Tavaly novemberben egész Erdély a csíkszeredai Szőcs Renátának drukkolt a magyarországi TV2 tehetségkutatójában, ahol a nézői szavazatok is sokat számítottak a győztes kiválasztásában. A szurkolásnak meglett az eredménye, hiszen a székelyföldi lány nyerte meg az első Star Academyt. Azóta több mint fél év telt el, Reni kiköltözött Budapestre, de gyakran jár haza, és koncertezik is. A tervei szerint még ebben a hónapban hallhatjuk az első saját dalát. Többek között arról beszélgettünk vele, hogy milyen most az élete, és mit hozhat számára a jövő.

A verseny alatt és után a rivaldafénybe kerültél. Most, hogy egy kicsit csillapodott a felhajtás, hogyan látod magad? Mely tulajdonságaid határoznak meg a leginkább?

A verseny után azt tapasztalom, hogy nőtt bennem a céltudatosság. Azelőtt is tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de nem voltam ennyire céltudatos. És ahogy belekóstoltam ebbe a világba, azt érzem, hiába vannak nehézségek, hiszen engem is értek csalódások, de azt érzem, hogy semmi nem tud engem ettől eltántorítani. Sokan a tehetségkutatók után el is tűnnek, mert rájönnek, hogy ez nem olyan szép világ, mint ahogy kívülről látszik. Annak ellenére, hogy ennyire sok negatív dolog van benne, örülök, hogy ilyen céltudatos maradtam. Tudtam magamról, hogy soha nem voltam az az elszállós típus, inkább szerény lány vagyok. Nem szeretem azt éreztetni az emberekkel, hogy amiatt, hogy megnyertem egy tehetségkutató versenyt, több vagyok, mint bárki más. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy siker ide vagy oda, az emberek által tudtam mindezt elérni, hiszen ők szavaztak rám. Emiatt annyira sok szeretet van bennem, mert támogattak végig és hittek bennem. Úgy érzem tehát, hogy a szerénység és alázat nagyon kell bármilyen szakmához, ehhez is. És nemcsak a siker előtt, hanem az után is, hiszen ez tud fenntartani. Az emberek ugyanis hamar megérzik, ha valaki már nem olyan, mint amilyen azelőtt volt. Szerintem ez bennem azóta is megmaradt, csak annyi a különbség, hogy végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna.

Érzel valamilyen felelősségtudat azokkal szemben, akik szavaztak rád? Úgy értem, hogy tartozol nekik azzal, hogy nem tűnsz el?

Nyilván érzem ezt a felelősségtudatot. És ezért is jó, hogy koncertezhetek, hiszen minden alkalommal el tudom mondani azt, hogy mennyire hálás vagyok nekik, és hogy miattuk vagyok itt. Látom a közönségen is, hogy mennyire fontos nekik, hogy ők is részesei az én sikeremnek. Mindez erőt adott nekem a verseny alatt. Akárhogy nézzük, nagyon nehéz helyzet, amikor bezárják az embert egy teljesen impulzusmentes helyre. Nehéz feladat megnyerni egy ilyen versenyt. Belülről látom ezt az egészet, és tudom, hogy milyen sok ember küzd csak azért, hogy bejusson az élő show-ba, és akkor egyszer csak egy 25-ik casting összejön.

Neked sem ez volt az első castingod?

Nem, én is többször próbálkoztam, kislányként már voltam Megasztáron, aztán X-Faktoron, és mindegyik után egy lépéssel előbbre jutottam. Minden válogatón olyan dolgokat tanultam, amelyek idevezettek. Szerintem nem is nagyon van arra példa, hogy valakinek egyből sikerül. Általában nagyon kemény munka van mögötte. Nekem is 10 éves felkészülés eredménye ez, énekórákra, válogatókra jártam folyamatosan.

Volt olyan érzésed a verseny alatt, hogy nem neked választották a dalt?

Többször éreztem azt, hogy nem tudok azonosulni a dallal, amit kaptam. Például a Szerelem, miért múlsz? című dalt azért nem tudtam elénekelni, mert nagyon rosszul voltam előtte, a könnyeimmel küszködtem. Akkor, ott azt éreztem, hogy nincs lelkierőm ahhoz, hogy elénekeljem. Most utólag tudom, hogy sokkal többet ki tudtam volna hozni belőle. És érdekes, hogy ugyanabban a műsorban az I, who have nothing jól ment. Az a sikeres előadás egyfajta megerősítés volt számomra.

