GIF-es húsvéti köszöntő, digitális „közösségi” tojásírás, ünnepi fényképek, videós locsolás, Facebookon terjedő húsvéti versek, online szertartások válthatják fel idén a húsvét tradícióit. A koronavírus miatti kijárási tilalom csendesebbé, családiasabbá teszi az ünnepet. De nem eltűnteti a népszokásainkat, hanem ellenkezőleg: átértékeli, alakítja azokat – vélik a Maszol által megkeresett erdélyi és moldvai néprajzkutatók és hagyományőrzők.

A hosszúra nyúló kijárási tilalom a böjti időszaknak nagyon kedvező lehetőséget biztosított: volt idő befele fordulni, tisztogatni és tisztálkodni, ugyanis soha ennyi időnk nem akadt a külső-belső takarításra – emelte ki Cserey Both Zsuzsa kolozsvári néprajzkutató, aki úgy véli, hagyományaink mindig is alakultak, hiszen úgy tudnak jól működni, ha élnek. Az élő kultúra szükségszerű velejárója a változás, alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez, életformához és ritmushoz.

Szokásainkat tehát nemcsak őrizhetjük, hanem magunk is megteremthetjük úgy, hogy mai igényeinkhez igazítjuk, és nem kövületekként, hanem élőkként kezeljük azokat. Hozzátette, az alakulásukhoz sokkal több időre van szükség, ezért nem gondolja, hogy „az idei karantén nagy befolyással lenne az olyan hosszú múltra tekintő hagyományainkra, amelyek már ennél sokkal nehezebb megpróbáltatásokat is túléltek.”

Kalotaszeg: „aranyosvízben fürdenek nagypénteken”

A tavaszi ünnepkör naptári ünnepeinek sora virágvasárnappal veszi kezdetét. Mivel húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, rengeteg a termékenységgel kapcsolatos népszokás, amelyeknek jelentős része nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azok mentén, mintegy velük párhuzamosan maradtak fenn, egy-egy falusi közösség ünnepi szokásaiként – ismertette Cserey Both Zsuzsa néprajzkutató.

Elmesélte, virágvasárnap legtöbb helyen a fiatalok kimentek az erdőre virágot szedni, a katolikus falvakban barkát szenteltettek, amelyet aztán felhasználtak rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villám elhárítására. Barkaágat még azoknak is osztottak, akik nem tudtak elmenni, szenteltetni – „ez egybecseng a karantén adta egymásrautaltsággal, hiszen most is egymást segítik ki az emberek, főleg az idősebbeket bevásárlással, ügyintézéssel”.

Nagycsütörtökön, Jézus elárultatásának és elfogatásának napján spenótot, friss csalánból készült főzeléket ettek a jó termés reményében, de még a csirkék ételébe is friss zöldet kevertek. Ezzel a nappal kezdődően a feltámadás napjáig elnémulnak a harangok, vagyis „a harangok Rómába mentek”. Helyettük általában egy erre a célra használt faszerkezettel, vagy más faeszközökkel kerepelnek, kelepelnek ilyenkor. Van, ahol már ekkor elkezdik a tojások festését.

Nagypéntek a legszigorúbb böjt napja, amikor még a protestáns vallásúak is böjtölnek, és általános munkatilalmi napnak tartják. Kalotaszeg egyes falvaiban ezen a napon háromszor is ruhát cserélnek. Reggel feketealjú, délben kék vagy zöld aljú bagaziában (egyfajta lepelszoknya, melynek az alsó sarkait övbe felakasztva viselik), este pedig fekete szőrszoknyában mennek templomba a lányok, asszonyok.

A jellegzetes böjti ételek ilyenkor a főtt vagy pattogatott kukorica (kokas), paszuly, olajos krumpli, kakastejes puliszka (az aszalt szilvát vagy más gyümölcsöt megfőzték vízben és tej helyett azt mertek a puliszkához), mákoslőnye (mákosguba), bagolytüdő (aszalt gyümölcs), csík (hosszúra nyújtott nudliszerű tésztaféle). A víznek betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak, ami ezen a napon hangsúlyosabb szerepet kapott.

Úgy tartották, hogy aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség és még szép is lesz. A nagypénteken hajnalban hozott vizet „aranyosvíznek” nevezték és szótalan kellett hozni, vagyis sem menet sem jövet nem volt szabad megszólalni, mert csak úgy volt hatása. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken a mosakodás, mert Jézust, amikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakba, amitől az megszentelődött.

