Keresztes Tamás egyéni előadása Bodó Viktor rendezésében bemutatja, hogy milyen, mikor valaki igazán idegennek érzi magát a bőrében. Gogol: Egy őrült naplója című elbeszélésének színpadi változata az Idegen Odüsszeiája alcímet viselő 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon szerepelt.

Gogol 1834-ben játszódó története a moszkvai kisembert állítja a központba, aki lehetetlen életkörülményei és beteljesületlen szerelme miatt fokozatosan elveszti kapcsolatát a külvilággal: átértelmez egy valóságot, amihez nincs hozzáférése.

Monodrámáról van ugyan szó, de tulajdonképpen az Akszentyij Ivanovics Propriscsin címzetes fogalmazót alakító Keresztes Tamás mellett az előadásnak legalább olyan fontos szereplője az élő hangkeverésre alkalmas looper, illetve az expresszionista némafilmek látványvilágát idéző díszlet – ferde vonalú, torz bútorokkal, amelyek mintha szándékosan keresztbe tennének a köztük mozgó embernek.

Mindkettő Keresztes Tamás ötlete, a bravúros technikát és lélekjelenlétet igénylő apró részleteket pedig Bodó Viktorral közösen dolgozták ki. „Az előadásnak minden perce másmilyen lenne, ha nem Viktor rendezte volna” – fogalmazott a keddi közönségtalálkozón a színész.A beszélgetésen kiderült, hogy Gogol szövegét Orlai Tibor producer ajánlotta Keresztes Tamás figyelmébe, számára pedig egyértelmű volt, hogy Bodó Viktort kéri fel rendezőnek. Bodó Viktor az időközben megszűnt Szputnyik Hajózási Társaság vezetőjeként vált ismertté, a Kolozsvári Állami Magyar Színház közönsége pedig az Anamnézis, illetve a Social Error című előadások rendezőjeként találkozhatott a munkájával. Keresztes Tamással korábban is dolgozott már, ahogy a színész fogalmazott, alkatilag találnak, az előadás koncepciójával sok ponton azonos elképzeléseik voltak.

„Azt gondoltuk, hogy itt nem egy őrültet kell játszani, hanem egy embert, aki végre megnyugszik, aki megérti, hogy miért is van ő a világon, és mindaz, ami körülveszi őt, kívülről nézve, az kelti az őrületet. Elég korán megegyeztünk ebben Viktorral, hogy óvakodjunk attól, hogy valamiféle őrültet kelljen játszani, inkább mindaz, ami körülötte van, az keltse majd azt a hatást, hogy dehát… ez nem normális” – mesélte a színész. Mindketten ösztönösen keresik a karcosabb, durvább irányt egy-egy darab kapcsán, ezért alakulhatott úgy, hogy ez a Gogol feldolgozás nem annyira a lehetetlen szerelemre, hanem a társadalom átléphetetlen falaira helyezte a hangsúlyt, tette hozzá.

Keresztes Tamás elmondta, hogy az előadás próbafolyamata egy hónap volt, de ezt már egyhónapos főpróbahétként kell elképzelni, ugyanis a másfél éves tervezésnek, előkészítésnek köszönhetően az első nap már kész díszletben, jelmezben hangzott el a teljes szöveg. Ezután dolgozták ki a részleteket, a munkában Szakács Zsuzsi asszisztensnek is fontos szerepe volt (ő az, aki előadás közben is segédkezik a díszlet mögül) – mondta Keresztes Tamás.

Miközben a látványvilágban filmes, akár festészeti utalásokat is felfedezhetünk, a koncepció a színház azonnaliságára épül: egy zörej, egy fényváltás, egy átértelmezett tárgy másodpercek alatt idéz fel más és más tudatállapotokat, hangulatot, helyzetet. Noha egyetlen színészt láthatunk a színpadon, sorra megelevenednek a történet szereplői, a kegyelmes úr, Sophie kisasszony vagy a kutyák. A díszlet minden apró részletének pontos megtervezettségét, kreatív meszemélyesítését egy tárgyanimációs rendező is megirigyelhetné, ehhez pedig hozzáadódnak az élőben produkált hanghatások és a fényjáték.

​

Megszületett a DJ-színész, fogalmazott Visky András, arra utalva, hogy Keresztes Tamás nem csak a szövegmondásra és a mozdulatokra, hanem a soksávos keverő használatára is oda kellett figyeljen a színpadon. „Nagyon alkalmasnak találtam már régóta arra, hogy ezt színpadon bevessék, már jóval korábban ezt gondoltam, mint hogy ez divatba jött volna a színpadokon. Azt éreztem, hogy azon felül, hogy most kiélhetem ezen vágyaimat, azon felül nagyon alkalmas is, egyrészt – mivel monodráma – hogy ne unatkozzon hosszasan a néző, illetve azért, hogy tényleg minden ott szülessen, hogy azt lehessen mondani, hogy az ő (Propriscsin, szerk. megj.) fejében születik minden” – mesélt a looper használatának ötletéről a színész.

Visky András arra is felhívta a figyelmet, hogy Keresztes Tamás őrültje alkotó ember, aki fenntartja magának a jogot, hogy értelmezze azt a valóságot, ami valójában értelmezhetetlen.

Az előadást jelenleg a budapesti Jurányi Inkubátorházban játsszák.