Jónak vagy elégtelennek tekinthető a magyar részvétel? Az európai parlamenti választások után válaszokat kerestünk arra, hogy milyen társadalmi folyamatok eredménye a magyar közösség megmérettetésen való jelenléte, ezek elemzésére pedig Székely István kértük fel. A politológus szerint annak okai, hogy a magyarság, az RMDSZ átfogó kampánya ellenére is nehezen mozdult ki és járult az urnákhoz, a 2007-es uniós csatlakozást követő szétfejlődésben keresendők. Más a világot járt és más a kizárólag hazai környezetben élő magyar választó szempontrendszere, de értékrendje is, és ez különösen a fiatalok esetében van így – mondta.

Székely István szerint a 6,4 százalékot számláló erdélyi magyar közösségen belül az RMDSZ-nek van egy stabil szavazói köre, ami körülbelül 360 és 380 ezer szavazó között mozog, vasárnap pedig az volt a kérdés, hogy a megnövekedett országos részvétellel párhuzamosan tud-e a törzsszavazatok mellé újakat hozni.

Székelyföldi „hamis biztonságérzet”

A politológus szerint a vasárnapi magyar részvétel kapcsán kínálkozó kérdés az: mi lehetett a gond? „Azt láthattuk, hogy az RMDSZ néhány tízezer szavazattal lépte át az 5 százalékos küszöböt egy igencsak megnövekedett részvétel mellett. Itt azt is megfigyelhetjük, hogy nagyon sokan magukénak érzik ezt a többletet, hiszen kétségtelen, hogy ehhez az eredményhez kellett egy nagyon jó választási kampány, kellett a Magyar Polgári Párttal való összefogás is, kellett az egyházak részéről nyújtott támogatás, és kétségtelenül fontos volt ebben Orbán Viktor támogatása is” – summázta Székely a siker kulcsát, amelyről úgy véli: az eredményes választási kampány után is szembe kell nézni azzal, hogy eltérő a mindennapi valóság  székelyföldi, illetve interetnikus környezetben.  

Székelyföldön az önkormányzatok megerősödése és az etnikailag homogén régió létezése megadja a „kis magyar világ” érzetét – mutatott rá a politológus, aki szerint erre rájön még a magyar állampolgárság, na meg az is, hogy a 2000-es évektől tulajdonképpen egész Székelyföld magyar nyelvű televíziót néz és rádiót hallgat. „Adott emellett egy magyar nyelvű adminisztráció, amelyben a polgár az ügyeit magyarul intézi, magyarul lép kapcsolatba a hatóságokkal. Emellett a „kis Magyarország”-érzet mellett Bukarest főleg problémaként jelenik meg: buta jogszabályok, bürokrácia és a folyamatos zászlóperek, terrorvádak és egyebek formájában, egyfajta negatív érzület társul hozzá. És kétségtelen, hogy a magyar állampolgárság okán is erősödnek a Magyarország irányába mutató kapcsolatok és gyengül a Bukarest iránti érdeklődés – ez pedig nem vád, hanem érthető folyamat. Székelyföld tulajdonképpen soha nem is volt rákapcsolódva azokra a szellemi-politikai áramvonalakra, trendekre, amelyek meghatározzák a román választás politikai környezetét és ennek folytán a választási részvételt. Az, hogy Romániában két éve megy egy hihetetlenül éles korrupcióellenes harc, ez Székelyföldön nem jelentett akkora részvételbeli különbséget, mint amekkorát a román megyékben. Az is gond volt, hogy az RMDSZ nem tudta kellően átütően kommunikálni azt, hogy ami az igazságügyi törvényeket illeti, tulajdonképpen azokat a módosításokat támogatta a parlamentben, amelyeket az Alkotmánybíróság kifogásolt az illető tervezetekben. És ebben hangsúlyozni kellett volna többszörösen azt is, hogy a szövetség egyetért a korrupcióellenes harccal, mindössze azzal a gyakorlattal és eszközökkel vitatkozik, amelyekkel az igazságszolgáltatás intézményei ebben a harcban eljárnak. A tét a titkosszolgálatoknak a politikai döntéshozatalból és igazságszolgáltatásból való kiszorítása volt” – magyarázta Székely István. 

"A másik probléma, amivel magyarázom általában az alacsony székelyföldi részvételt, az az RMDSZ monopolhelyzete, amiből az következik: ha valami nem működik, azért nem az önkormányzat, a közigazgatás, nem a rossz törvények a hibásak, hanem az RMDSZ” – hangsúlyozta, majd hozzátette: ahogy Biharban a törvényt vagy az önkormányzatot szidják egy adott, a mindennapi életben felmerülő problémáért, úgy Székelyföldön ugyanazért a helyzetért az RMDSZ-t. „A hatalmat ott nem a román állam testesíti meg, így az összes létező problémát kivetítik a szövetségre. Ugyanakkor az önkormányzatok esetében is van emiatt egy hamis biztonságérzet, hogy mi magunk meg tudjuk oldani a problémáinkat, Bukarest messze van, Brüsszel pedig még messzebb” – mondta a politológus.

