megkeresésünkre Guttmann Szabolcs építész.

A Kolozs megyéért is felelős területi műemlékvédelmi bizottság vezetője hozzátette, pénteken a kulturális miniszter országos konzultációt tart a romániai műemlékvédelemről, a találkozón pedig Guttmann a kolozsvári történésekkel példázza majd, mi történik a gyakorlatban, ha rosszul van felépítve a rendszer. A tárcavezető a 2001/422-es műemlékvédelmi törvényt szeretné módosítani úgy, hogy nagyobb teret engedjen a szakértelemnek.

Mint arról már beszámoltunk, csütörtökön Vlad Alexandrescu kulturális miniszter magyarázatot kért a kolozsvári polgármesteri hivataltól a rossz állapotban levő és emiatt biztonsági kockázatot jelentő történelmi épületek homlokzati díszítéseinek eltávolítása miatt. A tárcavezető a műveletek leállítását kérte az országos jelentőségű műemlékek esetében, hiszen itt a minisztériumnak kellett volna engedélyeznie a homlokzati elemek eltávolítását, de a polgármesteri hivatal nem kereste meg ez ügyben a tárcát.

A polgármesteri hivatal közleményben tudatta, hogy a műemlékvédelmi bizottság szakembereinek felügyelete alatt próbálják biztonságosabbá tenni az épülethomlokzatokat. A hivatal emlékeztet arra, hogy a törvény szerint a lakástulajdonosok kötelesek felújítani az épületek homlokzatait, ám ezt nagyon sokan elmulasztották, és ezzel veszélyeztetik a járókelők testi épségét.

Guttmann: a törvények nem működőképesek

Az építész szerint azért üdvözlendő a pénteki minisztériumi konzultáció, amelyre az összes műemlékvédelmi bizottság hivatalos, mert a jelenlegi törvények nem működőképesek, könnyedén ki lehet térni alóluk, ha nincs semmiféle anyagi fogódzója a műemléktulajdonosnak.

„Ha ez nem így lenne, akkor most nem 150 országos, illetve helyi jelentőségű műemlék díszítőelemeit ítélte volna veszélyeseknek a polgármesteri hivatal Kolozsváron, hanem mindössze egyet-kettőt. Ez a jelenség nem csak Kolozsvárra érvényes. Kolozsvár azért lesz jó példa, mert itt ez most tetőződött, és ha már történik ez a műemlékrombolás, mert másnak nem lehet mondani, legalább alaposan kielemezhetjük, hogy miért történhetett ez meg” - mondta a szakember.

Guttmann szerint óriási gondot jelent a szakemberhiány. Elmondta, hogy például a megyei kulturális felügyelőségeknél maximum egy szakember dolgozik, ami lehetetlenné teszi már azt is, hogy alapos dokumentáció szülessen a műemlékekről. „Ma Romániában úgy állunk, hogy a nagyon gazdag műemléklista még messze nincs ledokumentálva, nem tudjuk, mi van a címszavak mögött. Ezért nem lehet megkövetelni egyetlen szakmai bizottságtól sem: vállalja a felelősségét, hogy a műemlék ma és holnap is műemlék marad, hiszen még azt sem tudjuk, hogy néz ki” - mutatott rá a hiányosságokra az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnöke.

Arra a kérdésre, hogy a véleménye szerint a konzultációk hoznak-e majd konkrét előrelépést, törvénymódosítást, Guttmann elmondta: lévén, hogy először van olyan kulturális miniszter, aki nem politikai színezetének, hanem a szakmaiságnak köszönheti a bársonyszékét, most adott az esély arra, hogy nagyobb hangot kapjon a szakmaiság. „A sors fintora: pont most történik meg Kolozsváron, hogy szinte nulla szakmaisággal tesszük tönkre az értékeinket” - jegyezte meg.

A kolozsvári műemlékcsonkításnál nem voltak szakemberek

Guttmann megerősítette, a „műemlékrombolásnál” - bár a törvény előírja - nem voltak jelen szakmai csoportok, amelyek óvták volna az épületeket. „A gyakorlatban azt történt, hogy egyetlen ember, amint volt annyi ideje, kiszaladt, és a tűzoltók mellett hadonászott, hogy mit kellene tenniük, mit szabadna leverni és mit nem. A városházának legalább szerződés szintjén be kellett volna biztosítania magát, hogy miután végéhez ér a hadakozás a részletgazdag épületekkel, a szakmai csoportok már elő is adják: hogyan állítják vissza a levert elemeket, milyen finanszírozási lehetőségek állnak rendelkezésükre stb. Erre akkora köd telepszik Kolozsváron, mint egész Romániában, csakhogy Kolozsváron most látható módon kiderült az, hogy teljes mértékben rendszer nélkül működik a műemlékfelügyelőség és a –védelem” - magyarázta Guttmann.

