Egy Fazakas Dorka néven regisztrált Facebook-felhasználó kedden délben tett közzé egy álhírt, miszerint a Szent György Napok szervezői úgy döntöttek, az idei tűzijáték teljes költségét helyi árvaházak megsegítésére fordítják. A hír futótűzként terjedt, a szervezők még aznap reagáltak a kacsára. A maszol.ro interjút készített a rejtélyes személlyel.

Miért épp a tűzijátékot választottad ki a Szent György Napok megannyi költekezése közül?

A tűzijáték csak egy ürügy volt. Úgy gondolom, hogy a kisebbségekre figyelni fontosabb bárminél, egy közösség akkor tud előre haladni szerintem, ha egyszer azzal foglakozik ami lent van, amit elrejt és lenyom, vagy akár ignorál. Tapasztalataim szerint egyszer fel kell emelni azt, ami lent van, hogy majd közösen haladjunk. Úgy érzem, hogy ami Szentgyörgyön történik, az szomorú,  hazudunk egymásnak: mindenben mi vagyunk a legjobbak és a legnagyobbak… hübrisz, vagy szánalmas vakság. Úgy éreztem, a tűzijáték ennek a legjobb metaforája, egy csilli-villi dolog, miközben az a kérdés, hogy hogyan bánunk a kisebbségekkel, a románokkal, a szegényekkel, a munkanélküliekkel, a fiatalokkal, az öregekkel, a kórházban levőkkel, és még sorolhatnánk, hogy mire nem figyelünk oda. Lessük Európát, és ugatunk hangosan, de csak a nyugati giccset majmoljuk, a saját kultúránkat – nem a nemzetit – populizmussal hígítjuk.

A társadalom rengeteg pénzt költ luxusra, szerinted van, ami elfogadható ezekből?

Minden belefér, csak az arányokra kell ügyelnünk. Szentgyörgy olyan, mintha itt mindig farsang lenne, aki kijár, vagy bulizik, úgy tesz, mintha legalább ötezer eurós fizetése volna. A Szent György Napok is egy ilyen rendezvény lett, képmutató, nem szerény és nem alázatos. Szerintem a középút lenne jó, az ünnepekre szükség van, de meghittebbet, emberségesebbet és kevésbé fogyasztási kényszerbe fulladtat kellene szervezni.

Miért a névtelenséget, a Facebookra posztolt álhírt választottad mint eszközt, hogy elmondd a véleményed?

Fazakas Dorka vagyok! Naiv kislány. Eddig Facebookom sem volt. Alázatos megfigyelő voltam, de úgy gondoltam, hogy nem találok más eszközt arra, hogy szót kapjak. Nem volt egyszerűbb múltam, mint másnak. Kicsit érzékenyebb vagyok talán, mint a többi ember, ezért szégyenlős, és visszahúzódó is. A Facebookon, mivel sokan nem ismernek, úgy éreztem, hogy hangot adhatok a szerény véleményemnek, pedig nem vagyok aktivista – én csak egy ötletet akartam feldobni. Nem gondoltam, hogy a véleményem ekkora botrányt okoz, de nem is bánom, hogy így történt. Úgy érzem, akadt, aki értett, és volt, aki nem. Ezt is megértem, sajnálom, ha bántottam valaki személyes szabadságát.

Milyen válaszra, reakciókra számítottál, és mit szólsz a szervezők közleményéhez?

Nagyon bántott a válaszuk, félreérthetően is reagáltak. Ők nem foglalkoznak a kicsivel és a kisebbségekkel, még nagyobb tűzijátékot adtak válaszul, metaforikusan értve. A tűzijáték alatt egy nagyon kedves bácsi (Havasi Balázs zongoraművész – a szerk.) fog játszani, mi meg felfelé nézünk közben, nézzük és hallgatjuk a tűzijátékot. Nem is tudom, hogyan fogja érezni magát, mikor tudja, hogy nem hallja őt senki. Ez az illusztráció illusztrációja, már nem tudni, ki kit fest alá. Ilyen a Szent György Napok, szemfényvesztés minden érzékünknek. Én úgy gondolom, sokkal szebb a zongorajátékot gyertyák mellett hallgatni, pénzt gyűjteni a rászorulóknak, vagy építeni egy utat, bármit, aminek haszna származna. A tűzijátékot támogató cég bejelenthette volna, hogy karitatív célra fordítja a pénzt, Szentgyörgy lehetne az első város, amelyik előre gondolkodik és alázatos volna.

Számíthatunk még valamire tőled, akár a városnapok, akár egyéb  ügy kapcsán?

Nem! Én nem vagyok terrorista, csak gondolkodom és figyelek, most pedig nem bírtam hallgatással. Fazakas Dorka vagyok, és szeretlek titeket, szentgyörgyiek.