Nagyszombaton a módosabb kalotaszegi falvakban a fiatalok megajándékozták egymást: a legények szőrkendőt, illatos szappant, esetleg gyűrűt küldtek a szeretőjüknek, amiért cserébe a lány csipkés zsebkendőt adott vagy megújította a legény kalapjában levő bokrétáját. Szombatról vasárnapra virradóra vagy húsvétvasárnap került sor a határjárásra vagy határkerülésre, amely abból állt, hogy tapasztaltabb idős emberek és fiatalok együtt kerülik meg a település határát. A földterületek megkerülése során ellenőrzik a fiatalok által még az ünnep előtt megújított határjelek épségét és a legfiatalabbakat testi fenyítésben részesítik, hogy halálukig emlékezzenek a faluközösség birtokainak kiterjedésére és végpontjaira.

Húsvétkor, akárcsak karácsonykor jellemző volt a három napig tartó tánc, amelyre külön muzsikust fogadtak. Sok helyen vasárnap délután festik piros színűre a tojást, de zöld és kék színű tojások is előfordultak. Manapság már a szivárvány minden színében festenek, pedig egykor a színnek is jelentősége volt. A locsolás mai módja, vagyis a kölnivízzel való megöntözés nagyjából csak a második világháború után terjedt el. Azelőtt legtöbb helyen a vederrel való leöntés volt a jellemző. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. Jellemző volt csapatokban menni a lányos házakhoz. A víz tisztító erejébe vetett hit az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik.

Háromszék: kék tojás a kikosarazott legénynek

Benkő Éva, a Guzsalyas Alapítvány elnöke elmondta, Háromszéken a locsolás hagyománya maradt fenn leginkább, ezért is érzik feladatuknak, hogy az asszonyoknak és lányoknak megtanítsák a tojásírást és annak különböző technikáit. Bereck községben például a legények nagyobb csoportokba összeverődve énekszó mellett járták be a leányos házakat, ostorral rittyegtettek és burrogtatót is vittek magukkal hangszer gyanánt, ami faedényből, bőrből és lófarokból készült. Az öntözés után pedig pálinkával kínálta meg a társaságot a gazda.

Kovásznán is nagyobb csoportokba verődtek a legények, a ház kapuját kitárva az ostorral rittyegtető locsolta meg a leányt, ezt követően az udvaron cigányzene mellett énekeltek és táncoltak a fiatalok. A gazdasszonytól tojást, kalácsot kaptak, amit egy nagy ládába tettek. Árapatakon a leányok egy lúdtojást is megírtak a tyúktojások mellett: a lúdtojást a szeretőjük vette el. A húsvét utáni szombati napon közösen fogyasztották el azzal a pogácsával, amit a legény a leánynak a földvári sokadalomban vett – ismertette az alapítványelnök, hangsúlyozva, hogy a locsolás és a tojásírás jelentőségteljes napjainkban is.

A térségben fontosságot tulajdonítottak a tojások színének és mintázatának is, a virágmintázatú tojásokkal a legények iránt érzett szimpátiájukat fejezték ki a lányok, a leveles mintázattal a férfiasságot erősítették, az ujjas, kezes minták pedig a védelmet jelentették.

A háromszéki tojások többszínűek: megjelent a sárga, a vörös, a zöld és a fekete is, és ezek keveredése sötétebb tónust kölcsönzött a tojásoknak – adta tudomásunkra Benkő Éva. Hozzáfűzte, a különböző ünnepkörök hagyományai szorosan összefüggtek a térségben: ha farsangkor nem táncoltatta meg a legény a leányt, és húsvétkor megjelent nála locsolási szándékkal, akkor a leány kékszínű tojással kosarazta ki.

Moldva: locsolás helyett fehérvasárnap

Tímár Karina néprajzos, a Történelem és Néprajz Doktori Iskola hallgatója elmondta, Moldvában vallási vonalon maradtak fenn népszokások, hiszen a húsvét a kereszténység legjelentősebb ünnepe, az erre való felkészülés pedig újulást, tisztulást jelent. A vallási szokások között említhetjük a szigorú böjtöt, amit hamvazószerdától kezdve tartanak a moldvai keresztények. Virágvasárnap barkát, azaz pimpót szenteltetnek, annak egy „picusát” a gyermekek megeszik, hogy megvédje őket a betegségektől, azonban szenteletlenül nem viszik a házba, mert rontást hoz az ott élőkre.

