Egy dokumentumfilmmel segíteni is lehet – ez volt Tuza-Ritter Bernadett vágó-filmrendező legfontosabb felismerése, abban a másfél évben, amikor a magyar családnál tíz éve fizetség nélkül szolgáló 52 éves nővel forgatott. Nyomasztó dokumentumfilmmel indult Kolozsváron a 18. Filmtettfeszt.

A 12 erdélyi városban és két faluban megszervezett magyar filmszemle szerda délután Kolozsváron nyílt meg hivatalosan Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című filmjével, az első Sundance filmfesztiválon is versenyző egészestés magyar alkotással, amely több más nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválon díjat kapott, Európai Filmdíjra jelölték és televíziós változatát több mint 70 csatornán fogják sugározni világszerte.Főszereplője, Maris egyike volt annak a több tízezer modernkori rabszolgának, aki Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben él. Egy vidéki családnál lakott, a házkörüli teendők mellett napi 12 órát dolgozott egy gyárban, fizetését le kellett adnia Etának, csak akkor ehetett, ha gazdája ezt megengedte, és gyakran verbális és fizikai bántalmazásban volt része. A forgatás és a kamera mögött álló filmes empatikus hozzáállása erősítette meg benne az elhatározást, hogy új életet kezdjen, a film ezt a folyamatot ábrázolja.

Tuza-Ritter Bernadett tapasztalt vágóként felvételizett a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező szakára. Felvételi feladatként kapta, hogy öt perces filmben bemutassa egy szereplő egy napját. Ekkor választotta Marist, pusztán azért, mert érdekesnek tűnt az arca, az, hogy sokkal idősebbnek néz ki valós koránál. Koncepciója az volt, hogy az arcát közelről filmezve, érzelmeken keresztül mutatja be. „Ez alatt a pár nap forgatás alatt mondta el, hogy neki le kell adnia a fizetését, ez volt az első jel, hogy több is van mögötte” – mesélte a közönségtalálkozón a rendező. A koncepció maradt: végig klausztrofób közelségben látjuk a főszereplőt, a környezetet, beleértve a bántalmazót, Etát, szinte csak hangban halljuk, a kamera látószöge csak Maris szökése után nyílik ki.A szökés dramaturgiai mozzanata nélkül nem lett volna film, árulta el a rendező. „Nekem fontos volt, hogy én őt ne befolyásoljam, ismerte az álláspontomat, de soha nem mondtam meg neki, hogy mit csináljon. Azt akartam, hogy ez az ő döntése legyen, mert ha ez az ő döntése, akkor az azt jelenti, hogy elég erőssé vált ahhoz is, hogy utána szabad tudjon maradni” – tette hozzá.

A filmet végül a magyarországi Éclipse Film és a német Corso Film gyártásában, a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programja és a német Film und Medienstiftung NRW támogatásával sikerült befejezni. Tuza-Ritter Bernadett vágói tapasztalata, játékfilmes látásmódja egyértelműen közrejátszott abban, hogy a téma messzire jusson.A rendező friss statisztikákról is beszámolt a kolozsvári közönségnek: Magyarországon 36 ezer főre, Romániában 86 ezer főre becsülik a rabszolgákat, ebben szexuális kizsákmányolás, kényszerített munka, kényszerített házasság, emberkereskedelem is benne van, és a szám valószínűleg sokkal magasabb a valóságban, csakhogy ezeket a helyzeteket gyakran lehetetlen bizonyítani.

A modern rabszolgaság jelensége nem része a köztudatnak. Elterjedtségére utal, hogy Eta viszonylag könnyen engedélyt adott a filmesnek arra, hogy a lakásában forgasson, igaz, pénzért cserébe, és azzal a feltétellel, hogy Marisén kívül más arcot nem filmez. Az Egy nő fogságban közönségtalálkozóin gyakori reakció az a kérdés, hogy Maris miért nem ment el csak úgy, hiszen nyitva állt előtte az ajtó, számolt be a rendező. „Nehéz magunkat beleképzelni egy ilyen helyzetbe, amikor valaki félelemben él, és ki se tud fizetni magának egy albérletet” – mondta.

A film nyomán tudatosító kampány indult Magyarországon minisztériumi, rendőrségi közreműködéssel, a segélyhívószám, amelyet Maris a filmben még hiába hív, mert elutasítják, ma már a hozzá hasonló helyzetben lévőkön is segít, és a kampány hatására megnőtt a betelefonálók száma.

Az október 7-ig tartó 18. Filmtettfeszt legérdekesebb programjairól itt írtunk.