A mindennapi cselekedeteink alakítják életünknek és formálják értékeinket – vallja Dombi Gyula, a Csíki Titánok Taekwondo Klub alapítója és vezetője, aki a változatos csíkszeredai sportéletben egy közösségi fejlesztési modellt is építget. Sok vívódó szülőnek megnyugtató lehet a hozzáállását olvasni: „Nem bajnokokat képezünk, hanem olyan gyerekeket nevelünk, akiknek a fejlődését a taekwondo öt alapelve irányítja: udvariasság, becsületesség, állhatatosság, önfegyelem, egészséges küzdőszellem”. Dombi Gyulával és Bettyvel a taekwondoról, a filozófiájáról és a csapatról beszélgettünk.

Karácsony körül figyeltem fel a klubotokra és a szervező tevékenységeitekre, amiből kitűnik: az életmódotokban is a hivatásod szerint éltek. Jól érzékelem ezt?

A mindennapi életünket úgy jellemezném, hogy egyensúlyban élünk. Természetesen, mint mindenki életében, vannak könnyebb és próbára tevő napok, de bátran szembenézünk az akadályokkal, hisz ezek által tudunk fejlődni, haladni.

Hogyan gondolkodtok a munkatársként, edzőként is veled dolgozó pároddal a mozgásról, a mozgás és harcművészetekkel kapcsolatos közös családi tevékenységekről?

A családunkban nagyon fontos a mozgás, a sport szerepe, a két kisfiunkat is erre a gondolkodásmódra próbáljuk nevelni. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek elsősorban azt követik, amit látnak. Időnként olyan programokat szervezünk, amelynek célja, felhívni az emberek figyelmét a mozgás fontosságára. Öröm látni, hogy a kisgyerekeknek mennyire nagy a mozgásigényük. Ezt az ambíciót kell minél tovább „kitolni”, művelni. A felnőtt korosztály nagyon kis százaléka sportol rendszeresen. Mondhatnánk, elkényelmesedtek az emberek, egy kis idő után pedig csodálkoznak, hogy már nem jó a múlt héten vásárolt nadrág… Ezen kell dolgozni.

Hogyan kerültél te kapcsolatba a sporttal?

Hétéves korom óta sportolok folyamatosan. Pár évig jégkorongoztam, utána labdarúgó voltam sok évig. A küzdősportokkal csak 15 évesen ismerkedtem meg. Elsősorban az önvédelem elsajátítása miatt kezdtem el kickboxolni, boxolni, és a súlyzós edzéseket. Később ismerkedtem meg a WTF Taekwondoval, egy csíkszeredai klub versenyzőjeként, és 10 évig sűrűn versenyeztem. A sportolói pályafutásom alatt kiemelnék három személyt, akik nagy hatással voltak a fejlődésemre: Major Ágoston – labdarúgás, Basa János – jégkorong (volt testneveléstanárom a Márton Áron Gimnáziumban), valamint Tulkos Romeo Taekwondo-edző, akivel mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Köszönöm nekik! 2015-től a Csiki Titánok sportolója és egyben edzője vagyok. Jelenleg 2 Dan-os WTF Taekwondo valamint 1 Dan-os ITF Taekwondo Mester vagyok.

Nem elég a tehetség

Mi volt az eddigi legjobb élményed a sportolásban? Mi volt a legnagyobb tanulság? Mi volt a legkeményebb lecke számodra?

Már kiskoromban nagyon kitartó gyerek voltam. Vagyis inkább makacs: amit elterveztem, azért addig dolgoztam, amíg sikerült, majd újabb és újabb célokat tűztem ki. Az elmúlt 25 évben rengeteg csapattársam volt, és bevallom, lehet, hogy első ránézésre tehetségesebbek voltak, mint én. De nem elég, ha csak tehetséges vagy, ha nem társul ehhez megfelelő ambíció, akkor nem fog sikerülni. Az én elvem az, hogy minden fejben dől el. Ez lenne egyben a küzdelmi versenyeim legnagyobb felismerése is. A küzdelmi versenyek megkezdése előtt, vagy már az elején eldől a mérkőzés sorsa, hiszen a magabiztosság, a reális önértékelés és az elszántság dönti el, ki lesz a győztes. Alig két hete hete vettem részt a Taekwondo Európa-bajnokságon, egyéni erőtörés versenyszámban  a negyedik helyet szereztem meg. Volt szerencsém látni Európa legjobbjait, a különböző országok harci stílusát sikerült kielemeznem, összehasonlítanom.