Miért nem működik Kolozsváron a műemlékvédelem?

A kolozsvári polgármesteri hivatal egy 2013-ban hozott önkormányati határozattal kívánta megoldani a történelmi városrész épületeinek megóvását. A határozat kimondja, súlyos pénzbüntetés jár azoknak a tulajdonosoknak, akik elhanyagolják műemléképületeiket. Az érintett ingatlanok állagát a polgármesteri hivatal szakértőcsapata méri fel, és szólítja fel a tulajdonosokat a felújítási munkálatok elvégzésére. Ha a tulajdonos egy éven belül nem tesz eleget a felszólításnak, 4000-8000 lej közötti pénzbírság róható ki rá.

A városháza akkora támogatást nyújt a műemléképületek tulajdonosainak, hogy biztosítja a kivitelezéshez szükséges dokumentáció árának 20 százalékát, a felújítási munkálatok 80 százalékát pedig meghitelezi.

Arra a kérdésre, hogy miért nem működőképes a határozat, az építész kifejtette: a legtöbb műemlék jellegű épületben a teljesen kiszegényedett réteg lakik. Szakember felidézte: amikor Nagyszeben főépítésze volt, ugyanezt a jelenséget tapasztalta. Megjegyezte: Nagyszebenben sem a város költött pénzt a védelemre, hanem a német kormány. Berlin hét évig fenntartott egy tanácsadói irodát a városban, amely éppen a sürgősségi beavatkozásokkal foglalkozott.

"Hét év után egész Románia tanulhatott volna abból, hogy egy 700 ezer eurós összeggel le lehet valamelyest teríteni a problémakört. Egyáltalán szóba állhatott egy szakember a tulajdonossal, így a tulajdonos megértette, hogy melyek a lehetőségei, mit szabad, mit nem szabad tennie. Az összegből minimális beavatkozásokra is futotta. És a legfontosabb, hogy a beszélgetések során elkészült védett épületek úgynevezett a szociológiai háttere. Ebből kiderült: a tulajdonosok 99 százalékának nincs pénze építkezésre, karbantartásra. Így az apró beavatkozások költségeit 98 százalékban a német kormány állta. A tulajdonosok társfinanszírozása annyiban kimerült, hogy beleegyezésüket adták, kinyitották a kaput,  meleg teát adtak a kivitelezőnek” –  magyarázta az építész.

Guttmann szerint 2007 óta ismert, hogy ez a helyzet a műemléktulajdonosokkal Romániában, és ennek ellenére sokan remélik, hogy majd büntetőjogi fenyegetésekkel hirtelen meg fog változni a valóság. „Hát nem fog megváltozni, mert az a szerencsétlen el sem tudja rendesen adni az ingatlant, amelynek 25 tulajdonosa van. Gondot jelent, hogy a belvárosok nem tudták kinőni magukat vonzó helyszínekké, így nincs nagy érdeklődés a vásárlók részéről az épületek iránt. Következésképpen még nagyon sokáig, évtizedekig kell ezt a koloncot maga után húznia a városnak” - mutatott rá az építész.

Bár egy részét lehetne közpénzből

Hozzátette, nagyon gyorsan ki kellene találni azt a stratégiát, amellyel a szociális réteggel együtt megörökölt történelmi központot menedzselni lehet. A helyzetet bonyolítja, hogy a jelenlegi jogszabályok tiltják, hogy a helyi adminisztráció magántulajdonba ruházzon be, így a polgármesteri hivatalok nem vállalhatják magukra a magánkézben lévő műemlékek felújítását. Nehézséget jelent az is, hogy most már nem élveznek adómentességet a műemléképületek.

Guttmann szerint a magánkézben lévő ingatlanok megmentését, legalább a homlokzat és a tetőgerinc szintjéig - hogy a járókelőkre ne jelentsenek veszélyt -, közpénzből kellene megoldani, hiszen ez közérdek.  „Ha ez nem történik meg, írásba lehet adni: a következő 25 év arról fog szólni, hogy a műemlékek, legalábbis a homlokzati részük, el fog tűnni, már most elkezdődött a tönkretevésük. Most van szükség arra, hogy egy nagyon komplex stratégiával, figyelembe véve a szociális mélységeket, szakmaiságot tudjunk biztosítani. Ez a szakmaiság nem abban fog kimerülni az első öt évben, hogy milyen gyönyörű részletek jelennek meg a homlokzatokon, hanem abban: hogyan tudok minimálisat feláldozni abból, ami már tönkrement" – magyarázta Guttmann Szabolcs.