Piszok lassú a DHL futárszolgálat Romániában, de legalább nagyon drága
Merre vezet az út Kolozsvárról Nagyváradra? Hát Budapesten át, legalábbis a DHL-nél. És három napig tart. Ráadásul jól megkérik az árát.
Korábban már megírtam a hazai futárszolgálatok gyalázatos színvonalú szolgáltatásaival kapcsolatos személyes tapasztalataimat, ám egy friss élmény hatására úgy döntöttem, a téma, sajnos, megér még egy misét.
Szeptember 18-án a DHL ügyfélszolgálatának telefonon jeleztem, hogy szeretnék egy iratokat tartalmazó borítékot eljuttatni Kolozsvárról Nagyváradra. A szolgálatos diszpécser iktatta a rendelést, s biztosított afelől, hogy a küldemény másnap, szeptember 19-én, már a címzettnél lesz. Ennek fényében nem kis meglepetéssel értesültem róla, hogy a boríték szeptember 20-án, a kora délelőtti órákban még nem érkezett meg.
Miután panaszomat végighallgatta, az ügyeletes ügyfélszolgálati munkatárs készségesen elismerte, a küldemény késében van, hozzátéve, hogy már Budapestről Nagyvárad felé tart.
„Hogy került egy Kolozsvárról Nagyváradra feladott küldemény Budapestre?” – kérdeztem őszinte megrökönyödéssel. „Elvileg mi nem is kézbesítünk küldeményeket belföldre” – kezdte a magyarázatot a diszpécser. Lehet, megtisztelve kellett volna éreznem magam, mivel egy ilyen nagy presztízsű nemzetközi cég, mint a DHL, az elvein átlépve, az én küldeményemet mégis hajlandó elszállítani az országhatáron belül, ám én inkább arra gondoltam, kettőnk közül valaki nem teljesen normális, s szerintem, nem én vagyok az.
Ezután, bizonyítandó, hogy fokozható még az abszurditás, a DHL munkatársa a lehető legtermészetesebb hangon közölte velem, a Kolozsvárról Nagyváradra szánt küldeményeket először elviszik Budapestre, onnan visszahozzák Kolozsvárra, s csak utána kerülnek a Bihari megyeszékhelyre.
Sebesen kézbesítünk!
„Maga gúnyolódik velem?” – kérdeztem, most már tényleg felpaprikázva. A válasz nemleges volt, az úriember a vonal túlsó végéről tisztelettudónak tűnő hangon biztosított róla, hogy esze ágában sincs gúnyt űzni belőlem, a küldemény útvonala valóban Kolozsvár – Budapest – Kolozsvár – Nagyvárad, majd biztosított róla, hogy a nap folyamán, vagyis kb. 48 órával a feladást követően, a boríték megérkezik a Pece-parti Párizsba.
„Vagyis a címzetthez?” – kérdeztem. Nem, hangzott a válasz, kézbesíteni csak másnap, szeptember 21-én fogják. Három nap alatt gyalogosan el lehet vinni egy postai küldeményt Kolozsvárról Nagyváradra, emlékeztettem a diszpécsert, mielőtt köszönés nélkül megnyomtam volna a beszélgetést megszakító gombot.
A DHL a logisztikai ipar nemzetközi piacvezetője. Gyorspostai üzemágának szlogenje We Deliver With Speed! (Sebesen kézbesítünk!). Mivel a sebesség relatív fogalom, a szlogen valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen, egy boríték ugyanis akár 5 nap alatt is megtehet 150 km-t, amihez képest a 3 napos út kifejzetten gyorsnak minősül. A cég 126,61 lejt számított fel a szóban forgó küldeményért, ami a konkurens cégek díjszabásának kb. négy és félszerese. Piszok lassú szolgáltatás, de legalább nagyon drága.