A jelenleg multinacionális vállalatok által gyártott tradicionális erdélyi sörök minőségben meg sem közelítik a manufaktúrák termékeit. Országos szinten és Erdélyben is kézműves söré az elsőség.

Románia tavaly a hatodik helyen állt Európában az egy főre eső sörfogyasztás alapján, évi 90 literrel. A rendszerváltás óta a hazai termelés 60 százalékkal nőtt, ám a sörgyárak száma 125-ről 20 alá csökkent. Erdélyben már csak négy nagy sörgyár működik, a temesvári és a brassói az Ursus Breweries, a csíkszeredai és a marosvásárhelyi pedig a Heineken tulajdonában van. A tíz legkelendőbb hazai márka közül nyolcat Erdélyben palackoznak, ezek a következők: Timișoreana, Bucegi, Ciucaș, Golden Brau, Neumarkt, Albacher, Noroc, Ursus. Mivel azonban a mennyiségnél fontosabb a minőség, ezúttal ezen szempont alapján elemeztük a piacot, kizárólag az alsóerjesztésű, világos, palackozott termékeket vizsgálva.

Nem tudom hányan isszák az Igazi Csíki Sört székely hazafiságból, s hányan egyszerűen azért, mert szeretik, azonban tény, hogy a csíkszentsimoni manufaktúra terméke lóhosszal veri a konkurenciát. Az ital külső megjelenése fényes, áttetsző, habja kiadós és tartós, ízvilága kellemes, könnyed és harmonikus, szén-dioxidban gazdag, alkoholtartalma pedig magas, 6 százalék. Nincs benne semmi különleges, egyszerűen csak egy élvezhető, minőségi sör. Kár, hogy a gyártó nagyrészt a nemzeti érzést meglovagolva promoválja, s a termék székely jellegének túlhangsúlyozása mellett (a cimkén háromszor szerepel a székely szó), szinte elsikkad a lényeg, az, hogy hazai viszonylatban, az Igazi Csíki egy figyelemreméltóan jó sör.

A második helyen a Heineken áll, ami normalitásként könyvelhető el, lévén szó egy premium kategóriás termékről, meg aztán nem véletlen, hogy évente kb. 29 millió hordónyit adnak el belőle, jelentős részét Romániánál lényegesen nagyobb sörkultúrájú országokban. A harmadik hely szintén egy Csíkszeredában palackozott sörnek, a Harghitanak jár.

Az egykori temesvári és szászrégeni sörfőző mesterek valószínűleg forognának a sírjukban, ha tudnák, hová züllesztették jelenlegi gyártóik a Timișoreanat és a Silvat, amelyek, ennek ellenére, az Ursusszal egytemben, minőségileg még mindig a középmezőnyben foglalnak helyet erdélyi viszonylatban. A Bucegi, Ciuc, Golden Brau és Ciucaș jellegtelen tucatsörök, melyeknek még normális habjuk sincs, kellemetlen utóízük azonban esetenként igen. Van közöttük olyan, mely állítólag érmet nyert sörfesztiválon. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: milyenek lehettek a díjazásra nem méltatott termékek? 

Bár Erdélyben az Igazi Csíki viszi a prímet, országos szinten egy prahovai terméknek, a Zăganunak jár a babérkoszorú. A Kárpátok légterét évszázadokon át uraló szakállas saskeselyűről elnevezett kézműves sör kellemesen fanyar, dús ízű, aromás ital, enyhén karamelles utóízzel. A Zăganut egyelőre kis tételben gyártják, s a Kárpátokon innen alig néhány tucat étterem, söröző árusítja. Kár.