Timár Karina rávilágított, voltaképpen a nagyhét az, ami érezteti az emberekkel, hogy közeleg a feltámadás, ilyenkor rituális cselekvéseket végeznek a moldvaiak: nagyszerdán keresztutat tartanak, és körmenettel járják be falvaikat. A kijárási tilalom miatt nem tartottak körmenetet a hívek, hanem ki-ki otthonról imádkozott. Nagycsütörtökön, amikor a „harangok Rómába mennek” kelepelőkkel miséznek, szentségimádást tartanak a templomokban, és ettől a naptól kezdve kicsitől nagyig felváltva virrasztanak a templomokban, őrzik a szentsírt. Ezen a napon festik meg a tojásokat is.  

Nagypénteken tartják a hét legszigorúbb böjti napját, amikor nem érintkeznek tojással, hússal, ecettel és csalánnal sem. Bűnnek tartják, hogy abból a csalánból, amellyel „a katonák Krisztus Urunkat verték”, ételt főzzenek. Pusztinában nagypéntek hajnalán friss, hideg kútvízzel mosnak arcot az emberek, mert úgy hiszik, azzal letisztítják minden bűnüket. Ilyenkor kiteszik a hozomány darabjait szellőzni, mert a nagypénteki szellő távol tartja a kártevő rovarokat.

Nagyszombaton az utolsó simításokat végzik: kalácsokat és pászkát sütnek, este részt vesznek a feltámadási szertartáson, ahol vizet és tüzet szentelnek, és az „újtűz” után megmaradt széndarabokat a kisgyermekes édesanyák viszik haza, hogy amikor a gyermekük nem tud aludni, akkor vízvetéshez használják azokat. A tér- és időhasználatnak kiemelkedő szerepe van, a tárgyak és a szövegek rituális jellegűek, hiszen vizet és tüzet csak húsvétkor szentelnek együtt, és csak a templom előtt végezheti a páter – hangsúlyozta Tímár Karina néprajzos.

Felhívta a figyelmünket arra is, hogy Moldvában nem járnak öntözni a fiatal legények: helyette „tojáscserét” tartanak a szomszédok és barátok között, az ünnep utáni vasárnap pedig az úgynevezett fehérvasárnapot ülik: meglátogatják a komáikat, komatálat visznek a barátaiknak.

„Az élő kultúra szükségszerű velejárója a változás”

Cserey Both Zsuzsa néprajzkutató leginkább a locsolkodást félti, mert úgy érzi, kiszorulóban van ez a hagyomány. „Pedig nagyszerű lehetőség a lányoknak, asszonyoknak nőként, női szerepükben pompázni. Szépen, ünneplőbe öltözötten várni az erősebb nemhez tartozókat, akik ezen a napon csakis hozzájuk jönnek el, csakis rájuk figyelnek” – vélekedett a néprajzkutató, aki azt is tapasztalja, gyakran panaszkodnak utólag a lányok, hogy hiába tanultak szép tojásokat írni, hiába várták hímesekkel a locsolókat, azok nem keresték fel őket. Úgy gondolja, idén biztosan tele lesznek a közösségi portálok gyönyörűen megírt tojások fényképével, záporoznak majd üzenet formájában az előre és másvalaki által megírt versikék, de reméli, hogy legalább egy sornyi személyes üzenet is kerül a képek, GIF-ek mellé.

Benkő Évától megtudtuk, hiába a kijárási tilalom, Háromszéken a tojásírás hagyományát idén is erősítik: mivel az előző években több ezren vettek részt a meghirdetett közösségi alkalmakon, a 25 éve működő Guzsalyas Alapítvány idén futárral küldte a kesicéket, írókákat, hogy a családok otthoni környezetben díszíthessék tojásaikat. Alkalmazkodva a kijárási tilalomhoz és az online világ térhódításához, virtuális tojáskiállítást is szervez a Guzsalyas Alapítvány, és a családilag elkészített tojások fotóit megmutatja a nagyközönségnek.

Tímár Karina úgy véli, a kijárási tilalom pozitív hatással lehet az ünnepre, ugyanis ebben az időszakban szemlátomást felelevenednek a hagyományaink: sokan elkezdtek kenyeret sütni, énekelni, táncolni, varrni, főzni és imádkozni. A családtagok fizikailag is együtt vannak, jobban figyelnek egymásra. Mivel lelassult a világ, több idő jut a kreatív időtöltésre, a húsvét pedig teret biztosít a tojásírásnak, a finom ételek kipróbálásának, és ami ennél is fontosabb, a lelki megújulásnak.