Török Zsolt ötödik magyarként szeretne a világ tetejének számító Mount Everestre jutni. Az aradi hegymászó március 20-án indul két román társával egy kereskedelmi expedíció keretében a 8848 méter magas Csomolungmára, és a „cél szentesíti az eszközt” alapon oxigénpalackot is készül használni a siker érdekében.

Olvastam valahol, hogy fejenként 40 ezer euróra van szükség az expedícióhoz. Ennek hány százalékát sikerült mostanáig összegyűjteni?

Igen, körülbelül ekkora összegről beszélünk. Jelenleg a pénznek 80 százaléka van meg.

Mikor és kikkel vágsz neki?

Március 20-tól arrafelé bármelyik napon indulhatunk. Én március 20-ra tettem az indulást, de még tárgyalunk az irodával, amely az expedíció adminisztratív és logisztikai részét intézi.

A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy 8848 m magas (2010-es nepáli mérés szerint; más mérések során 8840 és 8850 m közötti magasságot állapítottak meg), és évente kb. 4 milliméterrel nő. A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”. 1953. május 29-én helyi idő szerint 11:30-kor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tendzing Norgaj elérte az Everest csúcsát. Néhány évvel később Tendzing elismerte, hogy Hillary tette először lábát a csúcsra.

Az egyik legnagyobb, Mount Everest-expedíciókra szakosodott szervezőirodánál, a londoni székhelyű Summit Climbnál „fizettünk be” a csúcsmászásra, hozzájuk kell alkalmazkodni. Csapatunk három tagú: Iustin Ionescu, a Román Hegymászó Szövetség elnöke, Teo Vlad és jómagam. Ionescuról azt kell tudni, hogy ő az egyetlen romániai hegymászó, akinek sikerült egyetlen kalendáriumi évben két 8000-est is megmásznia. Teo Vlad ott volt velem a Nanga Parbat-expedícióban, őt nagyon jól ismerem. Feltétlenül el kell mondanom, hogy Iustin Ionescu oxigénpalack nélkül, Teo Vlad és én pedig oxigénpalackkal próbálunk feljutni a világ tetejének számító Mount Everestre.

Korábbi mászásaid alkalmával te is oxigén nélkül indultál.

A Mount Everest olyan hegy, amit általában oxigénnel másznak. Nagyon ritkán történik meg az, hogy valaki oxigén nélkül vág neki. De aki ezt meg is teszi, annak a többi oxigénes mászóval kell másznia, ami óriási hátrányt jelent számára. Ugyanis nem mindegy az, hogy milyen ritmusban mászol. Amikor egyedül mászol, akkor beállsz a saját ritmusodba, koncentrálsz, és minden úgy történik, ahogy eltervezted. De ezt nem teheted meg a Mount Everesten, ahol profi hegymászók mellett rengeteg amatőr turista, kereskedelmi expedíció ügyfele is van, akik a világ legmagasabb hegyén tanultak meg a jégcsákánnyal bánni. Borzasztóan nehéz ezzel a társasággal zöld ágra vergődni. A 8848 méter magas hegy megköveteli azt, hogy nagyon sok órát tölts el a halálzóna felett. Életedet és egészségedet kockáztatod, de nem azért, mert a heggyel nem bírsz, hanem egyszerűen azért mert nem tudsz haladni a többi embertől. A Hillary-lépcsőnél állni kell, az északi oldalon az Első, Második és a Harmadik Lépcsőnél van úgy, hogy egy órát kell várnod. Oxigén nélkül abban a hidegben, azon a magasságon az az egy óra akár az életedbe is kerülhet. Ez a hegy nagyon vitatott, ugyanis ide nem profi hegymászók mennek, hanem a világ minden szedett-vetett hegymászója, akik között akad olyan is, mint én, akinek harminc éves gyerekkori álma, hogy megmássza az Everestet, miközben az Everest már rég nem az az Everest, ami 35 évvel ezelőtt vagy 1953-ban volt.

