A székelyföldi lovasíjászat felemelése, a székely virtus bizonyítása nemzetköz szinten is – ezek az eszmék hajtják Pászka Lehel lovasíjászt arra, hogy egyre magasabbra tegye a lécet és folyamatosan fejlődjön a magyar harcművészetnek tartott lovasíjászat terén. A lovasíjász vasárnap a Székely Vágtán világrekordot szeretne felállítani.

Pászka Lehel lovasíjásznak nagyon sokan szurkolnak, hogy vasárnap jól teljesítsen. Bár az edzéseken már több alkalommal is sikerült teljesíteni a kitűzött célját, azt szeretné, ha ennek az élménynek több ezer székelyföldi ember is a részese lehetne.

Embert és lovat próbáló kísérlet

A Székely Vágta egyik kiemelkedő programja minden bizonnyal Pászka Lehel rekordkísérlete lesz. Vasárnap a sepsiszentgyörgyi lovasíjász arra készül, hogy Vackor nevű lovával harci tempót lovagol meg, ami 400 méteren 40 másodpercet jelent. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a ló olyan tempót fut, amilyent csak bír. Eközben a lovasa nyereg és kantár nélkül, az íjával és 14 nyílvesszővel felfegyverkezve egy vágtakörön megpróbálja eltalálni a pálya szélén azonos távolságra, 60 cm átmérőjű, a földtől 1,5 méterre elhelyezett, szám szerint 14 céltáblát.

„Ez már a próbákon sikerült, viszont szeretném, ha nagyon sokan részesei lehetnének ennek az élménynek. Ez egy szint, melyet ha elérünk, akkor a székelyföldi lovasíjászat is lépett egyet előre. Szükség van a határok feszegetésére, az őseinkkel szemben ez már kötelezettség, hiszen ha azt mondjuk, hogy lovasok vagyunk, harcosok vagyunk, akkor fel kell állítanunk magunknak elvárásokat és azokat teljesítenünk kell” – mondta a maszol.ro kérdésére Pászka Lehel.

Nem tudott igazi japán lenni

A Kassai Lajos lovasíjász iskolájában edző férfi néhány évvel ezelőtt arra jött rá, hogy "nem tud japán lenni". Bár nagy mestere volt a japán harcművészetnek, igazán kiemelkedő elismerésekkel is büszkélkedhetett, egy nap mégis úgy döntött, hogy leteszi a kimonót és felveszi az íjat. Így került el sok sok munka után Kassai lovasíjász iskolájába, ám székely legényként itthon szeretne alapot teremteni  a hagyomány éltetéséhez.

„Ez nem olyan, mint bármelyik másik harcművészet. Nem csak annyi, hogy bemegyünk egy klubba és edzünk, aztán megvagyunk vele és kész. A ló az kiviszi az embert a természetbe, ha akarjuk, ha nem. Annak enni és inni kell adni, úgy, ahogy a harcosnak is folyamatosan együtt kellett élni a lovával. Mert az nem működik, hogy egyvalaki ellátja, másvalaki tanítja, kiképezi, aztán én felülök rá és lovasíjászkodni fogok rajta. Mert minden mozdulatát ismerni kell a lónak, ez csak így működik. Ugyanígy az íjászat is. Minden nap gyakorolni kell, fejlődni kell ahhoz, hogy az íjászat jól menjen”, avat be a rejtelmekbe Pászka Lehel.

A mindennapos gyakorlásai is erről szólnak: mindenféle harci helyzeteket próbál elképzelni, kiindulva abból, hogy akkoriban is és most is egy harcos mindent megtett az életéért. Ha kellett a lova alatt, ha kellett, az oldalán csüngött, bármit megtett azért, hogy ő a csatát túlélje. 

Kodolányi Rékával tartott bemutatóik rendkívüli fizikai felkészülésről és technikai hozzáértésről tesznek bizonyságot. Pászka Lehel folyamatosan feszíti a húrt, feszegeti a határait. Vasárnap délután három órakor az Óriáspincetetőn bárki részese lehet a székelység számára is sokat bizonyító világrekord kísérletnek.