Ügyelj a környezetre! Ne szennyezd a levegőt! Gyűjtsd szelektíven a szemetet! - ehhez hasonló felhívásokba ütközünk nap mint nap. Viszont alig kapunk alapos indoklást arra, hogy mindezt miért tegyük. Áh, biztosan mások sem teszik - halljuk "érvelni" a rosszabbik énünket. Valóban? 

A Minden hétre egy környezetvédelmi jó tanács sorozatunk célja, hogy kolozsvári szakemberek segítségével megmutassuk, milyen sokat tehetünk saját házunk táján a tiszta levegőért, vízért, talajért.

Az e heti jó tanácsot Nagy H. Beátától, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület biológusától kapjuk. Tömören és röviden így szól: Gyűjts szelektíven! 

„A környezettudatos gondolkodást először mindenki a saját háza táján kezdje el. A párom és én is biológusként dolgozunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy az otthonunkban betartunk minden írott és íratlan szabályt, amit a környezettudatos életmód támaszt velünk szemben.  Előfordul például, hogy véletlenül úgy felejtem fogmosás közben a csapot, de ilyenkor a lányom, Lili rögtön szól, hogy Anya, zárd el a vizet. Ő már így szocializálódott. Amit következetesen betartunk, az a műanyag, a papír, a fém és a textil szelektív gyűjtése. Ez minden háztartásban az alapokhoz kellene tartozzon, de sajnos nálunk ez még nem egyértelmű”, magyarázza a biológus. 

Kezdjük a műanyaggal

A Minden hétre egy környezetvédelmi jó tanács sorozatunk első részében a műanyaghulladékkal foglalkozunk. A következő részekben a papír-, a fém-, az üveghulladékot, a fáradt olajat, a lejárt szavatosságú gyógyszereket, az elemeket és az elektronikai szemetet vesszük nagyító alá. Foglalkozunk azzal is, hogy miért érdemes biciklivel járni, hogy miért neveljük környezettudatosságra gyermekeinket.

Végül a kolozsvári szakembereket arról faggatjuk, mennyire igazak azok a riogatások, miszerint hamarosan égő pokollá változik a Föld. Akit ez utóbbi kérdés kimondottan foglalkoztat, annak elöljáróban nagyon ajánlom a Cosmos: A Spacetime Odyssey című, 2014-ben készült amerikai dokumentumfilmet, amely nem csak látványos, hanem kellő alázattal foglalkozik a bolygó jövőjével, nem csak környezetvédelmi szempontból. 

De mi a baj a műanyaggal?

Azon kívül, hogy rondítja a látványt a természetben eldobált pillepalack? Ez a legkevesebb. Elhárítható azzal, hogy elfordítom a fejem. A műanyag összes többi hatásától nem lehet ilyen könnyen megszabadulni. A műanyag elképesztő mennyiségű gyártása környezetvédelmi szempontból, de nem gazdaságilag, teljesen ésszerűtlen, nem csak az a baj vele, hogy nagyon nehezen bomlik le, nehéz megszabadulni tőle, hanem hogy bomláskor mérgezi a környezetet. 

„De gondoljunk az állatokra. Nagyon veszélyes számukra a műanyag. Megeszik, lenyelik, rájuk tekeredik, belebogozódnak, ilyen szinten számukra ez életveszélyes, jegyezi meg Nagy H. Beáta. 

A műanyag kőolajból készül. Gyártásakor különböző adalékokat adnak hozzá, így javítják a műanyag tulajdonságait. Adalékokkal érik el például, hogy a műanyag ellenálljon a hőnek, a baktériumoknak, csillogó felületet kapjon. A műanyagot színezik is. Az így kezelt anyag a természetbe jutva szennyezi a talajt, a szennyezett talaj pedig a vízforrásokat. A folyókba, patakokba dobott pillepalackok szintén ezt művelik.

Jó, jó, de a csapból folyó vizet tisztítják, így én már ezektől a szennyeződésektől mentes vízzel érintkezhetek - akadékoskodhatnék. A gond csak az, hogy az adalékanyagokkal terhelt műanyaggal mindenütt találkozunk. Például a boltokban élelmiszervásárláskor. A műanyag élelmiszercsomagolásokból a mérgező anyagok főleg zsíros ételekbe kerülhetnek át, az oldódást a hő vagy a savas közeg is elősegítheti. 

Ráadásul vannak olyan műanyagok, amelyeknek az alapösszetevője is veszélyes méreg. Szerencsére a gyártók kötelesek a termékeiken feltüntetni, hogy milyen műanyagból készült a termék. Ezt a címkén, a csomagoláson vagy közvetlenül a terméken nézhetjük meg, egy háromszögbe írt szám alapján. 

