Marosvásárhely a sokszínű egészségügyi vállalkozások városa, ahol az orvos- és gyógyszerészképzéstől a gyógyszergyártásig és gyógyszerforgalmazásig, a betegellátásig és a különböző egészségügyi szolgáltatásokig minden megtalálható, az állami- és a magánszférában is. Csak a szakemberek hiányoznak.

A Bolyai Klub és a vasarhely.ro kerekasztal-beszélgetést szervezett a vásárhelyi egészségügyről volt, mint gazdasági tényezőről. Az újabb rendezvény a korábban elkezdett Merre tovább Marosvásárhely? sorozat folytatása volt. A meghívottak és a résztvevők zöme az egészségügyben, gyógyszeriparban, az egészségügyi képzésben tevékenykedő szakemberek voltak, akiket Lorenzovici László orvos, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság marosvásárhelyi szervezetének alelnöke kérdezett.

Lorenzovici, mielőtt feladta volna a labdát, egy statisztikai bevezetőt tartott: a gyógyszeripar terén létezik 5 gyártó, amely 2000 alkalmazottat foglalkoztat, és évi forgalma eléri a 170 millió eurót. A tanácsadás és kutatás területén 300 szakember dolgozik, az éves forgalom 7 millió euró. A műszer és fogyóanyag terén 450 alkalmazott 30 millió eurós forgalmat bonyolít le. A nonprofit cégek, az egyházak keretében működő szolgáltatások 1350 alkalmazottat tartanak nyilván és 13 millió eurós költségvetéssel működtek 2011-ben. Két állami kórház működik Marosvásárhelyen, ahol az oktatásban sincs hiány.

A beszélgetés meghívottjai Márton András, a Caritas Maros megyei igazgatója, Jeszenszky Attila optikus-vállalkozó, Kelemen László, a Richter Gedeon gyógyszergyár menedzsere, Bakos Levente, a Sapientia közegészségügyi szakának tanára, Fodor Vencel, az Ortoprofil menedzsere, Jakab István, a Clinilab vezetője, Fazakas Zsuzsa, az EU-s pályázatok tanácsadója, Nagy Előd, mint a MOGYE képviselője voltak. Rajtuk kívül a tanácskozáson orvosok, közgazdászok, banki szakemberek vettek részt.

A Caritas a legnagyobb civil szervezet Romániában, amely elsősorban vidéken fejti ki tevékenységét. Erről Márton András beszélt, rávilágítva, hogy az általa képviselt nonprofit szervezetben a szociális és kulturális megközelítés sokkal erősebb a gazdaságinál.

Jeszenszky Attila megerősítette az előtte szólót abban, hogy a vidéki embernek mi mindenre van szüksége, hogy mennyire fontos helyben nyújtani számára a szolgáltatásokat. Nagy Előd a MOGYE gyógyszerész karán tanít. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatásban sikerült ráállni arra a főirányvonalra, amelyen más kelet-európai kutatók már profitot termelnek.

Kelemen László a Richter Gedeon gyógyszergyárat mutatta be, amelynek az 1500 romániai alkalmazottja közül 600 marosvásárhelyi. Nagy hangsúlyt fektetnek a kutatásra, jövedelmük egy részét ebbe fordítják vissza – mondta.

A Sapientián a közegészségügyi szakon pedig olyan szakembereket képeznek, akik „mindennel foglalkozhatnak az egészségügyön belül, ami nem a gyógyításról szól” – fogalmazott Bakos Levente, aki beszámolt arról, hogy sok egészségügyi tantárgyat, de gazdaságit is tanulnak a diákok, akik közigazgatásból államvizsgáznak. Fodor Vencel az Ortoprofil céget ismertette, amely a legnagyobb, egészségügyi segédeszközöket forgalmazó cég Romániában.

Meglepő tényt tárt fel a beszélgetésen Jakab István, a Clinilab vezetője: ma már nem képeznek laborasszisztenseket. Ez is azt igazolja, mennyire nehéz megfelelő felkészültségű szakembereket találni manapság, és ennek tükrében a  pénz nem is akkora gond, mint a szakemberek hiánya – hívta fel a figyelmet Jakab.

Ezt erősítette meg Kelemen László is a Richter-Gedeon részéről, aki viszont a jó közgazdászokat hiányolja. Abban is egyetértett a két szakember, hogy a magyarul diplomázottak nem ismerik a román szaknyelvet, kevésbé vannak felkészülve, nehezen kommunikálnak, ezért a román jelentkezők sokkal versenyképesebbek.

Végezetül az egészségügyi szakemberek kivándorlásának veszélyeire figyelmeztetett Márton András. Mint elmiondta, Európa gazdagabb országaihoz hasonlóan itt is nagy probléma az elöregedés, így nagy szükség van az otthoni betegápolásra. A gazdagabb országokban viszont többet fizetnek egy szakápolónak, ezért nagyon sokan elcsábulnak a többezer eurós fizetéstől, itthon pedig folyamatosan marad a hiány.