Az igazi hegymászó az, aki képes arra, hogy saját maga erejéből megmásszon egy hegyet. A Himalájában szinten minden mászás külső segítséggel történik és pont ezért a himalájai mászók el is bizakodnak saját maguktól és borzasztóan sebezhetővé vállnak akkor, amikor beüt a probléma. Az igazi nagy öregek olyan tudással rendelkeztek, hogy a legsanyarúbb körülmények között is találtak megoldást, komplex módon művelték a hegymászást. A mai hegymászók beállnak a sorba, egy olyan sorba, amibe most én is beállok, és megmásznak egy hegyet.

A tiszta mászás konkrétan azt jelenti, hogy kivonul a hegyre egy komoly, ütőképes, felkészült hegymászó csapat, amely semmilyen segítséget nem vesz igénybe. Ezt tettük mi a Nanga Parbaton, nem volt kiépített útvonal, serpa, mindent magunk végeztünk el. Az Everesten ez nem lehetséges jelenleg, oxigénnel vagy oxigén nélkül rácsatlakozol a kötélrendszerre, és fölvonszolod magad a csúcsra, aminek a kiépítésén korábban legalább 200 serpa dolgozott. Az Everest nem az a hegy, ahol én be akarom mutatni a hegymászói tudásomat, ezt a csúcsot egyszerűen el kell érni.

Lehet, hogy felkészülten mész ki, akklimatizálódtál, de mégis ott halsz meg tüdő- vagy agyödémába, annyi minden történhet a szervezeteddel abban a magasságban, ha túlfeszítheted a húrt.

Te lehetsz a második erdélyi magyar Erőss Zsolt után, aki feljut a világ tetejére.

Igen, és erről jut eszembe, hogy tulajdonképpen Erőss Zsolt is oxigénnel mászta meg a Mount Everestet. Ez azután történt, hogy meghaltak egy páran, és a magyarok négyszer próbálkoztak sikertelenül oxigén nélkül. Erőss Zsolt feljutott a 8750 méteres Déli-csúcsra, ahonnan vissza kellett fordulnia, vette az oxigénpalackot, és megmászta az Everestet. S ez azért történt így, mert a magyar állam – indirekt módon - odaszólt neki, hogy most már négy éve pénzeli az expedíciót, mutasson már fel végre eredményt, legyen meg végre az első magyar Everest-mászás. S akkor ő kénytelen-kelletlen megcsinálta, felmászott.

Az első magyar, aki feljutott a csúcsra, a felvidéki Demján Zoltán volt 1984-ben, aki egy csehszlovák expedíció keretében ért fel. Első magyar állampolgárként a csíkszeredai születésű Erőss Zsolt érte el a csúcsot 2002. május 25-én. Öt évvel később, 2007. május 23-án Jelinkó Attila a déli útvonalon, Nepál felől megközelítve a csúcsot, oxigénpalackkal ért fel a Mount Everest tetejére. Ezzel ő volt a harmadik magyar hegymászó, aki felért az Everestre. Első magyar nőként Ugyan Anita jutott fel a csúcsra 2009. május 21-én egy nemzetközi expedíció tagjaként. 

Mennyi időt szántok az akklimatizálódásra?

Annyit, amennyi becsületesen szükséges, több mint egy hónapot.  

Miért fontos számodra az ennyire elkommerszesedett Everest megmászása?

Azért, mert én általában kitartok az álmaim mellett. Mondok egy példát. Nem fogok egy Pink Floyd-számot megunni, vagy nem fogom azt mondani, hogy értékét vesztette, csak azért, mert azt az évek folyamán ezerszer és ezerszer lejátszották már a rádiókban. Az Everest egy fogalom. Az én Everestem az 1953-as vagy azelőtti hegy. Én egy hegymászói karriert építgetek, amihez, hogy kerek legyen a történet, mindenképpen hozzátartozik a Mount Everest is.

Gondolod, hogy több ajtó kinyílik, több pénzforráshoz jutsz, ha ott van a neved mellett az Everest is?