Mesélte egy kisdiákod: „kupaktanácsot” tartottatok, tájékoztattad őket. Mit kell nekünk is tudnunk?

Nálunk a csapatban már hagyománynak számít, hogy minden verseny után beszámolót, kielemzést tartunk. Én hiszek a visszacsatolás (feedback) fontosságában. Pár nappal a verseny után az ember már más szemmel látja a teljesítményét. Fontosnak tartjuk, hogy olyan emberek is tájékoztatást kapjanak, akik valamilyen okból nem tudtak részt venni egy magasabb szintű versenyen. Újra visszatérek egy korábbi gondolathoz: egy jó sportoló nem attól sikeres, hogy csak a fizikai fejlődésére koncentrál, hogy csak azt fejleszti. Egy csapat sikerességét a csapat edzőjének hozzáállása, hitvallása, elvei határozzák meg.

Amióta megalapítottad a Csíki Titánokat, egy szellemiséget, egy nevelési elvet és értékrendet követtek. Melyek ezek? Mi fontos számotokra a nevelésükben? 

Ott kezdeném, hogy én tíz évig egy másik csíkszeredai Taekwondo Klub sportolója voltam. Az alapításban nagyban közrejátszott az is hogy, amiben hittem, amilyen célokat felállítottam magamnak, azt ott nem kaptam meg. Így 2014 végén kiléptem abból a csapatból és 2015 elején feleségemmel valamint még két sportszerető személlyel, megalapítottuk a Csiki Titánok csapatát. Már kezdettől fogva elsődleges célunk volt a sportolók megfelelő elfogadása. Öröm látni, hogy olyan gyerekekkel szeretettem meg a taekwondot és folyamatosan érünk el jobbnál jobb eredményeket, akiknek 4-5 évvel ezelőtt fogalmuk sem volt ennek a küzdősportnak a létezéséről. A csapatunk fő alapelvei: önuralom, becsületesség, állhatatosság, küzdőszellem, udvariasság.

Elbeszélgettem a kis diákjaiddal, és többen mondták, hogy alig fél év után sikerül megvédeniük magukat olyan társaikkal szemben, akik eddig bántalmazták őket. Mi az álláspontod erről?

Mi elsősorban önbizalmat és magabiztosságot fejlesztünk a sportolókban. A megfelelő magabiztossággal rendelkező sportolónak olyan kisugárzása van, amelyet az esetleges rosszakaró emberek már távolról érzékelnek és kikerülik. Valóban megfelelő tudásra tesznek szert, amely megvédheti őket egy esetleges bántalmazás esetén. Az edzésekre járó sportolóink céljaikat maguk választják ki: van, aki önvédelem elsajátításáért, van aki versenyezni, energia levezetésként jön, van aki alakformálásért, stb. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az edzésekre járó sportolóknál megfigyelhető a határozott magasságnövekedés, ez köszönhető a sok rúgás technikának.

Nincs rossz gyerek

Itt az edzőteremben szigorú szabályok vannak: akit harmadszorra kell megszólítanod, az nem is jöhet többé. Mi a tapasztalatod, melyek a leggyakoribb nehézségeid? Gyerekekkel, de szüleikkel akár.

Én azt tartom, nincs rossz gyerek, csak rossz szülő, helyesebben: csak nem megfelelő otthoni nevelés. A három év tapasztalataiból elmondhatom, sok családmodellel találkoztam. Sok energiával rendelkező gyereket hoznak el az edzésekre. Minden gyerekkel nagyon hamar megtalálom a közös nyelvet, mindenkit másképp kell motiválni, elismerni. Ilyen szempontból nem szoktam nehézségekbe ütközni. Ha valaki olyan viselkedést tanúsít, ami nem a csapat elveit követi, nem tartja be a szabályokat, azt félre hívom, megbeszéljük négyszemközt. Nagyon fontos tehát, hogy ne szégyenítsem meg mások előtt. Ha ezután sem hajlandó változtatni, akkor közösen megbeszéljük a szülőkkel, hogyan tovább. Ha ezután sem változik semmi, akkor elválnak útjaink. Amúgy egy büntetésként kiszabott plusz guggolás, fekvőtámasz csodákra képes és még erősödnek is tőle (Nevet).

Karitatív gyűjtésben vettetek részt karácsonykor és moziban voltatok, utána farsang volt, majd húsvéti kézművesség. Miért fontos ez?

