Hatalmas összegeket fektet be Kína Afrikába – mi lehet emögött?
Szinte minden afrikai állam képviseltette magát hétfő este azon a pekingi találkozón, ahol Hszi Csin-ping kínai elnökkel vacsorázhattak.
A találkozónak komoly tétje volt: az ázsiai állam vezetője 60 milliárd dolláros infrastrukturális befektetéseket ígért a következő három évre az afrikai kontinens államaiban. 2015-ben már sor került egy hasonló méretű befektetés-sorozatra, Kína pedig további fejlődést ígér a legszegényebb kontinens számára – az Egy Övezet – Egy Út projekttel már megelőzve az amerikai és afrikai gazdasági segítségeket.
Az egyetlen afrikai állam, amely nem képviseltette magát, Szváziföld volt, miután a kis afrikai ország az egyetlen olyan a kontinensen, akik diplomáciai kapcsolatot ápolnak Tajvannal.
A kínai támogatással persze nem mindenki ért egyet: Mahathir Mohamad maláj miniszterelnök például a gyarmatosítás új verziójának nevezte a lépést a múlt hónapban, amikor egy húsz milliárd dolláros, kínai vasút-projektet utasított vissza.
"Nincsenek politikai kikötések"
Hszi Csin-ping a hasonló kritikákra válaszolt hétfőn, amikor úgy fogalmazott, a kínai befektetések politikai kikötések nélküliek. "Kína nem befolyásolja Afrika belső ügyeit és nem erőlteti rá saját akaratát Afrikára" – fogalmazott. "Tiszteljük Afrikát, szeretjük Afrikát és támogatjuk Afrikát", tette hozzá az elnök.
A kínai elnök álláspontját természetesen az afrikai vezetők is erősítették: Zimbabwe frissen választott elnöke, Emmerson Mnangagwa az állami televíziócsatornán azt mondta, egy új világrend alakul és akik ezt nem látják, vakok. Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök ugyanakkor azt mondta egy fórumon: egy olyan vízióról van szó, amelyet Afrikában dolgoztak ki afrikaiak egy egységes, virágzó és békés kontinensért, és visszautasítják, hogy új gyarmatosításról volna szó.
Paul Kagame ruandai politikus, az Afrikai Unió nemzetközi szervezet elnöke szintén visszautasította a vádakat: Kína szerinte tisztelettudóbb partner, mint Európa vagy az Egyesült Államok – mondta.
A különbség Nyugat és Kína között
Helmut Asche Afrika-szakértő ugyanakkor figyelmeztet: a Tajvanhoz való viszonyon kívül semmilyen kifejezett politika elvárást nem mellékeltek a beruházásokhoz, de volt rá példa korábban, hogy mégis beleszóltak afrikai belügyekbe. Azt például nem tudták sikeresen cáfolni, hogy a jelenlegi zimbabwei elnököt nem támgoatták Pekingből a nemrég lezárult választáson, és a ZANU-PF uralkodó párt is régóta támogatja Kínát.
A szakértő kiemeli ugyanakkor, hogy a befolyás elmaradása is egyfajta befolyást jelent: amikor például EU-s, különösen német támogatásokról van szó, akkor az emberi jogokat fontos szempontnak tartják, míg Kína ezekkel szemben más politikát képvisel. Asche ugyanakkor hozzáteszi, a migrációs krízis miatt az utóbbi években az európai államok sem voltak következetesek ezekben az elvárásokban, például Szudánnal szemben.
A szakértő megjegyzi: ez a kínai attitűd egy indirekt kritika az európa fejlesztési politikával szemben – hozzáteszi: a "neo-gyarmatosítás", amelyet európai államok és az USA folytatnak, valóban létezik, de pozitív hatásai is vannak a politikai befolyásuknak, legyen szó például a demokrácia, a szabad választások és szabad sajtó támogatásáról.
Asche megjegyzi azt is, a kínai fejlesztések beárnyékolják a nyugatiakat, utóbbiak fantáziátlanok, amikor a lehetőségek kiaknázásáról van szó a kkontinensen, Kína viszont komoly befektetéseket támogat, legyen szó vasútról, utakról, kikötőkről van telekommunikációról.