Miközben a légitársaságok és a repülőterek azt állítják, hogy nem számítottak ilyen nagy utasforgalom-növekedésre, a valóság az, hogy – az Európai Bizottság jóváhagyásával – több úgynevezett repülőtéri résidőt (airport slot) lefoglaltak, mint amennyit kihasználnak, hogy aztán a járatok ritkaságára hivatkozva emelhessék a díjaikat.

Hetek óta káosz uralkodik több európai – és amerikai – repülőtéren. Néhány helyen a földi kiszolgáló személyzet sztrájkja okoz fennakadásokat, létezik azonban egy általánosabb probléma, amely a közvélemény számára eddig kvázi ismeretlen tényezővel függ össze. Ez a repülőtéri résidő.

Mi is az a résidő?

Egy légitársaságnak tudnia kell, hogy ha felszáll például a Bukarestből Budapestre tartó gépe, akkor két óra múlva le is tud szállni a magyar fővárosban. Ha a Liszt Ferenc (vagy bármilyen más) repülőtér nem zsúfolt, nem jelent gondot „rést” találni a járatnak, kapacitáshiány esetén viszont szoros koordinációra van szükség a repülőterek és a légitársaságok között. A szabad kifutópálya mellett egy-egy járatnak szüksége van a működtetéséhez szükséges repülőtéri infrastruktúra teljes körére az adott napon és időpontban.

A légitársaságok nemzetközi szövetsége (IATA) szerint évente több mint 1,5 milliárd légi utas – a globális forgalom több mint 40 százaléka – fordul meg túlterheltséggel küszködő repülőtereken, ahol az igény egész nap vagy csaknem egész nap meghaladja a kapacitást. Erre a problémára találták ki a résidőt. A repülőterek kapacitását idősávokra osztják fel, majd a légitársaságok képviselői leülnek és megegyeznek ezek kiosztásáról. Ebben a főszerepet a résidő-koordinátorok játsszák, illetve a munkájukat irányító szabályrendszer (Worldwide Airport Slot Guidelines – WSAG). A IATA résidőkoordinációjához több mint 200 légikikötő csatlakozott.

A résidőkoordinátoroknak kell megoldást találniuk a késésekből és más jellegű rendellenességekből adódó gondokra is. Például, a már említett példánál maradva, ha Bukarestből valamilyen okból – mondjuk köd miatt – késve tud felszállni a Budapestre tartó repülő, a magyar fővárosba érkezve értelemszerűen már nem használhatja az eredetileg lefoglalt résidőt. Ilyen esetben „kölcsön kell vennie” egy más légitársaságét, ha ez lehetséges. Ha nem „akad” lefoglalatlan résidő, akkor még tovább kell halasztania a köd miatt késlekedő elindulását, vagy törölni kell a járatot.

„Nagyapai jog”

A résidőket évente kétszer, a nyári és a téli szezon kezdetén újraosztják. Természetesen az egyeztetések nem nulláról indulnak, az aktuális kiosztást módosítják az igények és a már említett nemzetközi szabályrendszer szerint. Emellett, pontosabban ezt kiegészítendő az Európai Uniónak van egy saját rendelete a repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól.

A kiosztásnál a főszabály az, hogy a légitársaságok megtarthatják azokat a résidőket, amelyeket sikerrel használtak az előző szezonban. Ezt nevezik szerzett vagy angol terminussal „nagyapai” (grandfather) jognak.

A világjárvány előtt a „nagyapai jog” akkor érvényesült, ha egy adott légitársaság 80 százalékban kihasználta az adott résidőt az előző menetrendi időszakban. 2021 februárjában, a közlekedési ágazatot súlyosan érintő koronavírus-járvány miatt az Európai Unió Tanácsa könnyítéseket fogadott el a reptéri résidők felhasználására vonatkozóan. Ennek értelmében a tavalyi nyári szezonban a cégeknek elég volt a résidejük legalább felét kihasználniuk ahhoz, hogy az idősávjaikat a következő szezonra is megtarthassák. A Tanács egyúttal döntött arról, hogy az Európai Bizottság kiterjesztheti a további szezonokra is az új szabályokat, és a kihasználási arányt akár 30–70 százalék közötti értékre is beállíthatja.

Tavaly decemberben az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a mostani szezonban már a résidők 64 százalékos kihasználtságával járjanak a „nagyapai jogok”. Adina Vălean közlekedési biztos arra hivatkozott, hogy „a légitársaságok aggódnak az új omikron vírustörzs megjelenése és a foglalástörlések megugrása miatt”.

Arra talán senki nem gondolt, hogy ha a légitársaságok számára lehetővé teszik a gépeik egyharmadának a földön tartását – anélkül, hogy elveszítenék a replőtéri résidejüket –, akkor ezt az engedményt árspekulációra használhatják. Márpedig a Politico.eu szerint éppen ez történik.

Az európai témákkal foglalkozó portál szerint nem kell hinni a légitársaságoknak, repülőtereknek vagy az Európai Bizottaságnak, amikor azt állítják, hogy meglepte őket az utasforgalom „hirtelen” növekedése. A valóság az, hogy valamennyi piaci szereplő (utazási irodák, utazásszervezők, turisztikai hivatalok) tudta, hogy 2022 nyarán rekordot fog dönteni a turizmus. A Nemzetközi Turisztikai Szövetség (UNWTO) adatai azt mutatták, hogy január-márciusban 182 százalékkal bővült az idegenforgalom a tavalyi év azonos időszakához képest. A görögök például már februárban jelezték, hogy idei nyári szezonjuk a 2019-es rekordbevételt is meghaladhatja.

A társaságok általában több résidőt kérnek, mint amennyit felhasználnak. Ha ezeket későn szolgáltatják vissza, vagy vissza sem kell szolgáltatniuk – a 64 százalékos szabálynak köszönhetően –, akkor csökken a repülőtéri kapacitás kihasználtsága, és értelemszerűen beszűkülnek az utasok opciói. Ugyanezen a logikai szálon továbbmenvbe, ha kevesebb repülő indul, az utasok hajlandók magasabb árat fizetni a jegyért. Jó alkalom a légitársaságoknak, hogy egy kis többletbevételre tegyek szert, miután a Covid-járvány kezdetén, 2020-ban számos járatukat üresen is elindították, hogy – az akkor még érvényben lévő 80/20 százalékos szabály értelmében – ne veszítsék el a résidőiket