Gazdasági integráció reményére adnak okot Dél-Amerikában a kontinens több országában bekövetkezett politikai változások. Míg a korábbi szélsőbaloldali rezsimek – gyakran joggal – szembeszálltak az integrációs törekvésekkel, most szabad utat kaphatnak a nagyhatalmak.

Tizenhat évvel ezelőtt George W. Bush amerikai elnök az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény kiterjesztésére törekedett ugyan, ám egyrészt a szeptember 11-i terrortámadások, másrészt a dél-amerikai szélsőbaloldali kormányok megakadályozták ezt. A The Huffington Post szerint ez azonban változhat most.

A kétezres évekre jellemző gazdasági felfordulásban Venezuela építkezni kezdett: a régió gazdasági politikai programját dolgozta ki, amely Hugo Chávez elnök geopolitikai helyzetét volt hivatott stabilizálni. Az olajból származó bevételekre alapozva Venezuela nemcsak az országon belül, de a térségben is kiterjesztette szociális programját, különleges gazdasági megállapodásokat és kedvezményeket nyújtott a partnerei számára. Míg például 2007-ben az USA 1,6 milliárdos támogatást nyújtott a térségnek, addig Chávez 8,8 milliárdot feccölt szubvenciókba és fejlesztési projektekbe.

Középjobbra tolódás

Mára az országnak nincs lehetősége erre az infláció, élelmiszerhiány, a bűnözés növekedése, az olajárak zuhanása miatt. Eközben Brazília és Argentína hasonló iránya miatt a szavazók és a politikum drasztikus politikai és gazdasági reformok mellett döntött. Brazília esetében ez a döntés egyelőre kétes: Dilma Rousseff elnököt éppen augusztus végén mentették fel pozíciójából, a helyére pedig a korábbi alelnök, Michel Temer került. Argentínában 2015-ben zajlottak választások, akkor Mauricio Macri, a jobbközép Propuesta Republicana jelöltje nyert. Macri többek között az amerikai és európai kapcsolatok javítását tűzte ki célul. Kolumbiában 2010 óta, Peruban pedig idén július óta állt be fordulat: előbbi országban Juan Manuel Santos, utóbbiban Pedro Pablo Kuczynski lett elnök.

Ezek a változások lehetővé teszik a dél-amerikai országok számára a kereskedelmi területek kiterjesztését és a külföldi beruházásokat, illetve a két amerikai kontinens szabadkereskedelmi övezetének kialakítását, amit 2005-ben függesztettek fel. A kérdés, hogy képesek-e olyan erős gazdasági kötelékek kialakítására, amelyek a politikai stabilitást is biztosítanák. Ez – írja a Huffington Post – az Egyesült Államok nyitottságán múlik, és azon, hogy a gazdasági integráció előnyeit a latin-amerikai országok képesek-e szociális programokba, az egészségügyi és oktatási rendszer fejlesztésébe fektetni, illetve a jogállamiság erőteljes reformjába.

A bolívar másik oldala

Jack Rasmus közgazdász máshonnan közelíti meg a kérdést. A CounterPunchon felvázolja, hogyan állt az USA érdekében Venezuela gazdasági destabilizációja. Mint írja, a venezuelai pénznem, a bolívar összeomlása részben az USA és Szaúd-Arábia olajár fölötti hatalmi harcainak az eredménye, amihez a hosszú távú kamatlábak emelése is hozzájárult. Állítása szerint ugyanakkor az amerikai állami és banki erők arra bátorították a spekulánsokat, hogy tovább rontsanak a dél-amerikai ország pénznemén, a venezuelaiakat pedig arra bíztatták, hogy a bolívart dollárra váltsák. Ehhez hozzájárultak a multik is, több mint 11 milliárd dollár felhalmozásával. Az eredmény: megnőtt a dollár feketepiaca és alapvető áruk hiánya.

Növekedett az importáruk ára és a hazai infláció, amivel a kisvállalkozók és a dolgozók jártak rosszul – írja Rasmus. Az importárak növekedése nyersanyaghiányhoz vezetett, ez hozzájárult a munkanélküliséghez is. Mindennek köszönhetően a tőke egy része is kikerült az országból. Az amerikai kormány azon dolgozott, hogy a venezuelai gazdasági állapotot az aktuális hatalom korrupciójának eredményeként láttassa, miközben a közgazdász állítása szerint számlálatlanul folyt a pénz  – nem hivatalos csatornákon – az ellenzéki erőkhöz.

Annyi biztos, hogy az ország megosztott Maduro elnököt illetően: csütörtökön ellene és mellette is tüntettek. Ahogy az EuroNews írja, Lilian Tintori, a bebörtönzött ellenzéki vezető, Leopoldo Lopez felesége azt nyilatkozta, szervezett, békés és alkotmányos úton akarnak változást, ehhez pedig a visszahívásról szóló referendumra van szükség. Az elnök az országban kialakult állapotokért a szerinte ellene puccsot szervező ellenzéket vádolja.