Polietilén (PE, 02. HDPE, 04. LDPE)
Monomerje - az etilén - nem mérgező. Ez a műanyag mégis tartalmaz veszélyes anyagokat: krómtartalmú katalizátort, nikkeltartalmú fényvédő szert, mérgező antioxidást, rákkeltő égésgátlót. Újrahasznosítható, például csövek, dobozok, kukák, fóliák készülnek belőle, elsősorban mezőgazdasági és ipari felhasználásra.
Polietilén-tereftalát (PET, 01.) 
Nem mérgező. Újrahasznosítható. Ebből készülnek a visszaváltható palackok, de ezek csak 5-6-szor tölthetők újra, mert karcolódnak. Mivel nem aroma-semleges, a benne tárolt anyag íz- és szagnyomait csak hosszadalmas, drága tisztítással tudják többé-kevésbé eltávolítani. Szelektíven gyűjtve azonban számos termék alapanyaga lehet: Kínában például polietilén szálat készítenek belőle a textilipar számára. 
Polipropilén (05. PP)
Többek között joghurtos, margarinos dobozok készítésére használják. Újrahasznosítható, szelektíven gyűjtve alapanyaga lehet kerti padoknak, oszlopoknak, vagy akár tetőcserepeknek is.
Polisztirol (06. PS)
Gyártási alapanyagai, a benzol, az etilbenzol, a sztirol veszélyes mérgek. A sztirol maradványai a szervezetbe jutva mérgező sztirol-epoxiddá alakulnak, ami gátolja a sejtosztódást, károsítja a vesét, a májat, növeli a mutációk kialakulásának esélyét. A polisztirol ellenáll a savaknak, lúgoknak, de a legtöbb szerves oldószer megtámadja, és érzékeny a fényre is. A polisztirol tálcákon sokféle élelmiszert (pl. sajtokat, felvágottakat, gyümölcsöket) árusítanak, de készülnek belőle hő- és hangszigetelő lapok, hűtőtáskák is. A felhasznált habosító anyagok ugyancsak mérgezőek lehetnek.
Polivinil-klorid (03. PVC, V)
Alapanyaga a vinil-klorid, melyhez ólomtartalmú stabilizátorokat, ftalátokat, foszforsavésztereket és halogénezett szénhidrogéneket is adagolnak a gyártás során. A vinil-klorid növeli a mutációk gyakoriságát, születési rendellenességeket, embernél agyrákot okoz, és rombolja az immunrendszert. Gyártása során higany keletkezik, illetve marad vissza. Évente világszerte tízezer tonna higany kerül élővizekbe, levegőbe. (Forrás: kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu)

Megvan a megoldás, égessük el!?

„Főként faluhelyen gondolják azt sokan, ha elégetik, megoldották a feladatot, hiszen a hamuvá lett műanyag tovább már nem szennyezi a környezetet. Csakhogy ilyenkor nagyon mérgező gázok szabadulnak fel, tehát ez egyáltalán nem megoldás, sőt”, magyarázza a biológus. A PVC elégetésekor különösen veszélyes anyagok, foszgén (harcigáz), vinil-klorid (rákkeltő) és dioxinok (egészségkárosító) kerülnek a levegőbe. 

A polietén és a polipropilén elhamvasztásakor például benzol (rákkeltő, károsan hat a csontvelőre, a májra, az immunrendszerre), formaldehid (súlyos szemkárosító, rákkeltő, tüdővizenyőt okozhat), toluol (csökkent tanulási képességet és pszichológiai zavarokat, valamint impotenciát idézhet elő) valamint szénmonoxid keletkezik. Ez utóbbi minden műanyag égetésekor felszabadul, a gáz a vérre, a keringési rendszerre és a központi idegrendszerre hat. Eszméletvesztést és halált is okozhat. Idegrendszeri problémákat, magzatoknál alacsony születési súlyt, halvaszülést és vele született szívproblémákat idézhet elő. 

Ezeket a veszélyes gázokat persze elkerülhetjük, nemes egyszerűséggel például nem hajolunk a füst fölé, de égetéskor gondoljunk a füstfelhőbe keveredett madarakra, amelyeknek kis mennyiség is végzetesen megárthat. 

Most akkor mit tegyünk?

A legjobb, ha a megelőzésre összpontosítunk, de ha ezt nem tudjuk, akarjuk bevállalni, legalább gyűjtsünk szelektíven. „A műanyag káros hatásai miatt most már nem iszunk palackozott vizet. Nagyon sokáig azt ittunk, aztán egyszer csak feltűnt, hogy rengeteg műanyagpalackot dobunk el. Ezért felhagytunk vele”, adja az egyik lehetséges megoldást Nagy H. Beáta. „Az esetek többségében textilből készült szatyorral járunk vásárolni. A boltban sem vesszük el az előzékenyen felajánlott műanyagszatyrot. Ha például túrkálókban vagy máshol kis műanyazacskót ad az eladó, nem fogadjuk el”, adja a másik tippet a biológus. 

Ha valaki olyan kistelepülésen él, ahol nincsenek szelektív kukák, kérvényezze a városházától. A polgármesteri hivatal köteles olyan hulladékgyűjtő és feldolgozó céget megbízni a település tisztán tartásával, amely odafigyel a szelektív hulladékra. Ezért fizetünk szemétpénzt. A köztisztasági vállalatok tehát kötelesek szelektív kukákat elhelyezni a településen, kötelesek rendszeresen, a háztartási szeméttel nem összekeverve elszállítani ezekből a szemetet olyan feldolgozókba, ahol újrahasznosítják. 

„Már egy ideje a mi udvarunkon is külön kuka van a műanyagnak, a papírnak és a fémnek. Elterjedt egy szóbeszéd az udvarban, hogy nem érdemes oda gyűjteni a szemetet, hiszen úgyis a rendes kukába ürítik az egészet. Szerencsére, kiderült, hogy nem igaz. Láttuk, hogy külön kukásautó viszi el a különválogatott hulladékot”, magyarázza a biológus.

Ha a pillepalackokat még össze is préseljük, esetleg ki is öblítjük a joghurtos dobozt, mielőtt a sárga színű szemetesbe dobjuk, már sokat tettünk a környezetünkért. Innen már csak egy lépés a megelőzés. Várjuk kommentekbe, ki hogyan előzi meg a műanyag használatát.