Nagyon fontosnak tartom egy csapat esetében a csapatszellemet. Még fontosabb viszont, hogy a csapatunkhoz edzésre járó emberek ne csak az edzésen tanultakkal maradjanak, így próbálunk minél színesebb programokat szervezni és örülök, hogy ebben társak vagyunk a feleségemmel Bettyvel. Tisztában vagyunk azzal is, hogy lehet egy idő után egyik vagy másik gyerek már nemi fog járni az edzésekre (pl. iskola, költözés miatt) de azt szeretnénk, hogy maradjon meg az életében egy olyan gondolkodásmód, amit nálunk a csapatban szerzett.

Mit kapnak a gyerekek nálatok? Nennyire költséges sportág a taekwondo? 

Véleményem szerint határozottan nem költséges ez a sportág. Az edzésdíjakon kívül csupán a küzdőruhát kell megvásárolni, egy jó minőségű ruha 100-150 lej. Az edzéseken használt felszerelések és védőfelszerelések viszont nagyon költségesek. Ezeket általában önerőből, lletve pályázati úton szerezzük be, és mindenki használhatja.

Amire fölkaptam a fejem, hogy meglátogattatok egy siket romániai bajnokot – önmagában ez is elég – de a jelenlétet kötelezővé tetted a versenyre járó diákjaidnak. Mi az elgondolás ebben? Milyen volt a találkozás?

A sport világában egyenlők vagyunk. A fő elgondolás az volt, hogy a csapat sportolói testközelből lássák, érezzék, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Sokat hallani mindenhol, hogy azért nincsenek eredmények ilyen vagy olyan sportágakban, mert nincs pénz. De van olyan sportág, ahol van pénz és még sincs eredmény... Nos, akkor hol is van a bökkenő? Ha az emberben nincs elég tűz, akarat.... akkor nem fog működni a dolog, és csak idő kérdése a csalódás. Érezni lehetett, micsoda akarat van abban Spanachi Ilie atlétában, akit meglátogattunk. Azt hiszem, a találkozás hatására még elszántabbak, magabiztosabbak lettek a sportolóink. Köszönet a tolmácsolásért Murariu Mariannának!

A sérülés esélye minimális 

Mit üzensz azoknak a gyerekeknek, akik félnek „a verekedéstől”? Mi a legfontosabb?

Röviden ezt üzenném: higgy magadban, és tudd, képes vagy elérni a célodat, bármi legyen is az. Remélem most már körvonalazódott, hogy nálunk nemcsak verekedésről, küzdelemről szól a dolog. Én mindenkit egyformán elfogadok annak amilyen, mindenkit tisztelek, és tudom, hogy minden ember egy külön feladattal született erre a földre. Tudni kell azt, hogy az edzéseken megfelelő edzőfelszerelések, védőfelszerelések vannak. A sérülés esélye minimális. Érdekességként megemlíteném, hogy sok lány sportolónk van, kicsik, nagyok egyaránt. Nemcsak megtanulod megvédeni magad, hanem mellette még önbizalmat, magabiztosságot, küzdeni akarást szerzel.

Hogyan élik meg a gyerekeitek ezt az életmódotak?

Nagyobbik fiunk 6, a kisebbik 4 éves. A nagyobbik már 2 éve jár az edzésekre. Bettyvel eldöntöttük: egyáltalán NEM fogjuk erőltetni, befolyásolni abban, hogy most „de azért is taekwondóznia kell!”. Egyetértettünk abban, hogy mindenképp sportoljanak valamit a gyerekeink, hisz magamból kiindulva sok mindent ennek a hivatásnak köszönhetek.

Betty, te idős hölgyeknek is tartasz órát. Elég széles a sportpaletta Csíkszeredában, ti mégis valamiért mások vagytok. Mi lenne ez a valami, amiben azt érzitek, hogy még lehet újabb és újabb csoportokat megmozgatni?

Igyekszünk minden korosztályt megmozgatni, az egészséges életmód felé vezetni. Miért ne lennénk aktívak 50-60 éves kor felett is? Lehet, hogy ennyi idősen nem egészen úgy kell mozogni, mint fiatalon, de ettől még nem kell lemondani az aktivitásról, tornáról, társaságba járásról, kikapcsolódásról. A mi másságunk, különlegességünk a személyiségünkben rejlik. Legfőképp abban, hogy egyformán értékelünk mindenkit, kicsiket is nagyokat is, gyerekeket és felnőtteket. Mindenkinek adunk lehetőséget és életkedvet.