Kisebb országok, amilyen Montenegró, csatlakozását nem igazán éreznénk meg, azonban Ukrajna belépése minden bizonnyal kivitelezhetetlen lenne az unió belső reformja nélkül.

Az Európai Uniónak jelenleg 27 tagországa van, s biztosra vehető, hogy az évtized vége előtt ez a szám nőni fog. Jelenleg 12 állam pályázik az uniós tagságra, illetve számít potenciális tagjelöltnek (Montenegró, Albánia, Szerbia, Észak-Macedónia, Koszovó, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Törökország, Norvégia, Izland), az integrációs folyamataik nagyon eltérő fázisokban vannak.

Bár az EU bővítése elvi szinten pozitív és kívánatos folyamat, az utóbbi években a sajtó sokat cikkezett ennek a negatív pénzügyi hatásairól, amit az aktuális tagállamok fizetnének meg. A magyar nyelvű sajtóban a Kreml érdekeit kiszolgáló orbanista propagandagépezet festett apokaliptikus képet Ukrajna uniós integrációjának gazdasági következményeiről. A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2025 márciusában mutatta be A csatlakozás ára: ki fizeti meg Ukrajna EU-s tagságát? című tanulmányát. Az MKI számításai szerint a csatlakozás első öt évében a tagállamokat terhelő költségek 2447 milliárd eurót tennének ki, ami az Európai Unió idei költségvetésének közel 13-szorosa. Valószínűleg kevés szakértő vette komolyan ezt az összeget, amely tökéletesen illeszkedett az Orbán-kormány retorikájába.

Az Európai Bizottság által 2023 őszén végzett számítások szerint hét év alatt 186 milliárd euró értékben érkeznének uniós források a kelet-európai országba. Ennek a javát a mezőgazdasági támogatások tennék ki 96,5 milliárd euró értékben. Az Ukrajnába irányított források miatt a jelenlegi tagállamok „többet kellene befizessenek, de kevesebbet kapnának”, idézi a dokumentumot a cursdeguvernare.ro. A bővitésnek nem csupán közvetlen költségei vannak, hanem indirektek is, azonban ezeknek az értékét pontosan meghatározni lehetetlen, tekintettel az uniós gazdasági ökoszisztéma komplexitására.

Természetesen nem csak Ukrajna csatlakozásának lenne anyagi vonzata, hanem bármely jelölt felvételének, ugyanakkor ennek léptéke országonként nagyban eltérne. A nyugat-balkáni országok integrációja erősen korlátozott hatást fejtene ki, mivel ezek a lakosság és a GDP tekintetében kisméretű államok. Egész más a helyzet a több mint 30 milliós Ukrajna esetében.

Nem elhanyagolható, de nem is kezelhetetlen

A brüsszeli székhelyű befolyásos agytröszt, a Bruegel számításai szerint, a hat nyugat-balkáni jelölt, valamint Ukrajna, Moldova és Grúzia csatlakozása hét év alatt 170 milliárd eurójába kerülne az EU-nak, ami az uniós költségvetés 0,17 százalékával egyenértékű.

„Ez nem egy elhanyagolható szám, de távolról sem kezelhetetlen” – nyilatkozta Darvas Zsolt, a Bruegel tanulmányának társszerzője.

Az unió bővítése esetén Románia, amely nettó haszonélvezője a tagságnak, a jelenleginél valamivel kevesebb forráshoz jutna, azonban a csökkenés nem lenne jelentős mértékű. Egyébként a nekünk jutó uniós támogatások bővítés nélkül is csökkennének.

Az uniós tagság 19 éve alatt Románia kb. 35 milliárd eurót fizetett be az EU kasszájába, s 105 milliárd eurót kapott, vagyis minden egyes befizetett euró helyett három érkezett, mondja Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. „Ahogy nő a gazdaság teljesítménye, ez változik, romlik az arány, mígnem bekövetkezik a fordulat, amikor nettó haszonélvezőből nettó befizetőkké válunk” – magyarázza Winkler. Véleménye szerint, ha Románia felzárkózása az EU-s átlaghoz az utóbbi évek ritmusában folyhtatódik, akkor erre egy évtizeden belül sor fog kerülni.

A Bruegel tanulmánya szerint, a 2028-ban kezdődő költségvetési ciklusban az említett kilenc új tagállam 61 milliárd euró kohéziós forráshoz jutna, míg a jelenlegi 27 tagállam rendelkezésére álló keret a mostani ciklus 393 milliárd eurós összegéről 361 milliárdra csökkenne. Ennek a legnagyobb vesztesei a spanyol, az olasz, a portugál, a magyar és a román régiók lennének. A mezőgazdasági támogatások összértéke 110 milliárd euróval nőne, az aktuális tagállamoknak járó összegek többé-kevésbé változatlanok maradnának.

Érdemalapú csatlakozás

Mindezek a számítások egy teljesen hipotetikus helyzetre vonatkoznak, mivel Ukrajna pár éven belüli csatlakozásának nincs realitása. „Az Európai Unió alapját képező lisszaboni szerződés érdemalapú csatlakozásról beszél. Olyan, hogy gyorsított csatlakozás, nem létezik, ez egy, a politikai retorikához tartozó fogalom” – hangsúlyozza az Európai Parlament RMDSZ-es tagja.

Ukrajna csatlakozását óriási jogi problémák is akadályozzák, például az, hogy nem egyértelmű, mekkora az ország területe, hiszen egy része orosz megszállás alatt áll.

Románia csatlakozási kérelmének benyújtása és a csatlakozása között 12 év telt el. Ukrajnának legalább akkora házi feladatokat kell teljesítenie, olyan léptékű reformokat végrehajtania, mint korábban Romániának, szögezi le Winkler Gyula. Emiatt, bár azóta a geopolitikai helyzet gyökeresen megváltozott, Ukrajna lényegében az Európai Uniót is védi az orosz terjeszkedés ellen harcolva, nagyon valószínűtlennek tartja, hogy pár éven belül az EU tagállama legyen.

Egy olcsó kávé ára

Egész más Montenegró helyzete, a balkáni állam akár már két éven belül csatlakozhat az unióhoz. A 2028-2034-es költségvetési ciklusban ez 3 milliárd euró pluszkiadást jelent majd, közölte a közelmúltban az Európai Bizottság. Egy név nélkült nyilatkozó uniós tisztségviselő szerint ez minden egyes uniós adófizető számára kb. 1 euró többletköltségnek felel meg. „Ez egy nagyon olcsó kávé ára” – mondta.

Winkler Gyula szerint Montenegrónak kicsi a gazdasági súlya, ezért az EU „meg tudná emészteni a csatlakozását komoly belső reformok nélkül”. Ugyanez érvényes Moldova esetében is. Ezzel szemben Ukrajna akkora dimenziót jelent, gondoljunk csak a 41 millió hektár mezőgazdasági termőterületére, ami elkerülhetetlenül maga után vonná az uniós kohéziós és agrárpolitika felülvizsgálatát.

A bővítésnek ugyanakkor nem pusztán gazdasági dimenziója van. Minél nagyobb az Európai Unió, annál nehézkesebb a döntéshozatali folyamat. „Egy harmincegynéhány országból álló unióban valószínűleg át kellene térni egy többségi döntéshozatali mechanizmusra” – mondja az erdélyi EP-képviselő. Hozzáteszi, hogy a bővítési folyamat továbbra is érdekünkben áll, de azt csak az integráció elmélyítésével párhuzamosan lehet megvalósítani.