Bordás Attila, a LAM Mikrohitel vezetője több évtizede tevékenykedik a pénzügyi szektorban. A hitelintézet, amelynek az aligazgatója, gazdák és kisvállalkozók egy olyan csoportjának nyújt hitelt, akik nyereségesek, de leginkább formai okok miatt nem férnek bele a bankok által nyújtott hitelkritériumokba. A pénzügyi szakembert a Covid-19 és az ukrajnai háború kapcsán kérdeztük arról, hogy milyen év elé nézhetnek a gazdák.

Hogyan látja pillanatnyilag a helyzetet?

Egy szokatlan év elé nézünk: ha múlt év végén úgy tűnt, hogy a világjárvány után a gazdaság lassan visszatér a normális kerékvágásba, akkor az év utolsó hónapjaiban, de főként idén az energiahordozók ára emelkedett meg drasztikusan. Természetesen ebben jelentős szerepe van annak is, hogy az szomszédos országban fegyveres konfliktus robbant ki.

Ezt már most érzi mindenki a saját bőrén – gyakorlatilag mindennek – üzemanyag, villany, gáz, építkezési anyagok stb. – felment az ára. Az, hogy ez a drágulási folyamat – az elhúzódó konfliktus esetén – hol áll meg, ma még kérdéses. És ez az áremelkedés hamarosan bele fog épülni további termékek árába is – ezt hamarosan érezni fogjuk mind a kenyér, mind akár a tisztálkodási cikkek árában is.

Ez így nagyon sötéten hangzik. Meglátása szerint lesz idén nyeresége a mezőgazdászoknak?

A mezőgazdaság előnye, hogy olyan termékeket állít elő, ami létszükséglet. Gyógyszer és élelmiszer kell a túléléshez, egy cipő-, vagy ruhavásárlást lehet halasztani, az ebédet nem. Ilyen szempontból az árnövekedéseket be fogják tudni építeni a termények végső árába, viszont addig vetőmagot, üzemanyagot, műtrágyát kell venni, ami csak kilenc hónap, egy év után térül meg. Ez azt jelenti, hogy többlet pénzre lesz szükség ahhoz, hogy termelni tudjanak – ezeket a költségeket előre meg kell finanszírozza a gazda. Ez – ha tartósan magas lesz az üzemanyag/műtrágya ára – akár kétszer akkora összeget is jelenthet, mint az elmúlt évben volt.

A háború miatt, ugyan más-más okokért, de kiesik Oroszország és Ukrajna a piacról.

Így van. Ha ma vége is lenne a háborúnak, ahhoz, hogy Ukrajnában a termelési kapacitás még az idén visszaálljon a tavalyi, megszokott szintre, az esélye nulla. Románia, illetve az erdélyi gazdák helyzete ilyen értelemben pozitív – szinte minden mezőgazdasági ágazatban Románia többet termel, mint amennyi a belső fogyasztása. Ha a kiesett keleti importok miatt Németországban vagy Franciaországban gabonahiány lesz, akkor a termények árnövekedése várható. Természetesen a következőkben kormányzati szinten igencsak oda kell majd figyelni, hogy miből mennyit exportálunk.

Itt az export korlátozásra gondolt?

Tudatos értékesítésre van szükség, ezt a kormány kell szabályozza országos szinten. Ne történjen meg újra az, hogy külföldről kell visszavásároljuk a saját terményeinket feláron.

Kanyarodjunk vissza a gazdákra. Mire figyeljenek még? Ha nem tudnak tervezni, merjenek hitelhez nyúlni?

Igen, viszont óvatosan, megfontolva, átgondolva. Még ebben a kiszámíthatatlan időkben is adódhatnak olyan helyzetek, amivel vállalkozói szemszögből élni kell. Az istállónk tőszomszédságában levő kéthektáros legelő egy emberöltőnyi idő alatt általában csak egyszer lesz eladó. Ilyen lehetőséget nem hagyhat ki az ember.

Valószínűleg újabb uniós, illetve kormányzati segítőprogramok, támogatások lesznek az idén elérhetőek – ezekkel a lehetőségekkel is élni kell.

A létfenntartási költségek növekedésével jelentősen csökkeni fog a fogyasztási cikkekre fordítható pénzkeret – ez egyfajta pénz-forgásilassulást fog maga után vonni.

Magyarán rövidtávon készpénz hiány jelentkezhet. Ez ott érinti a gazdákat, hogy a termény eladásánál, ha nem azonnal fizetnek, akkor olyan embernek kell eladni az árut, aki megbízható, hiszen most minden veszteség, minden késés gondot okozhat.