Az új média használati módjáról, képiségéről, nyelvezetéről és a médiaszabályozásról beszéltek magyarországi és hazai szakemberek a negyedik médiatudományi konferencián Marosvásárhelyen.

A Művészeti Egyetemen tartott fórum témáit Az online média kora és a közszolgálatiság gyűjtőcím köré csoportosították a szervezők, Kós Anna és Sántha Ágnes, az intézmény tanárai. Az akadémikus hangvételű előadások mellett szép számmal akadtak olyanok is, amelyek bizony „felborzolták az idegeket”, ahogy Gáspárik Attila fogalmazott, hisz manapság már az sem egyértelmű, hogy egyáltalán szükség van-e közszolgálati médiára.

Head-down generáció

Karola Haase festménye, a Head-down Generation („lehajtott fejek nemzedéke” – utalás a folyton telefont bújó magatartásformára) tökéletesen kifejezi, merre tart a média, ha meg akar újulni és lépést kíván tartani a legfiatalabb korosztállyal. „A média egyre inkább mobil médiává válik” – jósolta Visy László, a Magyar Rádió programszerkesztője. Ma a közszolgálati médiának is lájkolható, megosztható, kommentelhető formát kell öltenie, és okostelefonon követhetővé kell válnia, hisz 2017-re már a mobil internetes forgalom nagyobb lesz a vezetékesnél. Az okostelefon tehát az egyetlen kapaszkodó, amelynek segítségével a közmédia népszerűsége kijuthat a szakadékból – figyelmeztetett Visy.

Hogy lett egy koncert médiaesemény?

Kós Anna, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem docense azt az első látásra megmagyarázhatatlan jelenséget elemezte, ahogy egy klasszikus zenei hangverseny (pontosabban a bécsi újévi koncert) a műfajhoz képest óriási nézettségre tett szert, évekig kell várni egy belépőért, a jegyek ára pedig luxuskategóriába emeli a rendezvényt. A szakember felvételekkel is illusztrálta, hogyan nőtt az utóbbi 30 évben a koncertteremben felszerelt kamerák száma, a közvetítést végző Osztrák Rádió és Televízió hogyan fejlesztette évről-évre tökélyre a technikát, olyannyira, hogy ma már nem is a zene, hanem a látvány és a lenyűgöző technikai precizitás jelentik a médiaesemény fő vonzerejét.

Museums in cloud: virtualizált múzeumok

„Ha nem megy Mohamed a hegyhez…” – pontosabban: ha nem megy a fiatal a múzeumba, kiállításra, akkor a múzeumot kell a fiatal „világába” átemelni, éspedig a virtuális térbe. Ezt ismerte fel a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem két tanára, Marius Nedelcu és Radu Igazság, akik már nem létező múzeumokat, vagy nehezen elérhető gyűjteményeket mutatnak be virtuális múzeumok formájában. A program a Google maps-hez hasonlóan interaktív és szabad „mozgást” biztosít a látogatónak a virtuális kiállítótérben: a néző jelenlevőként választhatja ki érdeklődése tárgyát, közelíthet hozzá, vizsgálhatja egész közelről vagy távolodhat el tőle.  

A lézerkard, Chewbacca és a fekete lyuk hangja

Nem csak a leendő hangmérnökök számára volt lebilincselő Traian Penciuc előadása, aki a tudományos-fantasztikus filmek zenei és hangaláfestéséről tárt fel műhelytitkokat. A sci-fi ugyanis az a műfaj, amelyben megjelennek olyan élőlények, tárgyak, jelenségek, amelyek a valóságban nem léteznek, így a hangjukat a sound-designernek kell elképzelni és megvalósítani. Ki gondolt volna bele, hogy a Jurassic Park Brachiosaurusának hangja például lelassított tehénbőgés? Így érte el Gary Rydstrom hangtechnikus, hogy a hatalmas dinó ne tűnjön félelmetesnek. Chewbacca hangjához Ben Burtt sound-designer medve, fóka és borz hangját keverte össze, és a maga idejében, a Csillagok Háborúja első részének utómunkálatai során  „mesés” hangtechnikusi kreativitást és leleményességet igényelt a lézerkardok hangja is. Hogy a fekete lyuk tornádószerűen zúg, azt is csak a sci-fi filmekből inspirálva képzeljük – valójában semmilyen hangja nincs.

Magyar közmédia, te drága

Majtényi László, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora úgy fogalmazott: az állam „rátelepedett” az elektronikus médiára, az új média viszont nem tűri az állami beavatkozást. Ráadásul Magyarországon az állami beavatkozásnak katasztrofális következményei voltak, jelentette ki Majtényi. A közmédia irracionálisan nagy összegeket nyel el, az MTVA-ra (Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap) a magyar állam többet költ, mint a teljes magyar felsőoktatásra. Ez képtelenség és elviselhetetlen, fogalmazott a professzor. Ugyanakkor a magyar nyelvből és kultúrából adódó elszigeteltség miatt szükség van a közmédiára, viszont az olyan intézményeket, mint az Országos Rádió és Televízió Testület, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság stb. el kell törölni.

Az archívumok: közkincs

Gáspárik Attila, a Művészeti Egyetem professzora valóban „borzolta” a kedélyeket kijelentéseivel: véleménye szerint nemcsak az állam a hibás, mert maga alá gyűri a közmédiát, hanem az újságírók is, akik lustaságból, kényelemből meghunyászkodnak a politikai hatalom előtt. A Román Közszolgálati Televízió és Rádió hatalmas monstrum, többezer alkalmazottal, akik közül sokan hetekig a munkahelyük felé se néznek, mondta Gáspárik. A közmédia hagyományos funkciói megszűntek, ma már minden intézmény önállóan kommunikál, nincs szükség a tévé vagy rádió közvetítésére (pl. régen csak a médiából tudhattuk meg a várható időjárást, most már a meteorológiai állomásoknak önálló honlapjuk van, jelen vannak a közösségi oldalakon stb.)

A közpénzeken felgyűjtött archívumokat többször is megpróbálja „eladni” a fogyasztóknak, holott az archívumokat közkinccsé és minden adófizető számára hozzáférhetővé kellene tenni – vélekedett Gáspárik.  „Kós Károly vagy Kányádi Sándor hangját Guatemalában is meg kell tudjam hallgatni, ha akarom” – tette hozzá. A közmédia tehát drága, szabályozhatatlan és mindig politikai befolyás alá kerül. Meg kell szüntetni, pénzalapokat létrehozni és ezekből az alapokból a közszolgálati tartalmakat a magán csatornákon sugározni – summázta véleményét a professzor.