Ki volt Bernády György, mit jelent a mai Marosvásárhely számára az ő polgármesteri tevékenysége, mit tanulhatunk tőle ma? Erről faggattuk Fodor János történészt Bernády György. Politikai életrajz című könyvéről, amelyet pénteken mutatnak be Marosvásárhelyen.

Tíz éve foglalkozol az ő személyével. Miért éppen Bernády?

Nem csak vele foglalkoztam persze, de ő volt a vezérfonal. Azon túl, hogy marosvásárhelyi vagyok és óhatatlanul hallottam a személyéről, már a középiskolában próbálkoztam írással, ami hozzá kapcsolódott. Az egyetemen, elsőévesen szerettem volna ETDK-ra jelentkezni, és adta magát, hogy Bernádyról írjak. Úgy gondoltam, hogy ha a város híres polgármestere, szobra van, akkor rengeteg szakirodalmat találok róla – de kiderült, hogy ez nem így van. Találtam kiindulópontot, viszont csak anekdotikus sztorikat, amik kétségtelenül érdekesek is voltak. Levéltáraztam, így született meg egy dolgozat róla; később a két világháború közötti időszakáról írtam, államvizsga dolgozat is született belőle. Amikor később a város huszadik századát áttekintő munkán gondolkodtam, ismételten felbukkant a forrásokban Bernády neve. A vezető tanárom, Romsics Ignác javasolta, hogy foglalkozzak a polgármester személyével, így lett ő a doktorim témája, majd ennek eredményeképp született meg a könyv.

Bernády előbb törvényhatósági bizottsági tag lett, majd országgyűlési képviselő és 1902-től tíz éven át polgármester. Mit jelentett számára a politikai tapasztalat a polgármesterkedés előtt?

A fejlődése szempontjából meghatározó időszak volt ez, mert ekkor kóstolt bele az úgymond nagypolitikába, és a kiépített kapcsolatait polgármesterként hasznosíthatta. A városfejlesztés finanszírozása és hasonló kérdések Budapesten dőltek el, így hozzá tudott jutni a forrásokhoz. Persze a tapasztalatszerzés, a budapesti élettel való mélyebb megismerkedés is fontos volt.

Melyek azok a polgármesteri eredményei, amelyeket kiemelnél?

Más városok esetében is nagyjából ez az időszak, ahol látványos változások történnek: lesz egy városháza, egy rendezett tér. Bizonyos minisztériumok ezt megkövetelték akkor. Bernády végig ebben az időszakban volt polgármester, ezért kötődnek az ő nevéhez a fontos változások: az aszfaltozás, a kanalizálás, ivóvíz-hálózat kiépítése, villany bevezetése, és a látványosabb építkezések, mint a városháza (mai megyeháza), a Kultúrpalota, de ebben az időszakban épül az Iparkamara épülete, rengeteg iskola is.

Kétségtelen, hogy pozitív kép él az emberek fejében róla, és valóban nagyon sok mindennek ő volt a kezdeményezője, de túlzás azt állítani is, hogy minden jó volt akkor. Ez egy dinamikus időszak, rengeteg vitával, de tény az is, hogy a mai központi városképet döntően az a térszerkezet határozza meg, amelyet az ő idejében építettek ki.

Hogyha a teljesítményei részben a korhoz kötődnek, részben a személyéhez, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mi történt volna másképp nélküle. Ez persze csak találgatás, de mit gondolsz erről?

Elképzelem azt, hogy lett volna egy becsületesebb városháza-épület, mert a régi nem volt megfelelő, és lett volna egy színházépület, ami csak később valósult meg, viszont nem biztos, hogy megépült volna egy ilyen Kultúrpalota – mert ezt Bernády akarata, személyisége határozta meg. Valószínűsítem azt is, hogy más városkép lenne ma, mert ő alakította ki, hogy az addig északabbra tolódó városközpont szélére húzta fel a városháza épületét, kialakított egy új központi teret.

Említetted Bernády személyiségét. Milyen politikai nézetei voltak?

Ez érdekes kérdés tekintettel arra, hogy 1918 után is politizált. De már azelőtt kialakult benne egy politikai nézet: azt vallotta, hogy minden áron jóban kell lenni a mindenkori hatalmi tényezőkkel, ki kell őket ismerni, mert akkor lehet tenni valamit. Ő is volt fiatal és lázadó, a 48-as nacionalistább vonalhoz tartozott, de azt látta, hogy ők az ellenzék, és ebből a pozícióból nem tudott volna érdemi eredményeket elérni. Nagyon jól ellensúlyozva politizált, viselkedett ellenzékiként is, amikor kellett. 1918 után is felmérte a terepet, megérezvén az akkori hatalmi tényezőket és velük akart szövetkezni.

1912-től 1926-ig nem volt polgármester, majd újra az lett. Mi történt a két ciklus között?

