Népies jellegű, népi motívumú alkalmi ruhák, blúzok, szoknyák, kosztümök és kabátok, hagyományos, de merészebb, újszerű színekben is kaphatók egy székelyföldi cég székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi és brassói üzleteiben, illetve Kolozsváron és Nagyváradon is. Egy tíz éve működő székelyföldi vállalkozás sikerének forrásait kutattuk.

Hogy indult a vállalkozás, mekkora az igény, milyen a piac – kérdeztem Pál Máriától, a cég vezetőjétől Marosvásárhelyen, a tavaszi divatbemutatón. „Korábban is nagyon szerettem varrni, ez volt a hobbim, kislánykoromban a babáimnak varrtam ruhát” – kezdi a történetet Mária, aki tíz éve kezdte el a vállalkozását a családjával közösen.

Előtte egy vállalatnál dolgozott alkalmazottként, kevesellte a fizetését, ezért úgy döntött, hogy saját céget alapít. Szétnézett a piacon, mi az amire igény van, és mivel kevesen készítettek akkoriban még ilyen jellegű ruhákat, alig volt kínálat, hát belevágott. A tapasztalat szerint sikerült meghódítani a piacot, a vevők szeretik ezeket a ruhákat, szívesen viselik.

Az alkalmazottakkal közösen születnek meg a modellek

Székelyudvarhelyen a műhelyben 18 személy dolgozik: szabnak, varrnak, vasalnak. Pál Mária tervez, keresi a mintákat, a megfelelő motívumokat. Egyebek mellett például Haáz Sándor gyűjteményes kötetét is használja. De az a jellemző, hogy együtt dolgoznak, választanak mintát a munkatársakkal, akiknek gyakran kikéri a véleményét.

„Ha vannak jó ötleteim, elmondom nekik, megmutatom, közösen megbeszéljük és ők is elmondják a vélményüket, meghallgatjuk egymást és végül megszületik a minta” – magyarázza.  Például ha találnak egy szép tulipán motívumot, de ha kevesellik, úgy tartják, hogy az önmagában kevés, mert vékony a zsinór, amivel dolgoznak, akkor még rajzolnak köréje, bővítik.  Ha vastagabb zsinórt használnak, akkor nincs szükség további bővítésre, az az egy tulipánminta elégséges.

Esküvőkre, keresztelőkre, konfirmálásra, nagyobb családi eseményekre szoktak vásárolni magyaros ruhákat, elegáns, ünnepi viseletnek. A legjellemzőbb színeik a kék, zöld, bordó, fekete, de a hagyományokat a divattal is próbálják összeegyeztetni, a különleges, neonszínek, fényes anyagok is vonzóak a vevők számára, mert ha jól van megtervezve egy ruha, jó a formája, összeegyeztethető a színe és a viselője egyéniségével, akkor nem zavaró az újítás. 

Az alapanyagok beszerzése budapesti nagykereskedésekben, Bukarestben, Brassóban, egy mezőpaniti szövődében történik, a zsinór és a csipke Szatmárnémetiből és Nagyváradról érkezik a műhelybe.

A piacon mindenki számára van hely

Hasonló jellegű ruhát ma már valamennyi vásárban, útszéli boltokban lehet kapni. A Pál Mária által tervezett márka védett, egyes ruhái meg is kapták a Székely termék védjegyet, de az összeset nem lehet levédeni – magyarázza az üzletasszony, hiszen elég, ha a konkurrencia csak egy csipkével varr kevesebbet, vagy többet, az már az övé, nem az övét másolta, még akkor sem, ha szinte ugyanolyan. A piacon mindenki számára van hely, éppen ezért jó volna, ha sikerülne összefogni a termelőket, egy asztalhoz ültetni őket és létrehozni egy egyesületet, egy szövetséget, amely által erősítenék egymást. Ez az egyik álma Pál Máriának - reméli, hogy valamikor sikerül ezt is megvalósítania.

Az árakról beszélve, megtudtuk, hogy egy szép alkalmi ruha például 325 lejbe kerül. A bemutatott menyasszonyi ruhák 1000-1500 lej között mozognak. Ezeket akár a menyasszony is megtervezheti saját magának, méretre elkészítik, közösen választják ki a megfelelő anyagot, megbeszélik, majd az elképzelés szerint készítik el a ruhát.

„Kiállításokon láttam, hogy vannak 2500-4500-4900 lejes ruhák, volt is aki azt kérdezte, hogy miért nem vagyunk drágábbak. De nekünk nem az a célunk, hogy nagyon meggazdagodjunk, hanem, hogy legyen ez a ruha népszerű. Nekem is tetszik, hát más is szeresse, hordja, viselje” – magyarázza Mária, akinek az a nem titkolt célja, hogy ilyen ruhákat viseljenek az emberek, ezáltal munkahelyet teremtve olyan erdélyi ügyeskezű varrónőknek, akik itt élnek.