A problémát az jelenti, hogy az országos átlagérték mögött borzasztóan eltérő jövedelmek húzódnak meg.

Áprilisban az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint 5647 lej volt az országos nettó átlagfizetés. Bármennyire hihetetlennek tűnik, egy évtized alatt megháromszorozódott az átlagkereset, ugyanis 2015 áprilisában még csak 1857 lej volt az értéke.

Az általános bérszínvonal emelkedéséhez hozzájárult a minimálbér növekedése is, ugyanakkor fordított ok-okozati hatás is működött, a javuló átlagfizetés is hozzájárult a munkavállalók minimális juttatásának a növekedéséhez. 2005-ben még csak 256 lej volt a dolgozók számára törvényileg garantált minimális jövedelem, ami az akkori árfolyamon 71 eurónak felelt meg.

A 100 eurós lélektani határt 2008-ban lépte át a nettó minimálbér, az év végén az értéke 115 euró, 423 lej volt, derül ki a munkaügyi minisztérium adataiból. A pénzügyi-gazdasági világválság első évében lejben nőtt, euróban számolva azonban csökkent a minimálbér, 449 lej (106 euró) volt az értéke. Ezt a gazdaság számára nehéz időszakot lassú bérfejlesztés jellemezte, a minimálbér 2012-ban is csak 538 lej (121 euró) volt.

A növekedés 2015-től gyorsult fel, hét év alatt több mint duplájára emelkedett, 644 lejről (145 euró) 1386 lejre (282 euró). Az elmúlt két évtized leglátványosabb emeléseit 2023-ban és 2024-ben hajtotta végre a kormány, 48 hónap alatt 1524 lejről (309 euró) 2363 lejre (475 euró) nőtt az értéke.

2015 óta 35,09 százalékkal értéktelenedtek el a jövedelmek, ami azt jelenti, hogy amennyit akkoriban 100 lejért lehetett megvásárolni, azért jelenleg 154,06 lejt kell kifizetni. Annak ellenére, hogy az elmúlt 10 évben az átlagfizetés és a minimálbér is az inflációnál sokkal gyorsabban nőtt, távolról sem egyformán tapasztalta meg mindenki az életszínvonal emelkedését.

Megtévesztő lehet

„Az átlagfizetés megtévesztő lehet. Lévén egy középérték, elkendőzheti a nagy eltéréseket a jól teljesítő szektorok és a rosszul fizető ágazatok, vagy a nagyvárosokban fizetett bérek és a falusi jövedelmek között. (…) Dicsekszünk az életszínvonal emelkedésével, mely összehasonlítható lett olasz és spanyol városokéval. Így tűnik innen, a mi bukaresti buborékunkból. Mindezek ellenére az országos átlagfizetés mögött nagy eltérések húzódnak meg megyei szinten. Bukarest 30 százalékkal az átlag fölött van, míg egyes megyék, mint például Hunyad, 15 százalékkal alatta” – nyilatkozta Raluca Pârvu, a BPI Románia humán erőforrás tanácsadó cég igazgatója.   

Hasonló fenntartásokat fogalmaz meg az átlagbér tekintetében egy másik humán erőforrás szakember is. „Az átlagfizetésnek a jólét kizárólagos mutatójaként való felhasználásának lehetnek korlátjai, mint például a szélsőségesen nagy és a nagyon kicsi jövedelmek figyelmen kívül hagyása, ami torzíthatja a jövedelmek eloszlásának valós összképét. Bár az átlagbér egy értékes mutató, a gazdaság jólétének korrekt megítéléséhez más mutatókat is tartalmazó holisztikus megközelítésre van szükség” – véli Sorina Faier, az Elite Searchers vezető beosztású munkatársa.

A gazdaság és a társadalom sokkal komplexebb rendszer annál, hogy egyetlen mutató érzékeltetni tudná az állapotát, ennek ellenére, hiányosságai ellenére, az átlagbér sok mindent elárul róluk. „Az átlagfizetés egy kézenfekvő és könnyen érthető mutató különböző országok, régiók és időintervallumok életszínvonalának az összehasonlítására. (…) Az átlagfizetés változása a gazdaság általános egészségi állapotát tükrözi, melyet a termelékenység, a befektetések és a munkaerőpiac befolyásol, ugyanakkor a nagyobb átlagbér általában nagyobb lakossági fogyasztást jelent, ami ösztönzi a gazdasági növekedést” – magyarázza Răzvan Zglobiu, a Prohuman munkaerő-közvetítő cég értékesítési igazgatója.