Lehet, hogy el is fáradt, lehet, hogy meg is unta, illetve minden jel arra mutat, hogy nagyobb ambíciói voltak. Valószínűleg szintet próbált lépni, regionális fejlesztésekben gondolkodott. Valószínűleg nem engedte meg neki a politikai környezet, hogy államtitkári szintre lépjen, de végül városi főispán lett. Ez a mai prefektusnak feleltethető meg, az érdekessége pedig, hogy korábban a megyei és városi tisztség össze volt kapcsolva, viszont őt külön városinak nevezték ki. Lett ő Székelyföld iparfejlesztési miniszteri biztosa is, ami jelzi azt, hogy azt akarta nagyban véghezvinni, amit Vásárhelyen is.

De mint tudjuk, kitört az első világháború, így nem sokat tehetett. Az viszont látszott, hogy milyen vonalon indult volna el. A háború alatt a menekültekért felelős miniszteri biztos volt és Vásárhely erős embere maradt egészen 1917-ig. Ekkor mond le Tisza, és mint politikai követője, Bernády is. Ekkor döntött úgy, a hatvanas éveihez közelítve, hogy abbahagyja a politizálást – látta azt is, hogy a háborúnak nem lesz jó végkimenetele, ebben pedig nem akar részt venni. Így foglalt el egy gazdasági pozíciót, a zabolai Mikes gróf ügyintézőjeként, aki közvetít Budapest és az akkori romániai kormányok felé. Ez előnyére vált később, mert ekkor ismerkedett meg későbbi miniszterelnökökkel, mint Iuliu Maniu, Brătianu, Vaida Voevod, stb.

1926 és 1929 között újra a város polgármestere lett. Végül miért tért vissza a politikába?

1918-ban Budapesten ragadt az őszirózsás forradalom kitörésekor, a Tanácsköztársaság ideje alatt is bujkált, és csak 6-7 hónappal később sikerült hazatérnie. A távollétében született meg a kislánya, ezért különösen fontos volt neki, hogy hazakerüljön. Nem tudjuk, hogy utasításra vagy saját akaratból, de eldöntötte, hogy Erdélyben marad a román impérium alatt és politizál.

1922-ben parlamenti képviselő lett, elsőként szólalt fel a magyarság ügyében. Úgy érezte viszont, hogy itt nem fog labdába rúgni, de ha visszatér helyi szintre, akkor többet tud tenni. Ezért vállalta el – a Nemzeti Liberális Párttal szövetkezve –, hogy polgármester lesz. Tudni kell, hogy a román politikai rendszer nem volt stabil a két világháború között, sok kormányváltás történt. Miután pedig minden kormány saját emberét helyezte ki a városok és megyék élére, nem voltak tartós idejű polgármesterek, ezért tartott csak 3 évig a mandátuma.

Milyen várost kapott vissza és mit tudott tenni a három év alatt?

Maradtak a háborús károk, maradtak a kölcsönök, amelyeket egyébként még ő vett fel a hatalmas beruházásokhoz. Ezek egy része az államváltás következében devalválódott, a többit pedig visszafizette ekkor. Három év alatt persze nem lehet csodát tenni, de az látszik, hogy próbálta folytatni, amit korábban elkezdett: renováltatott, próbált fejleszteni is, például a város hulladékszállítását teherautóval oldotta meg.

Bernády csatlakozott a szabadkőművesekhez is. Mit jelentett ez akkoriban?

Az 1890-es évek elején csatlakozott a Demokrácia Páholyhoz még Budapesten, és 1915-16 környékén hagyta ott a mozgalmat. 1918 után Magyarországon be is tiltották őket, Romániában viszont nem, így Kolozsváron, Brassóban és Vásárhelyen is működtek páholyok, de ő már nem csatlakozott újra.

Vásárhelyre ő hozta el a mozgalmat, megalapította a Bethlen Gábor Szabadkőműves Páholyt, amelynek főmestere volt. Olyan polgárokat szólított meg ezzel, akik a város gazdasági, politikai, egyházi szempontból fontos szereplői. Részben filantróp közösség volt ez, de közösségépítés is zajlott, alternatívái voltak az arisztokrata körök által látogatott Kaszinónak. Ezt arra is felhasználta Bernády, hogy a városvezetői projektjeiről meggyőzze képviselőtársait, a tanácsüléseken kívül is.

Ismerve az élettörténetét, a politikai álláspontjait, tevékenységét mit tartasz aktuálisnak ma mindabból, amit Bernády neve fémjelez?

Egyrészt azt, hogy tudott a saját korát meghaladva gondolkodni, mindenből igyekezett nagyobbat, jobbat, újabbat építeni. Ez a fajta előregondolkodás, amit a mai konjunktúrából hiányolok. Ezzel ő tisztában volt, és szerintem azzal is, hogy neki kultusza lesz – ami működik is Marosvásárhelyen.

Ugyanakkor gondolkodott ő is egy román-magyar megbékélésben, ha pontos tervei és kidolgozott ideái nem is voltak erről. Ő elsősorban jogvédőként érvényesült, a magyar közösségeit tartotta szem előtt – de ez egy ilyen időszak volt, ekkor még nem volt annyira fizikai az együttélés Vásárhelyen, mint ma.