Görögország helyzete nem egyedi: hiába volt a nyugati félteke vezető hatalma, II.Fülöp birodalma több alkalommal is fizetésképtelenné vált, de volt már ilyen helyzetben Nagy-Britannia és Németország is. Legutóbb Izland jelentett csődöt, aminek több százezer holland és angol polgár itta meg a levét.

Ismét megnőtt az esélye a görög államcsődnek, mivel úgy tűnik, az athéni kormánynak nem lesz pénze, hogy átutalja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) a június elején esedékes 1,6 milliárd euró összegű törlesztőrészletet.  Juhász Jácint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdaságtudomány karának adjunktusa ugyanakkor úgy véli, egyelőre ez nem fog bekövetkezni, mivel a görög kormány el akarja kerülni a fizetésképtelenség beálltát, s továbbra is az elmúlt években megszokott balkáni játszadozást folytatja.

A forgatókönyv tehát, jó eséllyel ez alkalommal is az lesz, hogy az utolsó pillanatban megszületik a megegyezés: bizonyos meghozandó intézkedések fejében – amely vállalásoknak a kormány valószínűleg csak részben fog eleget tenni – kitolják a fizetési határidőket.

„Görögország már hosszú évek óta pengeélen táncol. A kérdés csupán az, hol a tűréshatár, az Európai Unió és a Nemzetközi pénzügyi intézmények meddig fogják tolerálni ezt a praktikát, meddig hajlandóak finanszírozni a görögök problémáit?” – fogalmazott a maszol.ro-nak a szakember.

A ritka kivételek

Egy adott állam fizetésképtelensége nem újkeletű és nem is ritka jelenség. II.Fülöp uralkodása idején a világ vezető hatalmának számító  Spanyol Birodalom több alkalommal is fizetésképtelenné vált. A XIX. században Latin-Amerikában napirenden voltak az államcsődök.  Az európai államok túlnyomó többsége is megjárta már a fizetésképtelenség állapotát, a ritka kivételek közé Svájc, Belgium, Norvégia, Luxemburg és Finnország tartozik.

Az államcsőd leggyakoribb oka az elhibázott gazdaságpolitika, a hosszú távon történő túlköltekezés, s az ebből fakadó eladósodás, amint ez Görögország esetében is történt, ahol az államadósság immár meghaladja a GDP 175 százalékát. Bekövetkezhet ugyanakkor háború, illetve politikai rendszerváltás eredményeként, mikor is az új vezetés nem tekinti magára nézve kötelezőnek a korábbi kormányok által felvett hitelek törlesztését.

Növekvő adók, csökkenő bérek

Európában legutóbb Izlandon következett be államcsőd, 2008-ban, melynek kiváltó oka, rendhagyó módon, nem az elhibázott gazdaságpolitika volt, hanem a bankrendszernek a túlfűtött növekedést követő összeomlása. Mivel a három csődbejutott izlandi bankkal szembeni külföldi követelések a szigetország GDP-jének többszörösét tették ki, a kormány nem volt hajlandó kártalanítani a külföldi adósokat, inkább csődöt jelentett.

Ennek következtében több százezer brit és holland kisember vesztette el az átlagosnál jóval magasabb kamatokat kínáló izlandi bankoknál elhelyezett pénzét, mintegy 5 milliárd euró összértékben (őket időközben saját kormányaik kártalanították).

Az izlandi polgárok szintén megszenvedték az államcsődöt: az adók megduplázódtak, a fizetések csökkentek, megnőtt a munkanélküliség és az infláció, egy ideig csak azok juthattak valutához, akiknek érvényes hajó- vagy repülőjegyük volt. Időközben az izlandi gazdaság ismét növekedő pályára állt, amiben szerepe volt annak is, hogy az ország pénzsegélyt kapott a skandináv államoktól és az IMF-től.    

Jelenleg nem csupán Görögország van csődközeli állapotban, hanem Ukrajna is. Ez utóbbi azért vált fizetésképtelenné, mert a súlyos belpolitikai válság, majd az azt követő krími és kelet-ukrajnai orosz invázió miatt összeomlott a gazdaság.