Miért kérdeznek olyant tőlünk, amit nem tanultunk? Sírni szabad? Muszáj volt éppen gyereknapra tenni a felmérőt? – három olyan kérdés, melyeket a másodikos gyerekek fogalmaztak meg az országos felmérő után. A pedagógusok egyöntetű véleménye: nem tesz jót a gyerekeknek a felmérésnek ez a módja.

Nagyszünet. visszafogott játszadozás az udvaron. Az anyanyelv országos felmérőjén is túl vannak a másodikos gyerekek. Hétfőn a románt szenvedték meg, kedden az anyanyelv vizsgát, szerdán következik a matematika. „Kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert a matematika a kedvenc tantárgyuk. Legalábbis eddig ez volt”, vezet be az országos felmérő részleteibe Györffy Mária Magdolna gyergyószentmiklósi tanítónő.

Apă, casă, mere, pere

A gyerekek egyelőre csak örvendeznek, hogy túl vannak a nehezén. Egyáltalán nem értik, hogy miért kellett nekik a gyereknapot azzal tölteniük, hogy készüljenek a felmérőre, olyan feladatokból, melyeket még nem tanultak, nehezen tudják felfogni, hogy sietni, rohanni kell a feladatok megoldásával, holott eddig a tanító néni az alaposságra, pontosságra, minőségi munkára tanította őket és arra, hogy mielőtt leadják a felmérőt, még egyszer nézzék át, minden helyes volt-e. Huszonöt perc csak elolvasni és értelmezni is kevés volt, nem hogy megoldásokat is leírni, hol marad még az ellenőrzés? „Én azt írtam, hogy apă, casă”. „Én meg hogy mere s pere. De nem tudom, mit kellett volna írjak”, avatnak be titkaikba a kicsik.

Az egyik kislány elkeseredve szomorkodik a sarokban, és tudja ugyan, hogy a jegy nem kerül be a naplóba, neki akkor is nagy trauma, hogy két-három minősítéssel is gyengébbet kap, mint általában, pedig lelkiismeretesen tanult egész évben, és amit a tanító néni megtanít, abból jó eredménnyel teljesít. Ráadásul meg a gyenge jegyért a szülei is megbüntetik. Egy másik kislány első kérdése ez volt: sírni szabad? Mert már akkor érezte, hogy a felmérője gyengén fog sikerülni, és a szülei emiatt büntetni fogják: nem játsszhat, nem biciklizhet, nem kirándulhat, nem találkozhat barátnőivel.

Ne verjék a szülők a gyerekeket!

A legnehezebb dolga a tanítóknak talán nem is a javítás, holott az is fejetlenül van megszervezve. És még a gyerekek felkészítése, hogy mire számítsanak, hogy ezeket a feladatokat nem a tanító állítja össze, hanem idegen bácsik és nénik, akik nem ismerik őket, sem képességeiket, talán még ez a feladat is mondhatni gyerekjáték a pedagógus számára. A legnehezebb megértetni a szülőkkel, hogy ha a gyerek nem az elvárások szerint teljesít, az nem az ő hibája.

Több pedagógus is arról számolt be, hogy folyamatosan kérik, mi több könyörögnek a szülőknek, hogy ne tartsák több hetes büntetésben a gyerekeket, ne vonják meg tőlük a játék lehetőségét, a kirándulásokat, a barátaikkal való együttléteket, csak azért, mert sokkal gyengébb eredményt értek el a felmérőkre való felkészüléshez szükséges feladatlapoknál, mint az év nagy részében.

A követelményt teljesíteni lehetetlen

Egyöntetű vélemény: a felmérés ebben a formában nem tesz jót a gyerekeknek. Fölösleges energiapazarlás, óriási stressz a gyerekeknek és a családoknak – ez a két leggyakrabban megfogalmazott „hozadéka” az országos felmérésnek. Másodikos gyerekekről lévén szó, az egyik legnagyobb probléma, hogy a felmérés összeállítói nem veszik figyelembe sem az életkori sajátosságokat, sem a tantervet.

Erre már csak bónuszként jön a székelyföldi gyerekeknek az anyanyelvként oktatott idegen nyelv. Legnagyobb probléma azonban, hogy nincs következetesség: miközben a tanítók arra nevelik a gyerekeket, hogy legyenek nyugodtak, csak arról kell számot adniuk, amit az iskolában megtanultak, addig a kis 7-8 évesek azzal szembesülnek, hogy olyan tételek szerepelnek a lapjaikon, melyekről még nem is hallottak.

„Két-három hete fejeztük be románból az összes betűnek a megtanulását. És most több oldalas tesztet kellene nekik elolvasniuk, értelmezniük és megoldaniuk 25 perc alatt, percenként nagyjából egy feladatot. Olyan kifejezésekkel, melyek még negyedik osztályban is gondot okoznak, nem hogy másodikban, amikor még az olvasási készség is alakulóban van”, fejtette ki a tanítónő.

Szintén nagy probléma, hogy míg a tanterv egyáltalán nem részesíti előnyben a gyerek gondolkodásának a nevelését, hogy analizálni és szintetizálni tudjon, addig ez a készség alapvető követelmény a felmérőkön. Úgy vannak összeállítva ugyanis, hogy a másodikos gyerek miután elolvasta a közel egyoldalas ismeretlen szöveget, és másodpercek alatt értelmezte is, utána egy pillanat alatt ki kell keresnie a szövegből a feladatok által pontosított részleteket és a szöveg alapján megkeresni a helyes választ.

„Ebben a korban ez egyértelműen lehetetlen. Jó két évet tolhatják előre a vizsgatételeket: hatodikosoknak a negyedikes anyagot, negyedikeseknek a másodikost és a legkisebbeknek egy teljesen új felmérőt kellene összeállítani ”, véli a pedagógus. Ugyanakkor azt remélik, azáltal, hogy a felügyelő tanárok nem segítenek a vizsgázó gyerekeknek és hagyják az eredményeket természetesen alakulni, elérik azt, hogy a teszteket összeállító szakemberek átgondolják a programot, vegyék figyelembe az életkori sajátosságokat, az értelmi és érzelmi fejlettséget korosztályok szerint és hagyjanak fel a fölösleges stressz-faktorok kialakításával, melyek a családi békére, a gyerekek pszichológiai fejlődésére is nagyon negatívan hatnak.