Elképzelhető, de sokan támadnának, ha ezt így kijelenteném, mert kommersz mászónak tartanának. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy egy Everestet megmászó alpinista nagyobb presztízzsel rendelkezik, mint egy Nanga Parbat-mászó, mert azt a hegyet az emberek nem ismerik, azt a teljesítményt csak a bennfentesek értékelik. Felmászhatsz egy olyan sziklafalon, amelyik teljesen sima, mint a csempe, de ha egy Everestet másztál…

Sok ember számára a Himalája egyenlő az Everesttel és az Everest egyelő a Himalájával, pedig ez a hegyvonulat legalább akkora, mint fél Európa. Ilyen szempontból nagyon nehéz finanszírozásokat megkapni olyan csúcsokra, mint például a Gasherbrum IV., amely senkinek nem mond semmit, holott ennek a megmászása legalább húszszor nehezebb az Everest megmászásánál. Nekem az az álmom, hogy a jövőben, az Everest után, húzzak egy vonalat, és visszaálljak az eredeti stílusomhoz: erős mászások, jó csapat, de ez mind pénz kérdése.

Apropó csapat. Tavaly nem sikerült az Annapurna-expedíció. A visszatérés utáni nyilatkozataidban éreztem benned egy tüskét, hogy felkészületlen társaid okozták a kudarcot.

Indulás előtt a csapat kapitányaként védenem kellett a társaimat. Ők papíron mindannyian rendelkeztek azokkal a képességekkel, amelyek szükségesek lettek volna a sikerhez. Bíztam benne, hogy a csapat vezetőjeként mindenkiből ki tudom hozni a legjobbat. Ehhez egyetlen dolog kellett volna, hogy hallgassanak rám.

És ez nem történt meg?

Ez nem történt meg. Amit én mondtam, az az egyik fülön be, a másikon ki. Az egyedüli, akit nem tudok hibáztatni, mert egyszerűen nem lehet hibáztatni, Cătălin Neacsu, aki balesetet szenvedett, ráomlott egy kőfal. George Porancia és Cristian Tzecu esetében viszont más jellegű problémák adódtak. Cristian Tzecu például felkészületlenül jött ki, túlsúlyos volt, edzetlen. Meg lehet nézni a fotókat a repülőtéren is. Indulás előtt már nem volt mit csinálni, nem mondhattam neki azt, hogy add vissza a repülőjegyedet, nélküled megyünk.

Ebből okulva milyen garanciád van arra, hogy Iustin Ionescuval és Teo Vladdal nem fog ugyanez történni? Ki fogja most vezetni a csapatot?

A pontos válasz erre az, hogy hárman megyünk, de nem alkotunk a szó szoros értelmében csapatot. Teo Vladdal összedolgozunk majd, mert mi ketten oxigénnel mászunk, őt ismerem a Nangáról. Iustin Ionescu viszont oxigén nélkül vág neki, neki másak az elképzelései. Nagyon remélem, hogy nem áll elő egy olyan helyzet, hogy csúcsmászás napján valamilyen okból kifolyólag segíteni kelljen rajta azért, mert túlértékelte a saját erejét. A tét óriási, pénz, idő, ráfordítás szempontjából. Én azon leszek, hogy, amikor oda kerülünk, akkor mindenki el tudja majd dönteni: megyek, ameddig bírom, de amikor már nem bírom, akkor nem fogom a társaimat visszahúzni.

Az ilyen kereskedelmi expedíciók esetében a szervezők döntik el, hogy mikor van a csúcsmászás?

A Summit Climb nagyon profi kereskedelmi expedíciókat szervez, hozzájut olyan meteorológiai előrejelzésekhez, amikhez mások nem. Akár még a világ másik pontjáról is jönnek adatok, amelyek alapján meg tudják állapítani, hogy mikor lesz a tökéletes nap a csúcsmászáshoz. Ezt a dátumot jóval előtte tudni fogjuk majd, hiszen eleve 8000 méter felett kell aludni a csúcsmászás napján. Szinte svájci óra pontossággal meg lehet állapítani, hogy mikor lesz a csúcsnap. Ez május 16-tól arrafele bármikor lehet. Ekkor történik meg, hogy megállnak azok a hihetetlenül erős szelek és szélcsend van. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nincs 15 km/h-s szél, hanem, hogy nem 100 km/h-s szél fúj.

Tehát esetetekben nem kell attól tartani, hogy a serpák elszabotálják a mászást?