A közösség homogenitása a múlté

„Emlékezzünk vissza: a ’90-es évek elején folyamatosan az ment a román hírfolyamokban, hogy a legnagyobb választói mobilizálás Hargita és Kovászna megyében van, és valóban, akkor a három magyar megye mindig odaállt a képviselet mellé. A 2000-es választásoktól azonban ez megtorpanni látszott, az elmúlt tíz évben pedig azt láthatjuk, hogy egyre nehezebb Székelyföldön mozgósítani” – vázolta a magyar választási részvétel ívét a politológus, aki szerint kétségtelen, hogy a magyar választók távolmaradásának vannak olyan elemei is, amelyek a aktuálpolitika különböző helyzeteihez köthetők.

„Azonban én inkább azt a magyarázatot vallom magaménak, hogy az európai uniós csatlakozás után, 2007-től az erdélyi magyar társadalomban megindult egy nagyirányú szétfejlődés. Hiszen ha megnézzük az országos választási eredményeket, akkor azt látjuk, hogy a Kárpátok gerince egyfajta választóvonal volt a moldvai és délvidéki PSD-s szavazók, illetve az erdélyi, nem PSD-s szavazók között. Ez a térkép azonban most jóval másképp néz ki, hiszen azt látjuk, hogy ott, ahol a gazdaságilag fejlett megyék vannak és egyetemi központok is, ott USR-PLUS győzött, ahol meg egyetem hiányában fejlett gazdasági régiókról van szó, ott meg PNL. A valamikori szociáldemokrata régiók közül irányt váltott Konstanca, Iași és ugyanakkor Szilágy megyében is az USR-PLUS lett az első, de hát ez azért van, mert Dacian Cioloș szilágysági” – mondta Románia választási térképéről Székely István.

Fejtegetésében továbbá azt is hozzátette: az erdélyi magyar közösségben a csatlakozás után létrejött egy olyan réteg, amely ki tudja használni az EU által nyújtott lehetőségeket – egyetemistaként Erasmus-programmal külföldön tanul, világot lát, vállalkozást indít és kihasználja az egységes európai piac lehetőségeit, informatikusként bedolgozója valamely nagy nemzetközi cégnek. „Ők egész egyszerűen már európai polgárként szemlélik ezt az egész történetet. Háttérbe kerülnek vagy nem elsődlegesek számukra az egzisztenciális kérdések, ehelyett bejönnek a posztmateriális értékek: az emberi méltóság, a környezetvédelem, a nemek közötti egyenjogúság és sok ehhez hasonló érték. Ilyen szempontból azt láthatjuk, hogy – bár esetükben is fontos – az identitás nem jelenik meg abszolút domináns szempontként, ami a többi fölé helyezkedik. Ilyen értelemben a nemzeti identitás nem kizárólagos a politikai opcióikra nézvést” – fogalmazott.

Meg kell szólítani a nagyvárosi magyar fiatalokat

Az USR-PLUS sikeréhez hozzájárult a gazdasági prosperitás ténye, illetve az egyetemi központok hatása is, hiszen az alakulat számíthatott – Székely István szerint – az európai integráció nyerteseire, az idegen nyelveket beszélő és magasan képzett fiatalokra, akik már egy másik dimenzióban fogalmazzák meg önazonosságukat. „Ez egy nagyon gyors folyamat. És itt párhuzamként a magyarországi Momentum alakulat hihetetlen és gyors élre törését hoznám fel: a semmiből lett egy 14 százalékos párt a magyar politikában. És ugyanez történt most Romániában is” – summázott a politológus.

Az RMDSZ hagyományos szavazóját Székely István elsősorban középfokú végzettségű, középkorú vagy idős, főként vidéki környezetben élő személyként írta le. „Ez nem egy tudatosan kiválasztott réteg, hanem elsőként azért van, mert ezt a réteget könnyebb beazonosítani, könnyebb megszólítani. És én azt látom az RMDSZ helyi szervezetiben is, hogy a mozgósításkor nem a lakótelepekre szaladnak, hanem kimennek a környező magyar falvakba és ott próbálják mobilizálni az embereket. Mert az a tudás, ami felhalmozódott a politikában, elsősorban az RMDSZ tradicionális szavazóbázisának megszólítására elégséges. Gyermekcipőben jár és a figyelem tekintetében nem első számú célkitűzés az Erdély városaiban, de főleg nagyvárosaiban élő magyar fiatal rétegnek a megszólítása” – mutatott rá a politológus. Úgy vélte, ha az RMDSZ-t a magyar kisebbség identitásmegőrző, emancipációs programjaként értelmezzük, akkor azt is látni kell, hogy ez a kisebbségi identitás nem Kézdikőváron veszélyeztetett, hanem Kolozsváron, ahová informatikusként a kézdikővári család gyermeke letelepedik.

„Az RMDSZ-nek meg kell találnia ezzel a réteggel a hangot, be kell építenie ezt a célcsoportot politikai diskurzusának középpontjába, hiszen különben saját jövőjét éli fel” – vonta le a következtetést Székely István.  Hozzátette: a kisebbségi érdekvédelemnek ugyanakkor meg kell birkóznia egy újfajta populizmussal is, amelynek központi témája a korrupció, és amely az Európai Parlamenti választásokon kampányát is uralta.