Letakarták ragasztószalaggal a kolozsvári, Fellegváron lévő Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának magyar nyelvű feliratát. Erre Lukács János újságíró kollégánk hívta fel a figyelmet Facebook-oldalán csütörtök este.

Egy éve kérvényezték, de nem kaptak választ

Az ügyben megkerestük az iskola igazgatóját, Kiss Gabriella Csillát, akitől megtudtuk: az intézmény vezetősége azért takarta le ideiglenesen az iskola falára elhelyezett intézménynév magyar feliratát, mert az intézményt működtető megyei tanácstól még nem kapták meg a jóváhagyást a kétnyelvű táblára.

„Figyelmeztettek bennünket, hogy nincs jogunk kifüggeszteni a kétnyelvű feliratot” - fogalmazott Kiss, hozzátéve, hónapokkal ezelőtt, immár egy éve kérvényezték a magyar felirat engedélyezését, ám mindeddig nem kaptak választ, így most újabb kérvényt fognak iktatni a megyei tanácsnál.

Az igazgatónő elmondta: amikor a kétnyelvű tábla elkészült, az iskola vezetősége nem tudta, hogy külön megyei tanácsi döntésre is szükség van a kihelyezéséhez. Nemrégiben félhivatalos úton figyelmeztették az iskola vezetőségét, „bánjon óvatosan” a magyar felirattal mindaddig, amíg nem kapja meg a jóváhagyást az megyei önkormányzattól. Ezért döntöttek úgy, hogy ideiglenesen leragasztják a magyar nyelvű feliratot, kérvényt iktatnak a megyei tanácsnál, és majd annak függvényében, hogy az milyen elbírálást kap, eltávolítják a ragasztószalagot, vagy új névtáblát helyeznek ki, amin csak románul szerepel a felirat.

Vákár István nem is tudott erről

Vákár István, Kolozs Megye Tanácsának alelnöke meglepődött, amikor az ügyről faggattuk, ugyanis, mint elmondta, egyáltalán nem tudott a tábla sorsáról. Sem a kérvényről nem tudott, sem a felirat leragasztásáról. „Ha egy figyelmeztetéstől megijedünk, elveszítjük a kicsi bástyáinkat” – fogalmazott, arra utalva, hogy nem tartja jó döntésnek a magyar nyelvű felirat leragasztását. Vákár úgy véli, ilyen helyzetben a hivatalos úton kell eljárni, kérvényt kérvényre iktatni, és „ha fentről jön a leragasztás, akkor azt hagyni kell, de nem önszántunkból megtenni”. A megyei tanács alelnöke teljesen természetesnek tartja a magyar nyelvű feliratozást az intézmény falán, hiszen Erdélyben ez az egyetlen iskola, amely magyar családból származó hallássérülteket, halmozottan sérülteket fogad és ellát.

Hangsúlyozta, nem látja akadályát a kétnyelvű tábla jóváhagyásának, emlékeztetve arra, hogy amikor az iskola nevét megváltoztatták, és belefoglalták Kozmutza Flóra nevét, akkor is sikerült átvinni a tanácsülésen a döntést.

Egyetlen ilyen jellegű magyar intézmény

Mint megtudtuk, az intézmény kétnyelvűsége a magyar nyelv mellett a jelnyelvet jelenti. „Más-más jelrendszer érvényesül egy-egy régióban, és nyelvi közösségen belül. Így például a mi jelnyelvünk különbözik a magyarországitól, hisz minden nyelvnek megvan egyrészt a maga jelrendszere, de azon belül is a lokális jelek érvényesülnek” – magyarázta az igazgatónő, hangsúlyozva az intézmény egyediségét és létfontosságát.

A Kolozsvári Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskola nagy hagyományokkal rendelkező, 1888-ban alapított állami intézmény, amely óvodát, iskolát valamint diákotthont foglal magába: 110 magyar, főképp hallássérült diák tanul itt, de helyet kapnak más sajátos nevelési igényű gyerekek is: értelmi fogyatékosok, halmozottan sérültek, autisták – tudtuk meg az intézmény igazgatójától. Az oktatás két óvodai csoportban és 14 iskolai osztályban történik, Erdély szinte minden részéből fogadnak gyerekeket, mivel az iskola az egyetlen magyar tannyelvű intézmény hallássérült gyerekek számára az országban.

Az iskola névadója, Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichológus, francia-német-magyar szakos középiskolai tanár volt. A magyar gyógypedagógiai pszichológia művelője, megújítója, működési körének kiszélesítője, rendszerbe foglalója, az író Illyés Gyula felesége. 1938-tól végzett öt éven át Doboz községben, nyári szabadsága idején, falusi nincstelenek gyermekein összehasonlító pszichológiai vizsgálatokat abból a szempontból, hogy a nyomor hogyan befolyásolja a szellemi fejlődést. Ennek egy része megjelent Illyés Gyula: Lélek és kenyér című munkájában. A Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó részlegben ambuláns módon szolgáltatásokat adott munkatársaival a sérült gyermekeknek és családjuknak. Iker- és családfavizsgálatokat, értelmességi és ösztönvizsgálatokat, a budapesti lipótmezei elmegyógyintézetben pedig olyan pszichológiai vizsgálatokat végzett, amelyekkel hozzájárult a később világhírű Szondi-teszt kidolgozásához. Szerinte a gyógypedagógiai munka művészi munka, embernevelés, mint minden jó pedagógusnak a munkája. Budapesten élt, 1995-ben halt meg.