Nem, az irodának presztízskérdés, hogy a kliens megkapja azt, amiért olyan sokat fizetett. A serpákat is úgy válogatja össze, hogy a mászónak minden kívánságát teljesítsék. Ez nincs feltétlenül így, ha saját szakállra szerződtetsz serpákat. Például tavaly az Annapurnán saját szememmel láttam, ahogy egy hattagú serpacsapat az első sikertelen csúcsmászás után szó szerint lehajtott három francia alpinistát a hegyről, mert őket várták a következő fizető kliensek az Everesten és a K2-n. Ez nem fordulhat elő ilyen kereskedelmi expedíciók esetében, itt óriási presztízskérdés, hogy a kliens feljusson a csúcsra. Vannak hegyek, mint például az Annapurna, K2, Nanga Parbat, amelyek esetében nem biztos, hogy egy adott évben feljut hegymászó. A Mount Everestet viszont sikeresen másszák minden évben. Sokan is.

„Autonomista” székelyek

Tartod a kapcsolatot a többi romániai magyar hegymászóval?

Nem ismerem a székelyföldi mászókat, mert ők nincsenek benne a romániai hegymászás vérkeringésében, hegymászói szinten már meg valósították a székely autonómiát. Véletlenül szivárognak ki néha egészen nagyszerű eredmények. Nemrég hallottam egy Lakatos Márk nevű mászóról, aki szólóban megmászta az Alpokban az Eiger északi falát télen. Ez rendkívül komoly eredmény.

Múltkori beszélgetésünk alkalmával nyilvánvalóvá tetted, hogy te romániai mászónak tartod magad. Ehhez képest történt-e valamilyen elmozdulás?

A lényeg ugyanaz. Mi magyarok kisebbségben vagyunk Romániában. Két választásunk van: az egyik, hogy ütjük a vasat, megpróbáljuk megőrizni identitásunkat úgy, hogy nem közösködünk, nem közelítünk a másik felé. A másik megközelítés, hogy tudatosítjuk magunkban azt, hogy értékesek vagyunk, értéket képviselünk és megpróbálunk úgy együttműködni a többségiekkel, hogy ez felvirágoztassa az országot.  Amennyiben 2 millió magyar eldönti, megmutatjuk, hogy erősek, kemények, tehetségesek vagyunk, de ugyanakkor baráti jobbot is nyújtunk, együttműködünk, nem elszigetelődünk és félrevonulunk, hanem kinyitjuk szívünket, lelkünket ez előre vezet, haladást hoz. A másik hozzáállásban nem látom a haladás lehetőségét, és ezt ki is játsszák a politikusok.

Nem attól vagyok magyar, hogy bizonyos román kifejezéseket magyarosítok, hanem attól, hogy magyar óvodába, iskolába jártam, magyar könyveket is olvastam, tisztában vagyok a történelemmel, művészettel. Egyszóval megvan a magyar kultúrám. Én magyar tudok lenni Koreában is.

Nincs feleségem, nincs gyerekem, egyedül vagyok

A fiad beszél magyarul?

Nem, nem beszél, mert nem élünk együtt a feleségemmel. A gyerek születése után a feleségem teljesen megváltozott, átment feleségből csak anyába. Nagyon rövid idő alatt elköltözött, más városban él. A fiamat egyszer egy hónapban látom és az alatt a rövid idő alatt megpróbálok úgy beszélni vele, hogy azt ő is értse.  Épp a tegnap láttam utoljára az Everest-expedíció előtt. Most épp azon gondolkozom, hogy lemondjak róla, mert egyszerűen nem tudom magamba tovább hordozni ezt a terhet.

Ezek a magánéleti nehézségek hátráltattak a felkészülésben? Elviszik a gondolataidat?

Bizonyos értelemben igen. Óriási erőfeszítésembe kerül az, hogy az előttem álló feladatra koncentráljak, ne hagyjam a magánéleti problémáimat fölém tornyosulni. Tulajdonképpen nekem nincs feleségem, nincs gyerekem, egyedül vagyok. Ilyen háttérrel nekivágni az Everestnek vagy nagyon nagy lelki erőt jelent vagy pedig egyszerűen abnormális öngyilkosság. Még annak is nehéz, aki szerető családi háttérből indul el, hát még így.