Gorkij drámája mindenhol a világon érvényes, de épp ez az átka is: a kihívás az volt, hogy a több mint száz év alatt rárakódott értelmezési rétegek alá ássanak – mondta el a Kolozsvári Állami Magyar Színház szerdai sajtótájékoztatóján Jurij Kordonszkij, A mélyben című előadás orosz származású rendezője.

A mélyben Gorkij Éjjeli menedékhely címen ismert drámájának eredeti címe, ezen a címen mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata is 2013-ban. A kolozsvári társulat Radnai Annamária új, erre az alkalomra készült fordításában játssza a darabot. Az Éjjeli Menedékhelyet legutóbb Harag György rendezte meg Kolozsváron 1979-ben.

Az először 1902-ben bemutatott darabot megpróbálták mai történetté formálni. „Nem érezzük magunkat otthon ebben az új, késő-posztmodern Európában. Újra elővenni A mélyben című drámát ezért azt jelenti, hogy újragondoljuk intellektuális, szociális, spirituális értelemben, hogy kik is vagyunk” – mondta el Visky András, az előadás dramaturgja.

„Nehéz volt a sok réteg alá ásni”

„Ez a darab egy nagyon specifikus történelmi pillanatban született, a 20. század küszöbén, amikor mindenféle remények, gondolatok, utópiák keringtek a világban, akkor vertek gyökeret Oroszországban a marxista gondolatok, amelyek egyszerű megoldásnak tűntek minden problémára. A darabban benne van ez a romantikus, szép gondolat, hogy meg lehet változtatni a társadalmi struktúrát és ezzel minden exisztenciális problémát megoldhatsz” – ismertette Jurij Kordonszkij a történelmi kontextust.„Ezt a témát hangsúlyozták ki a huszadik század folyamán, elsősorban a szovjet színházak. Tiszta ítéletet láttak benne arról, hogy mi a rossz és mi a jó, ki nemes és ki gonosz. Ez az értelmezés háttérbe szorította a darab általánosabb érvényű üzenetét az emberi természetről”– tette hozzá a rendező.

Éppen ezt az általánosabb érvényű, az emberi természetről szóló ma is érvényes üzenetet próbálták kihámozni Gorkij szövegéből a próbafolyamat alatt. „Nehéz volt a sok réteg alá ásni. A darab alapvetően olyan kérdésekre keresi a választ, mint: kik vagyunk, miben hiszünk, mit jelent ölni? Gorkij idejében még nem öltük egymást milliószámra, nekünk viszont már megvan ez a tapasztalatunk. Gorkij látta a problémát az ember természetében, de annak méretével nem volt tisztában” – véli Kordonszkij, aki azt is elárulta, hogy sok mindenben nem ért egyett Gorkijjal. „Álmatlan éjszakáimon érdekes párbeszédeket folytattam vele... Ő például hisz a nemes gyilkos ideáljában, én nem. Nem hiszem, hogy ölhetsz, lophatsz, elkövethetsz egy bűnt, de közben olyan szép a lelked, hogy azon mindenki meghatódik és elfelejti a bűneidet. A huszadik század után kicsit nehéz ezt hinni”- mondta el a rendező.

Luxemburgban is színre vitték, de Kolozsváron az igazi

A munkafolyamatot Jurij Kordonszkij egy nyomozáshoz, kutatáshoz hasonlította. A színészekkel beszélgetve, együtt kutatva alakult ki a darab végső formája, amely az eredeti szövegnek csak egy részét tartalmazza és egy új jelenettel is kiegészült. „Sehol máshol nem tudtuk volna így megcsinálni ezt a darabot, mint Kolozsváron. A nyugati színjátszás túl individuális, a kolozsvári magyar társulat viszont csapatként működik. Jó volt provokálni őket és látni, hogy hogyan reagálnak” – számolt be a próbafolyamatról Kordonszkij.A kolozsvári előadás díszlettervezője az a Dragoș Buhagiar, aki Luxemburgban is együtt dolgozott Jurij Kordosznkival a Theatre d’Eschben négy évvel ezelőtt színpadra állított A mélyben előadáson. A díszlettervező elmondta, hogy a négy évvel ezelőtti elégedetlenségeit próbálta javítani a kolozsvári előadásban. Semmiképp sem remake-ről van tehát szó.

Buhagiar hangsúlyozta, hogy az itteni társulat színészeire alapozva készült el nem csak a rendezői koncepció, hanem a látványvilág is. A kiégett padlásteret formázó tér egyfajta Medúza tutaja a társadalom perifériájára szorult szereplők számára. Ez a sötét színvilágú a tér védtelenül, csupaszon hagyja a szereplőket.

A luxemburgi előadáshoz képest a díszlettervező például visszavett a színskálából. A szürkék dominálnak a díszletben és jelmezekben, ami leginkább jellemzi a világnak ezt a részét: kényelmi zónát jelent a társadalom számára. Fény szempontjából is elhibázottnak érezte a luxemburgi előadást, a mostani díszletet hagyományos színházi világítás helyett filmesen világította be.A koncepció tehát az volt, hogy a színészekre építve minél maibbá, minél húsba vágóbbá tegyék ezt a klasszikus drámát, ugyanakkor ne térjenek el teljesen Gorkij eredeti szándékától. Ezért választották a túl semleges Éjjeli menedékhely cím helyett az eredeti, A mélyben címet és ez volt a szöveg modernizálásának is a célja. „Gorkij olyan nyelvezetet használt a szövegben, ami keletkezésének idején forradalminak számított, például Csehovnál nem találsz ilyen szavakat, Turgenyevnél még kevésbé. Az utcai szlenget használta. Ma viszont már ez is ósdinak hat, ezért volt szükség az új fordításra is” - indokolta a döntést Kordonszkij.