Illetékek és díjak tömkelegét fizettetik az áruházláncok a gyártókkal azért, mert árusítják a termékeiket. Ez utóbbiak viszont áthárítják a költségeket a vásárlókra. 

Nem árusítja többé a Kaufland a világ legnagyobb kozmetikai cégének számító L’Oreal termékeit. A döntés, melynek oka, hogy a két vállalat nem tudott megegyezni az új szerződés feltételeiről, valamennyi országra vonatkozik, ahol a Kaufland jelen van.

A francia óriásvállalat termékeinek eltűnése a Kaufland polcairól újabb fejezetét jelenti a multinacionális kiskereskedelmi cégek és a gyártók között, a színfalak mögött zajló küzdelemnek, melynek a levét végső soron a vásárló isszák meg. Az, hogy a Kaufland megengedheti magának, hogy száműzze áruházaiból a világ első számú kozmetikai vállalatát, egyértelműen a kereskedőknek a gyártókkal szembeni erőfölényét bizonyítja, melyet kíméletlenül ki is használnak. Korábban a Coca-Cola Hellenic látta kárát annak, hogy nem fogadta el a Kaufland szerződési feltételeit, a német kereskedelmi vállalat ugyanis a 2,5 literes kóla kivételével felfüggesztette a cég termékeinek forgalmazását.

A vásárló a vesztes

A multinacionális kereskedőcégek díjak és illetékek egész sorát számolják fel a beszállítóknak. Ezeknek fizetniük kell azért, hogy termékeik egyáltalán felkerüljenek a polcokra, de van többek között áruháznyitási-, marketing-, promóciós-, termékkód változtatási- és reklámújság illeték is. Ezek jelenthetnek egy fix összeget vagy egy adott százalékot az eladásokból. Általános gyakorlat, hogy a kereskedelmi vállalatok rövid fizetési határidőt és hatalmas, esetenként a napi 10 százalékot is elérő késedelmi kamatot állapítanak meg a beszállítók számára, míg önmaguk számára laza fizetési határidőt írnak elő. Mindezek mellett előfordulnak olyan visszaélések is, mint amilyenről egy, a gyártó cég névtelenségéhez ragaszkodó igazgatója számolt be a Capital gazdasági napilapnak. Elmondása szerint, azt követően, hogy az Auchan átvette a Real áruházak többségét, az új tulajdonos három évre visszamenőleg be akarta vasalni a beszállítókon azt a különbözetet, ami a Real és az Auchan által a gyártóknak felszámolt díjak között fennállt. A név nélkül nyilatkozó menedzser elmondása szerint az ő cége esetében ez mintegy 400 ezer eurót tett ki. A helyzet vesztesei tulajdonképpen a vásárlók. “Mindenki számára világos kell legyen, ezeket az illetékeket a termelők kivétel nélkül beépítik az árba. A hazai kereskedelmi infrastrukturális fejlesztéseket a román fogyasztók finanszírozzák” – nyilatkozta ugyanaz a cégvezető.

Elméleti illemkódex

A gyártók követelésére, az ehhez hasonló törvénytelen eljárások megakadályozására 2009-ben bevezették a kiskereskedelmi illemkódexet (Cod de bune practice în retail). Ettől a visszaálásek visszaszorítását és az árak csökkenését várták, ám egyik sem következett be. A törvény illegálisnak nyilvánította az áruházak által a beszállítókra kivetett illetékek többségét, ám ezeket átnevezték, és tovább alkalmazták. Néhány hónappal a hatályba lépését követően Valeriu Tabără, akkori mezőgazdasági miniszter kénytelen volt elismerni, hogy a várt eredmények elmaradtak. „A kereskedelmi illemkódex nem működik, az agrártemékek beszállítói és a szupermarketek közötti egyezzségek miatt” – jelentette ki a miniszter.   

Az erősebb diktál

Az ok, ami miatt az áruházláncok erőfölényben vannak a gyártókkal szemben az, hogy míg a termelői szektor nagyon megosztott, rengeteg szereplővel, addig a multinacionális kiskereskedelmi vállalatok egyre inkább uralják a hazai piacot. Az élelmiszeripari termékek teljes hazai forgalmának majd 16 százalékát a Lidl&Schwatz cégcsoporthoz tartozó Kaufland és Lidl bonyolítja le, az öt legnagyobb áruházlánc, melyek közé a két említett mellett a Carrefour, az Auchan és a Metro tartozik, a forgalom 35,1 százalékát adja. Romániában jelenleg 11, általános fogyasztási javakat árusító multinacionális áruházlánc működik, melyeknek összesített piaci részesedése tavaly 54 százalék volt. Az Országos Versenyhivatal biztatja a gyártókat, hogy a kereskedőkkel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében tömörüljenek érdekvédelmi szervezetekben, ám ezidáig ezen próbálkozások sem hoztak lényeges változást.