Készül már az első albumod? Vannak saját dalaid?

Nem készül, mert megszűnt annak a cégnek a management-talent része, amellyel a TV2 arra szerződött, hogy elkészítse a Star Academy győztesének első albumát. Így minket, az akadémistákat egy másik céghez helyeztek nemrég át. Szóval a helyzet megoldásán munkálkodnak jelenleg. Addig is saját forrásból elkészítem az első dalomat, amely már úton van, napokon belül megjelenik, majd augusztusban lesz hozzá videoklip. De az albumnak is kell készülnie, hiszen erre szerződtünk a tévével. Nincs rossz kapcsolatom velük, türelmesen várok. Az akadémia után még adnak szereplési lehetőséget a különböző műsoraikban. Viszont nagyon fontos számomra, hogy legyenek saját dalaim. A júliusi dalom demója már megvan, most is dolgozunk rajta.

Milyen lesz ez a dal?

Az a fontos, hogy ne elcsépelt gondolatok legyenek benne, elgondolkodtató, sejtelmes, többféleképpen értelmezhető szövege lesz. Ezekben a hetekben van folyamatban a szöveg, valamint klip forgatókönyvének az előkészítése. A szám dallamvilága nyárias, könnyed, ezért szeretném, ha a klipben a környezet, a táj, a naplemente dominálna, esetleg azzal végződjön a klip. Persze, meglátjuk, hogy mit mondanak a profik, de szeretném, hogy az én gondolataim is érvényesüljenek benne. A dal munkacíme Újra ősz, de nem valószínű, hogy ez marad a végső cím. Egyébként remélem, hogy majd én magam is szerzek dalokat.

A verseny után hogyan zajlott az életed? Voltak fellépéseid, mi minden más történt?

Igen, szerencsére folyamatosan vannak koncertek, kialakult a saját zenekarom is. Velük is egyre több buli lesz. Azt várom a legjobban, hogy a fellépéseken ne csak feldolgozásokat énekeljek, hanem a saját dalaimat is. Szerintem sokkal jobb, ha apránként vesszük a dolgokat, és sorra jelennek meg a dalok. Tulajdonképpen nem bánom azt, hogy nem az történt, hogy a verseny után egy héttel a kezembe nyomtak nyolc dalt azzal, hogy „ez az albumod, tanuld meg és énekeld fel”. Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy nem készülhetett még el az albumom, minden valamiért történik, ezt vallom.

És milyen most az életed? Kint élsz Budapesten?

Február végén költöztem ki, addig ingáztam az itthon és a főváros között. Nehéz ott lakást találni, és egy kis időbe telt a papírokat is elintézni. Nagyon szeretem a helyet Budán, ahol lakom, zöldövezet, nyugalom van ott. A kiköltözés miatt abba kellett hagynom az egyetemet, román-angol szakra jártam Brassóban.

Szeretnél valamilyen más felsőoktatási intézményben tanulni?

Igen, szeretnék. Arra gondoltam, ha nem is válik be ez az egész, akkor beiratkoznék diabetikus-nutricionista szakra. Mindig is érdekelt a táplálkozástudomány. De ősztől zeneiskolába fogok járni, a budapesti Premier Művészeti Szakgimnáziumba. Itt zeneelméletet is tanítanak, és megtanulok majd zongorázni és gitározni is. Nem az a cél, hogy profi legyek, de azért fontos, hogy tudjam magam lekísérni egy-két dal erejéig.

Melyik zenei műfaj áll hozzád a legközelebb?

A pop, pop-rock, de az r ’n’ b-t is nagyon szeretem. Christina Aguilera a kedvenc énekesnőm. A magyar előadók közül Rúzsa Magdit, Zsédát és Radics Gigit szeretem a legjobban. Aztán ott van a svéd Zara Larsson, őt most kapták fel nagyon. Eleinte az ő Lush Life című számához hasonló dalt szerettem volna. Végül nem olyan lesz a dalom, és rá is jöttem, hogy a Lush Life-ot ugyan szeretem, de nem állna közel hozzám egy ilyen dal.

Maximalista vagy?

Igen. Nyilván vannak hibák a koncerteken, ott nem vagyok annyira maximalista, mint a tévéműsorok előtt. A koncerten sokkal jobb, ha azokból a pillanatokból merítek, amelyekkel érdemes élni.