Az alternatív történetírás szerint a világ szívcsakrájaként működő Pilis hegység szakadékának két oldaláról gyűjtött egybe régészeti nyomokat – javarészt a szélsőjobboldali mozgalmak tárgyi-képi kultúráját – a marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő KissPál Szabolcs. A kolozsvári Tranzit.ro-ban február 20-ig megtekinthető A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar Trilógia) című kiállításról, a szélsőjobboldalhoz, a Horthy-korszakhoz, valamint a provokációhoz fűződő viszonyáról kérdeztük az alkotót.

A kiállítás már csak azért is rendhagyó, mert a trilógia harmadik részében megjelenített tárgyakról – amelyek a történet szerint a szakadék egyik oldalán egy Tamás nevű szereplőtől maradtak ránk, másik oldalán egy ismeretlen személytől – sosem lehet tudni, hogy valódiak-e, mint ahogyan az első és második részt képező dokumentumfilmek is a történelmi valóság és fikció között helyezkednek el. Találni olyan tárgyakat, amelyeket a művész maga alakított át, az eredeti állapotukban megőrzött tárgyak esetében viszont nem mindig tudni, hogy a mellékelt történetük igaz-e.

A kiállított „Trianon” injekcióstű például létezett, az azonban már a képzelet műve, hogy a Horthy által is üldözött Turáni Egyistenhívők pogány gyülekezetének jól dokumentált vérszerződés rítusát ezzel valósították volna meg. Ugyanígy valós a Tamás által közvetlenül a Trianoni békeszerződés után egy vidéki zsidó lánynak küldött képeslap, miközben annak a magyar holokauszt idején postázott párja viszont feltehetőleg a képzelet műve.

A kiállítás meglehetősen eklektikus: a második világháború tárgyi kultúrájától a jelenkori szélsőjobboldali üzenetű trikón át a szöveges emlékekig, illetve a két ál-dokumentumfilmig számos oldalról közelíti meg a vizsgált politikai irányzatot, egyértelmű párhuzamot állítva fel a jelenlegi magyar kormány és a Horthy-korszak ideológiái között. A trilógia három része a politikai retorika által kisajátított táj (Szerelmes földrajz), és nemzeti szimbólumok (A lehullott toll felemelkedése), valamint a politikai vallás (Szakadék lelet) kérdésköreit járja körül és azt a tézist fejti ki, mely szerint a nemzetalkotás folyamata a kirekesztésen keresztül, a politikai vallás eszközével valósul meg. KissPál Szabolcs célja azonban - mint azt a kétszemélyes múzeumlátogatásunkon kifejti - nem az üres provokáció: elsősorban a szimbólumok politikai használata és kisajátítása válik a provokatív kritika tárgyává, nem pedig maguk a feltárt jelenségek.

„Úgy gondolom például, hogy a Kurultáj fesztiválról szóló videó korrekt bemutatása annak, ami ott zajlik. Nem a nemzeti érzületet, hanem annak politikai manipulációját kritizálom” – fogalmaz KissPál Szabolcs.

A teljes anyag részletes levéltári és archívum kutatás eredménye, és mint azt megnyitószövegében Kékesi Zoltán író, kultúrakutató megfogalmazta a megnyitón: egy régész, egy múzeumi kurátor, egy történetmesélő, egy gyűjtő és egy dokumentumfilmes munkája is egyben, amelynek összegyűjtése nem kis energiát, pénzt és időt igényelt.

KissPál Szabolcs viszonyulása a kutatott korszakhoz és irányzatokhoz változott is a folyamatban: fel kellett ismernie például, hogy a Kurultáj közönsége vegyes társaság, 60-70 százalékuk egyértelműen politikai vallásként értelmezi az ott történteket, másokat a kíváncsiság hajt, és a jelenlevők tíz százaléka az egzotikum iránt érdeklődő külföldi. Árnyalt a kép, a horogkereszt-tetoválású résztvevőtől az egyszerű kíváncsiskodóig vagy a kifejezetten a tradicionalitás miatt érdeklődőig sokféle ember jelen van, azt viszont fontos tudni, hogy a politikai kapcsolatok jelen vannak, észrevétlenül.

A kiállítás előzménye egy 2012-es rövidfilm, amelyet néhány év szünet után egy németországi ösztöndíj követett, lehetőséget nyújtva a kutatásra és vásárlásokra. A teljes anyag összegyűjtése egy másfél éves folyamat eredménye, amelynek 2016. augusztusában, Németországban volt a premierje. A projekt a kolozsvári kiállítás után Prágába kerül bemutatásra március elején. A magyarországi megjelenés még kérdéses.